Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


05a Szobrok, emléktáblák Szatmáron 2.

20. Nevek és kifejezések szótára

 

A nyugati példákból kiindulva elképzelhető, hogy rövid időn belül fontossá válik az itt lakó emberek számára is, hogy milyen személyiségek szobrai, emléktáblái láthatóak a városban, kik ők valójában és kik a szerzők? Egyeseket idővel a szobrok története, az ábrázolt személyiségek szatmári kötődései is érdekelhetnek, és talán még az is, hogy kiknek állíthatnának még szobrot, emléktáblát. Miattuk készítettem ezt a kis összeállítást, amely korántsem teljes és amely magától értetődően csak az általam ismert, illetve a rendelkezésemre álló dokumentumokból átvett adatokat tartalmazza.

A mai világra a rövid idő alatt megsokszorozódó fogalmi és vizuális informáciáradat a jellemző, ennek ránk vonatkozó, szatmári részét senki sem fogja helyettünk összegyűjteni, megírni, közkinccsé tenni. Márpedig amiről nem tudunk, arról joggal hihető, hogy nincs.

Természetesen nem szerettem volna véleményt mondani se szobrokról, se emléktáblákról, se személyiségekről addig, amíg alaposan át nem tanulmányoztam a szakirodalmat és ennek keretében George Vulturescu: Cultură şi literatură în ţinuturile Sătmarului — Dicţionar 1700-2000 (Editura Muzeului Sătmărean, 2000) című kötetét. Miért pont ezt emelem ki a több tucatnyi helytörténeti munka közül? Mert nagy valószínűséggel jórészt ennek a közel 300 oldalas könyvnek az alapján döntöttek a plakettekről, mert így kívánja a fair play is, vagyis a szabályok és főleg egymás tisztelete. Azért, mert ebben találtam a legtöbb olyan adatot, amelyet eddig sehol máshol nem olvastam.  Elgondolkoztató volt számomra az is, hogy a könyv 300 év kultúráját szándékszik bemutatni, ennek ellenére jórészt az utóbbi nyolcvan-száz év adataira, történéseire hivatkozik.

A személyiségek emlékének megőrzésével, a különféle kulturális tevéknységek tartósságával kapcsolatban érdekes jelenségre figyeltem fel munkám során: ezek idővel nem csak kopnak, hanem olykor átcsoportosulnak, átértékelődnek. A régebbi forrásmunkákból Lauka Gusztávról azt tudhatjuk meg, hogy a XIX. század második felének a legolvasottabb magyar írója volt. Kiváncsi lennék arra, hogy vajon hányan böngészik manapság az írásait?

A Borovszky Samu (1860-1912) által szerkesztett Magyarország vármegyéi sorozat Szatmár vármegyéről szóló kötetben olvashatunk többek között az akkor számon tartott szatmári személyiségekről is. Itt a szerző közel 150 nevet sorol fel a hozzájuk tartozó adatokkal együtt. Lehet-e 2009-ben egy hasonló összeállítás kiindulópontja ez a felsorolás? Megítélésem szerint kötelességünk ismerni minden forrást, de ami engem illet, kiindulópontként már semmiképp sem használnék egy több mint százéves listát, hiszen azóta többször is átrendeződött a világ, egészen más hangsúlyokat kapott az értékrend, más dolgok váltak fontossá, ezért a Borovszky által szerkesztett monográfia adatainak a tiz százalékát sem közlöm. Nem foglalkoztam bővebben a XIX. század díszpolgáraival sem. Miért? Mert megítélésem szerint a legtöbbjük tevékenysége csak érintőlegesen kötődik ehhez a térséghez.

Egy közösség életében mindig voltak maradandó, évszázadokon át tartó, évszázadokat átívelő  értékek, és voltak olyan időszakos, átmeneti, a pillanatnyi konjunktúrához kapcsolódó teljesítmények is, amelyeket már egy-két évtized, olykor egy-két év is elhalványít. Minderre korunk nagy találmánya, a világháló adatai is figyelmeztetnek. Melyek ezek az adatok? Például a visszaemlékezésekről, szimpóziumokról, tematikus vetélkedőkről, koszorúzásokról, névadásokról stb. szóló  híradások. Elsősorban ezekre érdemes fokozottan figyelni és közben reménykedhetünk abban is, hogy a közelmúlt megvalósításai közül néhány  ilyen szempontból is időtállónak bizonyul.

