Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


05d Szobrok, emléktáblák Szatmáron 5

Nagy Béla                                1886-1960, tanár, könyvtáros, író volt. A szatmári református gimnáziumban dolgozott, nyelvészeti és helytörténeti munkák szerzője.

 

Nagyboldogasszony templom A szatmári várbeli római katolikus templomot nevezték így, lényegében a Szűzanya tiszteletére épített, felszentelt templomról van szó. A  XVIII. század végéig állt, majd összedőlt.

 

Naumburgi dóm                      Németországi, jórészt XIII. századi műemlék, amelyen az alapítók, Eckhart és Uta szobrai láthatóak. A szövegben ezekre a szobrokra utalok.

           

Nicorescu Alexandru              1908-1982, költő, vereseit a Gloria Kiadó adta ki, az újközponti emléktáblák egyikén találkoztam a névvel. Négy elemit végzett a szatmári Mihai Eminescu líceumban, vasúti munkásként kereste a kenyerét. A két világháború közötti helyi kiadványok munkatársa volt, több verseskötete jelent meg.

 

Noac Moise Sora                     1806-1882, görög katolikus pap, költő, műfordító volt, egy ideig papként a Szatmár megyei Homoródon valamint Nántűn működött. Az újközponti emléktáblák egyikén olvasható a neve. Egyházi és történelmi jellegű írásokat publikált.

 

Nyiredi Piroska                       1925-1997, színművész, Ács Alajos első felesége. A szatmári magyar társulat alapító tagja, nyugdíjba vonulásáig megbecsült, vezető színésze volt, számos főszerep fűződik a nevéhez.

 

Obermayer András dr.           1783-1869, római katolikus pap, iskolaigazgató, költő volt. Szatmáron a Papnevelő Intézet tanára, gimnáziumi igazgató, kanonok. Verseskötetei jelentek meg Bécsben (1859) és Szatmárnémetiben (1866).

 

Ócsvár Rezső                           1877-1968, a szatmárnémeti római katolikus líceum rajztanára, festőművész. Több szatmári csoportos kiállításon szerepelt műveivel a két világháború közötti időszakban, szatmári magángyűjteményekben és a püspöki képtárban is őrzik alkotásait.

 

Orlay Petrich Soma                1822-1880, festőművész, Petőfi rokona, barátja, az egyik legismertebb Petőfi portré készítője volt. Szatmár megyében, Mezőpetriben több festménye is van, az ő műve a főoltárkép is, amely Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja.

 

Ormos-ház (Ormós-ház)         Szatmárnémeti régi központjában, a korzó sarkán, a Divatházzal szemben van egy szép, de nagyon rossz állapotú, reformkori emeletesház, amelynek Petőfi Sándor többször vendége volt. A házat emléktáblával jelölték meg.

 

Pakocs Károly                         1892-1966, római katolikus pap, vikárius volt Szatmárnémetiben. Teológiai tanár, író, tucatnyi regénye, verseskötete jelent meg a két világháború között Szatmáron, Nagyváradon, Kolozsváron, Budapesten. A fentieken kívül cikkek, tanulmányok szerzője, amelyek helyi és központi lapokban jelentek meg,

 

Pall Francisc                            1911-1989, történész, tudományos kutató, egyetemi tanár, Nagykárolyban született. Az újközponti plaketten a családnév Francisc Pal, Vulturescu könyvében Páll Francisc. A világhálón mindkét írásmóddal találkozhatunk. Kolozsváron dolgozott a BBTE-en, cikkek, tanulmányok, kötetek szerzője, a magyarosan hangzó neve ellenére román származású volt.

 

Pap Endre                               1817-1851, jogász, költő, publicista volt. Petőfi Sándor egyik szatmári barátja, a költő ittjártakor többször vendégeskedett nála. A Kölcsey Kör az azóta rég lebontott házát (Eötvös, Cuza Vodă  utca) márványtáblával jelölte meg, a táblát jelenleg a Művészeti  Múzeumban őrzik.

 

Papp Géza                               1902-1906 között volt Szatmárnémeti polgármestere, a neve a Tűzoltótorony emléktábláján szerepelt. Utcát is neveztek el róla a városban, de ezt már rég átkeresztelték.