Tény, hogy bővelkedünk kemelkedő személyiségekben nem csak a XX. századból, hanem bátran beszélhetünk az utóbbi 600-700 évről is. Pontosan, dokumentumok alapján ismerjük a város bíróinak a névsorát a XIV. század elejétől és a tevékenysegükkel kapcsolatban is rendelkezünk megbízható adatokkal egészen 1872-ig, amikortól a bírói és polgármesteri teendők szétváltak és a város vezetője ettől az időponttól csak közigazgatási feladatokat látott el.  Horvát Szabó Péter, Csütörtök Boldizsár, Csicseri Nagy Márton, Kallós István, Egri Szabó Mihály stb. főbírákról, azok 300-400 évvel ezelőtti kűzdelmeiről, megvalósításairól viszonylag keveset tudunk, de épp eleget ahhoz, hogy akár be is írhatnám neveiket Szatmár kiemelkedő személyiségei közé. Felsorolhatnám természetesen valamennyi főispánt 1200-tól, és 1640-től akár az országgyűlési követeket is. Miért nem teszem? Mert úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű kiemeléseknek nem a napi kűzdelmekről, hanem a tartós szellemi, irodalmi, kulturális, művészi értékekről kell szólnia. Sohasem az a fontos, hogy ki volt mondjuk Bartók Béla vagy József Attila korában a kultuszminiszter, főispán? Ezek múló, lényegtelen epizódok. A város főbírái, a megye főispánjai, díszpolgárai között is akad pár valóban kiemelkedő személyiség, de mellettűk más kiválóságok is éltek itt. A magyar Luther, Dévai Biró Mátyás erdődi, majd szatmári pap volt, aki nemcsak terjesztője, hanem első szervezője is volt a református egyházának. Ebben a vármegyében születtek: Erdősi Sylvester János (1505.) korának egyik legkiválóbb írója és tudósa, az első magyar nyelvtan szerzője, jeles bibliafordító; Batizi András (1510.) a híres reformátor, hithirdető és énekszerző. Szatmár vármegyében született Károli Gáspár (1529–1592.) a felsőmagyarországi kálvinista egyházak szervezője, az első teljes magyar biblia fordítója; Károli Péter (1543–1576.) az erdélyi unitárius vallás megalapítójának, Dávid Ferencnek legnagyobb ellenfele és Melius Juhász Péternek, a magyar Kalvinnak leghűségesebb bajtársa. Innen származik Milotai Nyilas István (1571–1623.) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvari papja, a tiszántúli egyházak püspöke; Bánfi Hunyadi János (1576–1650.) a londoni Gresham College híres tanára; Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702.) a világhírű magyar könyvnyomtató, betűmetsző, jeles író és nyelvtudós. Róluk megbízható, pontos információkkal rendelkezünk, ennek ellenére közülük csak Károlyi (Károli) Gáspárról és Tótfalusi Kis Miklósról írok az alábbi felsorolásban.

Ki emlékszik ma már Bacca Péter, Bartók Ida, Cseh Lajos, Dengi János, Égly Mihály, Fándly László, Fiók Károly, Görbe Geyza, Kanizsay Zsigmond, Kelen József, Kézy Mózes, Kovács Dezső, Luby Károly, Mándy István, Marosán Viktor, Novotny Lajos, Papp Artúr, Porcsalmy Gyula, Rónay János, Schöber Emil, Szatmári Mór, Szellemy Geyza, Ujfalussy Adamil stb. alkotásaira, tevékenységére? Pedig a maguk korában ismert és elismert kiválóságok voltak.

Az alábbiakban több száz olyan román, magyar, német, zsidó stb. személyiséget mutatok be, akikről eddig még együtt, egyetlen kiadványban sem olvashattunk. A teljes anyag természetesen nem az én gyűjtésem, bár felhasználtam az általam írt könyveknek, tanulmányoknak, kismonográfiáknak, cikksorozatoknak az anyagát is, de ezeken kívűl számos adatot vettem át Szirmay Antal, Irsik Ferenc, Bakcsy Gergely, Berey Géza, Tankóczi Gyula, Csirák Csaba, Banner Zoltán, Bura László, Doru Radosav, Balogh Géza, Monica Pop, Gabriela Silaghi, Ioan Viman, Tempfli Imre, Fazekas Lóránd, Benedek Zoltán, George Vulturescu, dr. Vonház István, dr. Tempfli Imre stb. munkáiból is.

A felsorolás nem teljes, de talán jelzi, hogy a témakör alaposabb ismerete hosszú, kitartó, körültekintő és a más nemzetiségek, felekezetek, kultúrkörök megvalósításait is tisztelő munkát igényel. Románok, magyarok, zsidók, ukránok, svábok, németek valamint római, görög katolikus, református, izraelita, unitárius, ortodox stb. vallású emberek tevékenységéről esik szó, ennek ellenére vallásról, nemzetiségről csak indokolt esetben írok, a papoknál ugyanis ennek a megemlítése elkerülhetetlen.

Ami az írókat, művészeket illeti, ott megítélésem szerint se a kornak, se a vallásnak, se a nemzetiségi hovatartozásnak nincs jelentősége. Merem remélni ugyanis, hogy a művészet és a kultúra nem megosztható, hanem egységes, közös produktumunk tehát egyben közös tulajdonunk is.