 

Paul Grigore                            1952-1989, költő, Szatmár megyében született, Bukarestben halt meg. Több kötetet publikált, az újközponti plakettek egyikén találkozhatunk a nevével

 

Pavel Mihai                              1827-1902, görög katolikus pap, püspök volt.  Máramarosi származású, az ottani román tanügy újjászervezője. Papként Apşei de Jos-on, Szamosújváron tevékenykedett, Szamosújváron, Nagyváradon püspök volt. Nem találtam vele kapcsolatban szatmári vonatkozásokat, hacsak nem arról van szó, hogy Máramaros az ő idejében még a történelmi Szatmár vármegye része volt.

 

Páskuj Lajos                            1825-1887, római katolikus pap, szatmári székesegyházi kanonok volt. Költeményeket, gyermekverseket írt, ezek iskolai könyvekben és különböző helyi kiadványokban jelentek meg. Szentbeszédeit és költeményeit kötetben is kiadták 1875-ben és 1888-ban.

 

Petőfi Sándor                          1823-1849, a legismertebb magyar költő a világirodalomban, aki rövid élete alatt is rendkívül termékeny volt. Petőfiről vázlatosan is több oldalnyi anyagot lehetne írni, de ezuttal csak szorosan a szatmári vonatkozásokra utalok. 1845-1848 között több alkalommal járt Szatmárnémetiben, ahol közel negyven verset, elbeszélő költeményt írt. Szatmáron van Petőfi utca, van Petőfi-emléktábla és van köztéri szobra is. A püspöki palotában látható az oltár, amely előtt a nagy költő a Szatmár megyei Erdődön hűséget esküdött Szendrey Júliának. Az oltár felett függött az a feszület, amelyet ma a püspöki palota lépcsőházában láthat az érdeklődő. Petőfi Sándor szatmári barátai Pap Endre és Riskó Ignác voltak. Közeli, baráti kapcsolatban volt Mezey József és Orlay Petrich Soma fesőművészekkel is, akiknek több alkotása is található a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye tulajdonában

 

Pesky József                            1795-1862, festőművész, a híres Pesky festődinasztia tagja. Szatmárnémetiben többek között a Székesegyház és a Zárda-templom főoltárainak az oltárképeit készítette, de munkái vannak a püspöki képtárban és Mezőpetriben is. Ő készítette a túrterebesi templom főoltárképét, ez tönkrement, és ezért jelenleg helyette Tóth Gyula másolatát láthatja az érdeklődő.

 

Pop Dariu                                1887-1965, tanár, tanfelügyelő volt. Beszterce-Naszód megyében született (Măgura Ivei, Magura). Az olvasható róla, hogy tanár, publicista, költő, festő, folklorista, zeneszerző volt. Helyi vonatkozás, hogy többek között Szatmáron, valamint Máramarosban, Kolozsváron is volt tanfelügyelő. 1945-1965 között Kolozsváron tartózkodott. Festményei: Avasi férfi, Pásztorfiú, Önarckép. Festői tehetségét állítólag Szatmáron fedezte fel. Könyvet is írtak róla: Dascălul de la Blidari (Kőbánya) címmel. Szatmáron a szobra a tanfelügyelőség épülete előtt, valamint a 20-as számú Általános Iskola előcsarnokában áll. Iskolát és egy szatmári utcát neveztek el róla.

 

Páskándi Géza                        1933-1995, író, költő, drámaíró. Szatmárhegyen született, középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte. 1974-ben települt ki Magyarországra, ahol a Kortárs szerkesztője volt. Mellszobra egykori iskolája folyosóján, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban áll. Verseskötetek, drámák, tanulmányok szerzője.

 

Pázmány-Sajtó                        A Pázmány Sajtó nyomdájának alapítása Boromisza Tibor szatmári püspök  (1907-1928) nevéhez fűződik. Lényegében a Szatmári Római Katolikus Püspökség kiadójáról, nyomdájáról van szó.

 

Pelikán-kert                             Az elnevezés onnan adódik, hogy a székesegyházról lezuhant Jézus-szobrot egy ideig az 1863-ban elhunyt Pelikán József kanonok által létesített első szatmári fűvészkertben (a Titulescu-tér környékén) őrizték.