Miről szól egy ilyen összeállítás? Az mindig attól függ, hogy ki írja. Ami engem illet, úgy gondoltam, hogy elsősorban és feltétlenül tartalmaznia kell azokat a neveket, kifejezéseket, amelyek előfordulnak a szövegben és magyarázatra szorulnak. Ezen túl még kötelességemnek tartottam (természetesen a teljesség igénye nélkül) megemlíteni néhány olyan személyiséget, akiknek a tevékenysége megítélésem szerint a továbbiakban képezheti emléktábla vagy szoborállítás tárgyát.

A felsorolásnál — ahogyan az a bevezetőből is kiderül — kínosan vigyáztam arra, hogy elkerüljem a túllicitálásnak még a látszatát is. Nem azért hagytam ki személyiségek, nevek százait, mert nem rendelkezem a megfelelő adatokkal, információkkal róluk, hanem abból a megggondolásból, amelyet a bevezetőben alapelvként is szorgalmaztam: olyan tartós, évszázadokon átívelő teljesítményeket kell kiemelnünk, amelyekhez generációk múlva sem kell bonyolult magyarázatokat fűzni. Azzal, hogy a magyar nemzetiségűek közül kikkel egészítettem ki az összeállítást, jelezni szerettem volna, hogy milyen értékrendre, kiemelésekre vágyom. Az összeállítás még így is több mint 330 címszavat tartalmaz, ezekből legalább 300 a jeles személyiségekről szól.

 

 

Ady Endre                               1877-1919, költő, publicista, a Szatmár megyei Érmindszenten (ma Adyfalva) született. Ady a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője, a magyar politikai újságírás legnagyobb alakja volt. Szatmáron is járt, jó ismerősei, barátai laktak itt, utcát neveztek el róla, neve az újközponti plakettek egyikén is szerepel. A köteteit, tevékenységét csak azért nem taglalom bővebben, mert ezeket minden középiskolás diáknak illik ismernie.

 

Acsády Ignác                           1845-1906, Nagykárolyban született, történész volt, a MTA levelező tagja. Történelmi munkái mellett számos szépirodalmi, kritikai munkája jelent meg különböző lapokban, kiadóknál. Korának egyik legnagyobb történészeként tartották számon.

 

Alpini Constantin                    1809-1846 pap, író, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve. Érmindszenti származású akárcsak Ady Endre. Egyetlen egyházi jellegű munkáját ismerjük, 1838-ban jelent meg Nagykárolyban, ez volt az első Szatmár megyében kiadott latin betűs román könyv.

 

Anderco Alexandru                1859-1945, tudós (?), az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve, további információkkal a tevékenységéről nem rendelkezem

 

Anderco C. S.                          1915-1975, költő, újságíró volt. Máramarosi származású, a második világháború után Szatmáron telepedett le, az újközponti plakettek egyikén látható a neve. Egy posztumusz verseskötetéről tudok (Hotare pentru vis, 1998), utcát neveztek el róla Szatmáron.

 

Andron Ioniţă G.                    1917-1989, ügyvéd volt és etnográfus, fényképeket készített az Avasról. Iskolát neveztek el róla Avasfelsőfaluban, több kötetben jelentek meg fotói, az újközpontban olvasható a neve.

 

Antal Péter                              1917-2002, magyar-német szakos tanár volt Szatmárnémetiben, egész élete, tevékenysége ide kötődik. Cikkek, tanulmányok, tankönyvek szerzője, illetve társszerője. Az Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Korunk, Előre valamint a helyi lapok rendszeres munkatársa, korának országosan ismert és elismert szatmári pedagógusa volt.

 

Antonescu Nae                        1921-2008, tanár, irodalomtörténész, publicista. Krasznaterebesen élt, ott volt iskolaigazgató, egy ideig igazgatója volt a Tanügyiek Házának is. Több kötet szerzője, elsősorban a két világháború közötti publicisztika érdekelte. 1980-2002 között hét kötete jelent meg, mondják rendkívül értékes könyvtára, folyóiratgyűjteménye volt. Neve az újközponti plakettek egyikén olvasható.

 

Ardelean Ioan sen.                  1908-1974, Felsőszoporon született, mint tudós szerepel az újközponti plakettek egyikén. Képesítése szerint tanító volt. Tanítóként és iskolaigazgatóként Tasnádon, Zilahon stb. dolgozott, Szilágy megyének volt a főtanfelügyelője. Számos írása jelent meg. Vulturescu könyvében mint Ardeleanu,  Ioan Senior szerepel, a plaketten Ioan  Ardelean sen. a neve.