 

Patcaşiu Vasile                        1844-1932, pap, publicista, politikus (memorandista) volt, az újközponti emléktáblák egyikén olvastam a nevét.

 

Petkes József                           1928-ban született, rajztanár, tanfelügyelő, festőművész volt Szatmárnémetiben, jelentős a néprajzkutató tevékenysége is. Jelenleg Magyarországon, Nyíregyházán él.

                                                 

Pieta                                         A Szűzanya ölében a halott Krisztussal ábrázolásról van szó, amelynek számtalanszor utánzott iskolapéldája Michelangelo Pieta-szobra, ez a római Szent Péter bazilikában látható.

 

Pintescu Alexandru                1947-2003, ügyvéd, költő, esszéíró volt Szatmárnémetiben. Zilahon született, Nagybányán, Kolozsváron tanult, a Poesis egyik alapítója, több verseskötet szerzője.

 

Pirk János                                1903-1989, festőművész volt, fiatal korában Szatmárnémetiben élt. Budapesten, Rómában, Párizsban tanult, Magyarországon, Szentendrén élt és alkotott élete végéig.

 

Pollaiolo Antonio                     1432-1498, firenzei szobrászművész, Verrochio kortársa volt. Úgy tudják, hogy ő készítette a két puttót (Romulus és Remus)  az Anyafarkas szoborhoz.

 

Popp Aurel                              1879-1960, festőművész, a Szatmár megyei Érkáváson született, Budapesten, Párizsban, Bécsben tanult festészetet. Festőművész, keramikus, szobrász, rajztanár volt Szatmárnémetiben, művészeti tárgyú írásokat is közölt magyar nyelven a helyi lapokban. A város egyik legismertebb művésze, nevét iskola, utca viseli, emlékháza van, a szatmári Művészeti Múzeumban állandó kiállítás keretében láthatja alkotásait az érdeklődő.

 

Popdan Ion                              1935-2000, festőművész volt Szatmáron, autodidakta. A helyi képzőművészek egyesületének aktív tagja a XX. század hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes éveiben. A szatmári korzó egyik emléktáblával megjelölt épületének első emeletén volt néhány évig a műterme, amelyet a Képzőművészek Szövetsége Szatmári Fiókjától kapott.

 

Porumbescu N.                        Építész, egyetemi tanár volt Iaşi-ban, ő a tervezője a hetvenes években épült szatmárnémeti újközpontnak. Az életrajzi adatait nem ismerem, valamikor a kilencvenes évek elején, közepe táján halt meg.

 

Preisz Ákos                              1923-1981, hegedüművész, a Magyar Rádió karnagya volt. Szatmárnémetiből idult a pályája, mint csodagyerek többször koncertezett a városban, később Budapesten, majd haláláig Bécsben élt. Zeneiskolát alapított, zenepadagógiai könyvet írt.

 

Prielle Kornélia                       1826-1906, pályája a történelmi Szatmár megyéből, Máramarosszigetről indult, Szatmáron lépett először színpadra. A budapesti Nemzeti Színház kimagasló művészegyénisége volt. Debrecenben kérte meg a kezét Petőfi, ő azonban inkább színészkollégájához, Szerdahelyi Kálmánhoz ment feleségül.

 

Pteancu George                       1855-1939. Annyit sikerült róla megtudnom az egyik újközponti emléktábláról, hogy tudós volt.

 

Rákóczi György I.                   1593-1648, erdélyi fejedelem volt 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett egyháza és az iskoláztatás felvirágoztatásáért. A szatmári vár ura, részt vett a szatmári református zsinaton is. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanári szobájának egyik kompozícióján őt láthatjuk az udvarával.

 

Rákóczi Kollégium                  A szatmári Rákóczi Kollégium épülete I. Rákóczi György nevét viseli, a Németi templom mögött épül.

 

Regéczi Sándor                       1855-1933, 43 éven át volt a szatmári református gimnázium tanára. Közéleti, köztiszteletben álló személyiség, két évtizedig a Szamos munkatársa, az Iparos Kör megteremtője volt, számos cikk, tanulmány, jegyzet szerzője.

 

Reizer György dr.                   1858-1919, római katolikus pap, paptanár volt, Krasznasándorfaluban, Mezőteremen, a szatmári Királyi Katolikus Gimnázium hittantanáraként dolgozott. Számos egyházi jellegű munkát, írást jelentetett meg, az erkölcstanról, hittanról, szertartástanról írt könyvet, de történelmi írásokat és számtalan cikket is publikált különböző lapokban.

 

Reizer Pál                                1943-2002, 1990-től Szatmár római katolikus püspöke, ő volt az egyház intézményrendszerének újrateremtője a kommunizmus bukása után. Templomokat, plébániaépületeket, kápolnákat, zárdát, internátust építtetett, meghatározó szerepe volt az államosított egyházi javak visszaszerzésében is.

 

Riskó Ignác                              1812-1890, költő, Szatmár megye főjegyzője, országgyűlési követe volt. Az Ormós-házban lakott a város főterén, amelyiken a villanyóra van. Itt látta vendégül több alkalommal barátját, Petőfi Sándort. A házat a kilencvenes években a Kölcsey Kör márványtáblával jelölte meg.

 

Rónai János                             1884-1971, római katolikus pap, író volt, Csomaközön, Beregszászon, Szatmáron, Ungváron dolgozott. Három kötete, számos cikke, tanulmánya jelent meg, Szatmári lapok munkatársa, szerkesztője volt.

 

Ruha István                             1934-2004, hegedüművész, egyetemi tanár. Nagykárolyban született. Pályafutása során volt hangversenymester a Kolozsvári Magyar Operában, első hegedűs, illetve szólista a Kolozsvári Filharmóniánál, majd tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián. 1964-ben megalapította a Napoca Vonósnégyest. Tanítványai között volt többek között Ágoston András és Fátyol Rudolf is.

 

Ruleanu Octavian                   1910-1993, tanár, publicista, az impériumváltás  utáni szatmári kulturális élet jelentős román képviselője volt. Nagyon kevés adat, kézirat maradt utána, az újközponti plakettek egyikén szerepel a neve.

 

Ruşdea Ioan                            1904-? teológus, ortodox főpap volt Szatmáron a két világháború között. 1940-ig működött mint pap, valamint paptanár a Mihai Eminescu Líceumban, a Kereskedelmi Líceumban, a Leánylíceumban stb. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Sălăgeanu Ioan Silviu             1836-1898, mint tudós szerepel az egyik újközponti emléktáblán. Szatmár megyében született, Belényesen volt tanár, cikkeket, tanulmányokat közölt, földrajz tankönyvet írt.

 

Sălăgean Viorel                       1942-2003, a Szatmár megyei Ákoson született, Szatmárnémetiben tanult, újságíró, közgazdász, politikus volt, több kötetet publikált. 1992-1996 között a PUNR szatmári szenátora volt, az újközponti plakettek egyikén szerepel a neve.

 

Sarkadi Sándor                       1887-1959, fizika-kémia szakos tanár, iskolaigazgató szobrászművész volt Szatmárnémetiben. Nagykárolyban újságot szerkesztett, 1925-től a szatmári képzőművészeti tárlatok rendszeres szereplője. Az ő műve a székesegyház homlokzatán látható Jézus-szobor. Egy ideig Popp Aurel szatmári porcelángyárának (DAC) keramikusaként is tevékenykedett.

 

Sarmaságh Géza                     1852-1911, római katolikus pap, tanár, publicista, író. Szatmáron, Nyitrán, Nagybányán dolgozott, számos cikk, tanulmány, kötet szerzője, nagyon jelentős a publicisztikai, iskolatörténeti munkássága is. Ő szerkesztette a Szatmár, a Szatmár és Vidéke című hetilapokat, a Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör Értesítőjét, a Heti Szemle című politikai és társadalmi lap egyik alapítója és szerkesztője, Szatmárnémeti kulturális életének meghatározó személyisége volt.

 

Savinescu Vasile                      1932-2005, újságíró, tanár, kultúrfelügyelő volt Szatmáron. Újmárnán született, cikkek valamint néhány szerényebb helyi kiadvány szerzője, társszerzője: Epopee pe Someş, Sâmbra, Satu Mare stb. 2004-től a város díszpolgára, Újmárnán emléktáblája van, az újközponti plakettek egyikén is szerepel a neve.