 

Asóka                                       i.e. 273-237, ő a kora indiai történelem egyik legnagyobb alakja, az első indiai király, aki uralma alatt egész India területét (Dél-India kivételével) egyesítette. Rendeleteit sziklákra és oszlopokra vésette, ezek az indiai irodalom legrégebbi fennmaradt írásos emlékei. Mintájukra készült a szatmári Csend parkban álló „feliratos kőtábla”.

 

Atlaszos ház                             A Kazinczy (Ştefan cel Mare) utcán álló százéves épület, amelynek homlokzatán Atlaszt ábrázoló alakok, domborművek láthatóak. Egy régi, XX. század eleji képeslap felirata szerint ez az épület is Pap Endre háza volt.

 

Augustin Mircea dr.               1878-1954, ügyvéd, politikus volt, a románok nemzetiségi jogaiért harcolt, Erdődön állítottak szobrot neki.

 

Ács Alajos                                1930-2002, szatmári szinművész, a szatmári magyar társulat alapító tagja, évekig a színház igazgatója, élete végéig vezető színművésze, Szatmárnémeti díszpolgára. Róla nevezték el az Északi Színház stúdiótermét, a Lakatos Pál által róla készített dombormű a terem utcai falán látható.

 

Árpád-házi Szent Erzsébet   1207-1231, II. Endre és Gertrúd – a Bánk bán féle összeesküvés áldozatául esett merániai királyné – házasságából született. A legismertebb, legnépszerűbb magyar női szentek egyike. Szatmári szobrát — a kolozsvári Gergely Zoltán alkotását — 2008-ban szentelte fel Schönberger Jenő, Szatmár püspöke, a Szent János templom előtti téren áll.

 

Bacâru Livia                            1921-1998, Szamosborhídon született, könyvszakértő volt. Bukarestben dolgozott, egyik munkája az Ősnyomtatványok katalógusa. Mint műfordító is jelentős a tevékenysége, többek között ő fordította románra Liviu Rebreanu ífjúkori, magyarul írt (!) prózáit, amely kötetben a Szamárlétra címmel jelent meg. Románra fordított számos romániai magyar és magyarországi szerző művét is. Lupu Iona írt könyvet róla 1999-ben. Más szatmári vonatkozásokat a továbbiakban születési helyén kívül nem találtam, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bagaméri István                      A XVII. század végén, a XVIII. század elején élt Szatmáron. Szatmári városi tanácsos, aki az 1703-as ostromkor egy ház falába rejtette el a város jegyzőkönyveit, valamint a református egyház kegytárgyait, így mentve meg azokat.

 

Bagossy Bertalan                    1868-1950, római katolikus pap, tanár, iskolaigazgató volt. 1911-ben adta ki a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület történetét (Pázmány-Sajtó), amelyben az első szatmári Kölcsey-szobor megrendelésének, felállításának a folyamatát is megírta. Több kötete jelent meg, tudományos folyóiratok és helyi kiadványok munkatársa, a város kulturális életének kiemelkedő személyisége, a Borovszky Samu által szerkesztett monográfia munkatársa volt

 

Baias Ion                                  1950-2005, költő. Szatmáron született, helyettesítő tanárként, valamint különböző kulturális intézményekben dolgozott. Több kötete jelent meg, központi rangos kiadványokban is publikált költeményeket, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve

 

Bala Corneliu                          1930-2006, újságíró, költő, műfordító, tanár volt, Nagykárolyban dolgozott. Több kötete jelent meg, az újközponti plakettek egyikén látható a neve.

 

Bakcsy Gergely                       1860-1945, tanár, iskolaigazgató, író, a Németi Egyházközség főgondnoka. Megírta többek között a református főgimnázium történetét (1896), a Kiss Gedeon által kezdeményezett szatmári múzeum őrzője, gondnoka, továbbvívője, a város köztiszteletben álló közéleti személyisége volt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható hibásan a neve: Bakcsi Gergely.

 

Bakócz Tamás                         1442-1521, Erdődön született, Szatmáron járt iskolában, dominikánus pap, bíboros, egri majd esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka volt. Évtizedekig az ország legnagyobb hatalmú ura. Az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt, hogy pápa legyen.

 

Bánhidi Antal                          1902-1994, Széchenyi-díjas gépészmérnök volt. Szatmárnémetiben született, itt érettségizett. Saját építésű repülőgépével (Gerle 13) világrekordot ért el. Nevét viseli a Bánhidi Alapítvány, amelyet a Szatmári Református Gimnázium tanulói számára létesített. Emléktáblája, arcképe a Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvari falán látható.

 

Banu George Maria                1943-1997 író, újságíró, Apában született és Nagybányán halt meg. Szatmári és nagybányai irodalmi társaságok, egyesületek (Afirmarea, Nord, Arta) tagja volt. Három kötetet publikált, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Barbul Eugen Pavel                1875-1960, történész, tudós, könyvtárigazgató volt. Szamoslippón ünnepelték, a helyi általános iskola falán emléktáblát helyeztek el a tiszteletére (2007), az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Barbul Ilie Carol dr.               1883-1946, szenátor, prefektus volt, emléktáblája az egykori háza falára került, amely a Rákóczi (M. Viteazul) utcán áll, ez a város talán egyetlen neoromán stílusú magánháza. Egyike az UNIO gyár megalapítóinak.

 

Barbul Vasile dr.                     1926-1994, szakorvos a szatmári Járványkórházban, amelyet 1978-1992 között vezetett. 25 éven át tanított az egészségügyi technikumban. Számos szakcikket, cikket, jegyzetet, tanulmányt közölt különböző lapokban.

 

Bartók Béla                             1881-1945, a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára.  Szatmáron az Iparos Otthon bejáratánál emléktábla, dombormű emlékeztet koncertjére (1922).

 

Bartók Lajos                           1851-1902, szatmári származású festőművész volt, a budapesti mintarajziskolában tanult. A szatmári református gimnázium (Kölcsey Ferenc Főgimnázium) tanári szobájának a faliképeit készítette 1882-1883 között. Ezek a  város laikus festészetének legrégebbi ránk maradt, az egész térségben ritkaság számba menő produktumai.

 

Batizi „diákdomb”                  A 1672-ben elesett diákok emlékére a Szatmári Református Főgimnázium emeltetett emlékművet. A batizi emlékoszlopot 1914–ben állították. 1957–ben a 438 éves szatmári iskola diákjai és tanárai megemlékeztek a csata mártírjairól. Hosszú éveken keresztül az emlékezetes napon staféta vitte a minden évfordulón elhangzó azonos szöveget: “Szöllőskei István és ti, többi ismeretlen hősei e közös sírnak! A 438 éves híres Scuola Sathmariana diákjai és tanárai itt vannak és emlékeznek rátok. Eljöttek leróni az évszázados adósságot! 327 év óta mindenkor elmarasztalt benneteket a történelem: rebellisek, üldözöttek voltatok. Örökös kurucsors volt osztályrészetek. Ti meghaltatok s nekünk hagytátok a nagy tanulságot. Áldozatotok fényénél tisztábban áll előttünk: múlt, jelen, jövendő. Lélekben és elhatározásban megerősödve távozunk tőletek. Magunkkal visszük a szabadságszeretetnek azt az olthatatlan lángját, melyért ti 1672–ben fiatal életeteket áldoztátok a batizi síkon. Eb ura fakó.”

 

Bem József                               1794-1850, Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József) lengyel hadvezér volt, a szabadságharc erdélyi hadjáratának vezére, tábornoka. A hadjárat kezdetén Szatmárnémeti főterén állíttatta csapatait hadrendbe. Szatmárnémetiben utcát neveztek el róla, ennek a nevét később megváltoztatták.

 

Benjamin Zeef Mandelbaum  1842-1897 között szatmári főrabbi, templomépítő volt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bereczky József dr.                 1888-1953?, református lelkész volt, egyházmegyei tanácsos Tasnádon. Számos egyházi jellegű cikk, tanulmány szerzője, több kötete jelent meg. Tasnád város társadalmi, kulturális életének aktív, közismert tagja volt, amíg teljesen el nem vesztette a látását.

 

Berey Géza                              1908-1982, újságíró volt, több kötete jelent meg Szatmáron, Nagykárolyban, Szegeden, Budapesten. Évekig nagykárolyi és szatmári lapok munkatársa volt. Szegeden és Budapesten is dolgozott több lapnál, Szegeden a Délmagyarország főszerkesztője, később az ügyvezető igazgatója lett. Jelentős a sajtótörténeti munkássága is, amelyben az erdélyi újságírás történetét mutatja be.

 

Bíró Lajos                                1856-1931, tudós, Tasnádról származott, európai  hírű rovartani és néprajzkutató volt. Új Guineában hét évig gyűjtötte a pápuák néprajzi adatait, tárgyait. Benedek Zoltán, nagykárolyi tanár írt könyvet életéről, tevékenységéről. A debreceni egyetem meghívta tanárnak, a szegedi egyetem díszdoktora volt.

 

Bittheuser József                     A XVIII. század második felében volt építész Szatmár megyében. Bécsben tanult, a Károlyi grófok uradalmi építőmestere, a püspöki palota, a Károlyi kastély tervezője, számos templomot (Mezőpetri, Nagymajtény, Krasznasándorfalu), kápolnát épített az egyházmegyében. Többek között az ő alkotásainak köszönhetően jelenik meg téréségünk építészetében az európai színvonal.

 

Blaga Lucian                           1895-1961, kiváló költő, filozófus, dramaturg, egyetemi tanár, diplomata volt, a két világháború közötti román tudományos, kulturális élet kiemelkedő személyisége. Tevékenységével kapcsolatban nem találtam szatmári vonatkozásokat. Szatmáron iskolát, sugárútat neveztek el róla. A szobra, Erdei István alkotása a város egyik parkjában, a róla elnevezett sugárút közvetlen közelében áll.

 

Bledea Ion                                1951-1998, író, újságíró volt Szatmáron, 1989 után a Gazeta de Nord-Vest főszerkesztője. A régi munkahelyének, a szerkesztőség épületének falán látható az emléktáblája a Mihai Viteazul (Rákóczi) utcán.

 

Bodnár Gáspár                       1861-1921, római katolikus paptanár, író. Több lapot szerkesztett, az 1884-ben Szatmárnémetiben alapított Szatmár és Vidéke lap egyik kezdeményezője volt. Több kötete jelent meg a XIX. század végén, színpadi művek szerzőjeként is ismert a neve.

 

Bogdan Mircea                        Mircea Bogdan, a kolozsvári professzor, szobrász, Romul Ladea kedvelt tanítványa készítette 1958-ban a szatmári M. Eminescu mellszobrot, amely a Kollégium épülete előtt áll. További adatokat egyelőre nem sikerült találnom róla.

 

Boitor George                          1934-1976, költő, vasutas, Felsőszoporon született, Alsószoporon van eltemetve. Nagybányán és Câmpina-n is dolgozott, autodidakta, nonkonformista költő volt. Ismert irodalmi folyóiratokban közölt verseket, Ploieşti-en lett öngyilkos 1976-ban. Egy kisebb teret neveztek el városunkban róla, az újközponti plakettek egyikén is olvasható a neve.

Borghida István                      1918-1982, művészettörténész, egyetemi tanár. Szatmáron született, Krizsán Jánosról, Leon Alexről, Ziffer Sándorról, Jakobovits Miklósról, Balázs Imréről, Cseh Gusztávról írt kismonográfiát, az újközponti plakettek egyikén olvasható hibásan (Borgida) a neve.

Borghida Pál                           1899-1972, festőművész. Szatmárnémetiben született, a nagybányai szabadiskolában tanult,  1927-1928-ban a Szamos napilap tudósítójaként számos cikket írt a szabadiskolában zajló tevékenységről, ahol több szatmári művész is tevékenykedett. A nagybányai szabadiskolát, annak tevékenységét Nagybánya városa ugyan kisajátította, de köztudott, hogy a múlt századfordulón Máramaros, tehát Nagybánya is Szatmár vármegyéhez tartozott.

Borlan Liviu                            1936-1994, zeneszerző, zongorista, karmester volt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve. Nagybányán a Művészeti Iskola viseli a nevét, tevékenysége is inkább ide kötődik.

 

Boromisza Tibor dr.               1840-1928, római katolikus püspök Szatmáron (1906-1928). Újjáépíttette a Kálvária-templomot, megépíttette a Pázmány konviktust, ő szentelte fel a Szent János templomot, az iskolaügy, kultúra következetes támogatója volt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve, ott mecénásként említik.

 

Böszörményi Károly               Szatmárnémeti polgármestere volt 1872-és 1901 között, 1822-ben született. Nagymértékben hozzájárult Szatmár városiasodásához, közel harminc évi polgármestersége idején alapvetően megváltozott Szatmár arculata. Az utakat rendbehozatta, iskolákat, kórházat, színházat, szállodát építtetett. Utcát neveztek el róla a szatmáriak, ezt később átkeresztelték.

 

Bran Ion                                  1942-1988, autodidakta költő volt. Szatmári és erdélyi lapokban publikált verseket, kötete is jelent meg, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bran Petru                               1821-1877, görög katolikus pap, költő volt. 1862-1869 között Olvasó Egyletet, könyvtárat szervezett a Királyi Katolikus Líceum keretében (ma D-na Stanca Kollégium). 1859-ben engedélyt nyert a román nyelvű oktatásra ugyanitt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve. Élete vége felé elborult az agya, egy budapesti szanatóriumban kezelék, ahol 1877-ben meghalt. Szatmárnémetiben a Golescu híd környékén utca viseli a nevét.

 

Brázay János                           1830-1908, Nagykárolyban tanult, Merőpetriben 42 éven át volt pap. Helytörténettel kapcsolatos cikkeket írt, ő gyűjtötte össze Hám János szentbeszédeit, amelyek kiadása Meszlényi Gyula püspök nevéhez fűződik. Brázay János volt az 1875-ös tűzvész után a mezőpetri templom újjáépítője, ő rendeli Orlay Petrich Somától a főoltárképet, olyan értékek megmentése, teremtése kötődik nevéhez, amelyekkel máig büszkélkedhetünk.

 

Brenduşianu Iacob                 1825-?, író, csak annynit tudunk róla, hogy valahol az Avasban született, a halála éve sem ismeretes, verseket közölt és az avasi népszokásokról írt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bretter György                        1932-1977, esszéíró, filozófiai szakíró, egyetemi tanár volt, szakmája országosan elismert kiválósága. Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, számos cikket, tanulmányt közölt az Utunkban, a Korunkban és az Előre című napilapban, több kötete jelent meg.

 

Bródy Miklós                           1877-1949, Nagykárolyban született, zenszerző, karmester és sakkvilágbajnok volt, fontos a publicisztikai tevékenysége is. Operetteket írt, megzenésítette Ady, Áprili, Heine verseit.

 

Bulgăr Gheorghe                    1920-2002, Eminescu-kutató, egyetemi tanár volt. Szaniszlón született. Fontos a nyelvészeti tevékenysége is, több szótár társszerzője. A Megyei Könyvtár olvasóterme viseli Szatmáron a nevét, az épület falán látható az emléktáblája is, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Bura László dr.                       1932-ben született Szatmárnémetiben, tanár, egyetemi tanár, nyelvész, helytörténész, a város díszpolgára. Cikkek, tanulmányok, 33 nyelvészeti, helytörténeti, iskolatörténeti kötet szerzője, szakmai szervezetek, alapítványok vezetőségi tagja. A város művelődési, kulturális életének meghatározó személyisége, 1990 után több városi tanügyi intézmény alapítója, igazgatója volt.

 

Buteanu Ioan                           1848-1849, tudós az egyik újközponti plakett felirata szerint, valójában görög katolikus pap, tanár. Nagykárolyban született, Nagybányán, Nagykárolyban, Kolozsváron, Zágrábban tanult. Belényesen, Nagyváradon dolgozott, a tudományos tevékenységéről annyit tudunk, hogy írt egy tankönyvet. 1905-től a  Budapesti Parlament-ben volt képviselő.

 

Casagrande Marco                 1805-1880, velencei szobrászművész, aki Pyrker János egri érsek meghívására jött Magyarországra. 1837-ben Pesten telepedett le, előbb Egerben dolgozott, 1841 után az esztergomi bazilika szobordíszeit készítette, 1856 után pedig az Egerben elkezdett szobrait fejezte be. Nagy valószínűséggel feltételezzük, hogy ő a szerzője a székesegyház homlokzatán látható Szent Péter és Szent Pál szobroknak valamint a vihar által ledöntött Krisztus-szobornak is.

 

Cherejan (Chereji) Ion           1918-1986, a Szatmár megyei Szaniszlón született, költő, tanár, egyetemi tanár, publicista volt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve. Több kötete jelent meg, 1986-ban halt meg Marosvásárhelyen.

 

Ciobanu Radu                         1963-ban született, Iaşi-ban végezte a művészeti akadémiát, több szatmári köztéri szobor (Corneliu Coposu, Iuliu Maniu, Ion Creangă stb.) szerzője

 

Coposu Corneliu                     1914-1995, parasztpárti politikus, az 1989-es fordulat után az ellenzék vezére volt Romániában. Szatmáron a régi központot az újközponttal összekötő sétányt nevezték el róla, szobra eredetileg az újközpontban volt, 2008-tól a nevét viselő sétányon áll.

 

Cordea Aurel                          1937-2006, Szatmárnémetiben született képzőművész, a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet tanársegéde volt. Szatmáron  mint tanár, muzeológus, díszlettervező dolgozott, volt a megyei lapok (Szatmári Hírlap, Cronica Sătmărena) grafikusa és aktivista is. A Román Képzőművészek Szövetségének tagja, több csoportos kiállításon vett részt munkáival, plakátok, könyvborítók, szórólapok, különböző szatmári kiadványok grafikai szerkesztője, illusztrátora.

 

Coroianu Iuliu                         1847-1927, memorandista, ügyvéd, Vasile Lucaciu védőügyvédje volt. Szatmáron, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Covalschi Gavril                     Kiváló bukaresti román szobrász (sz. 1925.), több emlékmű, köztéri szobor szerzője. Munkáit Besztercén, Botoşani-ban, Suceava-n stb. láthatja az érdeklődő. Ioan Slavici szatmári mellszobrát készítette, amely a Közgazdasági Líceum udvarán áll.

 

Creangă Ion                            1837-1889, a román irodalom klasszikusa, egyik legnagyobb személyisége. Szobra van Szatmárnémetiben, utcát és iskolát is neveztek el róla. Tevékenységének nem ismeretesek szatmári vonatkozásai, alkotásait minden kisiskolás jól ismeri.

 

Cupcea Petru                          1875-?,  görög katolikus pap, író, tankönyvszerző, műfordító volt, Nagykárolyban dolgozott. Az újközponti egyik plaketten szerepel a neve, Vulturescu könyvében a neve: Petre Cupcea.

 

Cuza Alexandru Ioan             1820-1873, szobra a Megyei Rendőrség központi épülete előtt áll. Az egyesülés fejedelme szobrának Szatmáron jelképes üzenete van, tevékenységének nincsenek helyi vonatkozásai. Úgy került Szatmárra, hogy ez előtt már volt Cuza Vodă (eredetileg Eötvös) utca, és mint annyiszor, elöljáróink úgy gondolták, hogy jól jönne ide egy szobor is. A szobor másodpéldánya Erdőd központjában látható.

 

Czimbalmos László                 1910-1986, fizika szakos középiskolai tanár volt Szatmárnémetiben. Természettudományi író, aki főleg az űrkutatással kapcsolatban közölt cikkeket és tanulmányokat helyi és központi lapokban, ennek a témakörnek az egyik legkiválóbb romániai magyar szakértője volt. Magyarországi konferenciák rendszeres meghívottja, moszkvai űrkutatókkal levelezett, írásainak legjava A Hét című bukaresti lapban jelent meg.

 

dr. Czira Árpád                      1889-1964, ügyvéd, alpolgármester volt Szatmárnémetiben, emléktáblája a Vasile Lucaciu sugárút egyik épületén látható, egy posztumusz kötete jelent meg.

 

dr. Czumbel Lajos                  1891-1967, egyházmegyei kormányzó, filozófus, publicista, a filozófia doktora, író, tanár, számos könyv és tanulmány szerzője volt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Csapó Sándor                          1913-1979, rajztanár, szobrász volt Szatmárnémetiben. Évtizedekig a református gimnázium, a pedagógiai líceum rajztanára, az 1970-ben létrehozott művészeti líceum alapítója, annak tanáraként ment nyugdíjba. Az ő alkotása dr. Lükő Béla szobra, ez a városi kórház épülete előtt áll.          

 

Csehi Gyula                             1910-1976, Szatmárnémetiben született, irodalomtörténész, egyetemi tanár volt. Egyetemi tanulmányokat a párizsi Sorbonne-on, a bécsi és a kolozsvári tudományegyetemen folytatott. 1947-től a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem professzora volt. Irodalomtörténeti munkája igen jelentős, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Csengery János                       1856-1945, műfordító, egyetemi tanár volt, a MTA tagja. Szatmáron, Debrecenben tanult, a kolozsvári, majd a szegedi egyetemen tanított. Évekig szerkesztette a „Magyar Pedagógiát”

 

Csipler Sándor                        1909-1999, mesteredző. Már 18 évesen országos bajnokságot nyert, miután elvégezte a párizsi vívóakadémiát, elkezdte a "bajnokgyártást" előbb egy kis, egészségtelen helyiségben a Kazinczy (Ştefan cel Mare) utcában, majd a korszerű, új vívóteremben, amelynek felépítésében lényeges és meghatározó szerepet játszott.  Növendékei — közöttük világ- és Európa-bajnokok, olimpiai érmesek — vitték el a világ legtávolabbi pontjaira az általa teremtett iskola hírnevét: Stahl Katalin, Ardeleanu (Weisböck) István és Zsuzsanna, Jenei Ilona, Szepeschy József, Kuki Péter, Ferenczi Elena, Haukler István, Marcela Moldovan és a többiek büszkén vallották és vallják magukat ma is Csipler Sándor tanítványainak. 1997–ben, rendkívüli sporttevékenységének az elismeréseként a város díszpolgára lett. Szobra (Erdei István alkotása) az általa létesített vívóterem előtt áll, a termet is róla nevezték el.

 

Csirák Csaba                           Kultúraszervező, egészségügyi aszisztens (sz. 1942.), a szatmári Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke, több kötet, tanulmány szerzője, az Otthonom Szatmár megye sorozat felelős szerkesztője. Igen jelentősek színháztörténeti kutatásai, ő írta meg a szatmári zsidóság és egészségügy történetét is. A Hajnal akar lenni és a Gellért Sándor Nemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny kezdeményezése és lebonyolítása is az ő nevéhez fűződik.

 

Csűry Bálint                            1886-1941, középiskoláit Szatmárnémetiben, egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. Nyelvész, egyetemi tanár, a MTA l. tagja. Ő gyűjtötte össze a Szatmár megyei szamosháti nyelvjárás szókincsét. Gyűjtésének alapja az Egriben használatos élő beszéd volt, az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Dance Iacob                             1940-2000, etnográfus volt Szatmáron, az ő neve is az újközponti plakettek egyikén olvasható

 

 
 



Facebook

Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< Január >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      


Statisztika

Online: 8
Összes: 377838
Hónap: 9256
Nap: 333