 

Sălăjan Dorin                          1948-2006, újságíró, költő. Szatmár megyében született, Nagykárolyban tanult, Szatmáron dolgozott különböző munkahelyeken. Helyi és központi lapokban jelentek meg költeményei, több verseskötetét adták ki, az újközponti plakettek egyikén szerepel a neve.

 

Scurtu Vasile                           1906-1968, nyelvész, irodalomtörténész, tanár volt. Tevékenységének szatmári vonatkozása, hogy 1930-1941 között a M. Eminescu Líceum tanára volt, cikkeket, tanulmányokat közölt több hazai kiadványban. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Scheffler Ferenc  dr.               1894-1956, római katolikus pap, teológiai tanár, kanonok volt Szatmárnémetiben. Számos cikk, tanulmány szerzője, tankönyvíró, tankönyveket fordított magyar nyelvre. A Szabad Szó, az Új Élet, a Katolikus Élet szerkesztője volt

 

Scheffler János dr.                  1887-1952, római katolikus pap, teológiai tanár, szatmári püspök volt. Cikkek, tanulmányok, kötetek szerzője, ő állította vissza a katolikus tanítóképzőt Szatmáron, templomokat, kápolnákat építtetett az egyházmegyében. A jilavai börtönben halt meg, boldoggá avatása folyamatban van.

 

Schlauch Lőrinc dr.                1824-1902. Neve tévesen (Lőrincz) szerepel az újközponti plakettek egyikén. Ugyanitt azt olvastam, hogy teológus és mecénás. Schlauch római katolikus püspök, később biboros volt. A szatmári egyházmegye püspöke lett már fiatalon, XIII. Leó pápa kinevezte 1892-ben nagyváradi püspökké, majd biborossá. Számos egyházjogi, iskolaügyi cikk, tanulmány szerzője, szónoklatai, országgyűlési beszédei a Koronában és a Magyar Államban (korabeli központi lapok) jelentek meg.

 

Séta-tér                                     Nagyjából a Megyei Múzeum melletti park területén helyezkedett el, ez a  város első nagyobb parkja, sétálóhelye volt, amelynek létesítését Kiss Gedeon kezdeményezte. A központi park létrehozása  után ide szerették volna költöztetni a piacot, a két világáháború között azonban a prefektúra és az orotodox templom felépítése után ezt a tervet elvetették.

 

Sfura Dimitrie                         1831-1858, költő volt. Szatmár megyében, Vezenden született, korai halála miatt összesen 16 verset és egy novellát közölt. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve.

 

Sike Lajos                                1938-ban született Kőszegremetén, újságíró, a Romániai Magyar Szó munkatársa. Több kötete, valamint cikkeinek gyűjteménye jelent meg az utóbbi években Szatmárnémetiben.

 

Simonyi József                         1777-1832, ezredes, a napóleoni háborúk hőse volt. A debreceni „Pro Patria” Alapítvány állította azt az emléktáblát 2003-ban, amely a Kálvária-templom belső kerítésén látható. A tábla szövege: 1789-ben itt toborozta katonáit a „legvitézebb huszár”.

 

Sipos Ferenc                            1916-1995, római katolikus főpap, ordinárius volt Szatmárnémetiben. Igen jelentős az egyháztörténeti tevékenysége, megírta négy kötetben a Szatmári Egyházmegye történetét, A Szatmáregyházmegye római katolikus papjainak irodalmi működését. Ezek a munkák kéziratban maradtak ránk.

 

Şireagu Octavian                     1901-1985,  költő, műfordító, publicista volt. Patóházán született, Nagybányán, Kolozsváron tanult, tevékenykedett, Kolozsváron halt meg 1985-ben. Számos romániai lapban publikált, több kötete jelent meg, az együttélő nemzetiségek (magyarok, németek) irodalmi kiválóságainak a verseit fordította románra. Az újközponti emléktáblák egyikén olvasható a neve.

 

Şişeşti (Lacfalu)                       Máramarosi helység, itt található a Vasile Lucaciu emlékház is. Ő hosszabb ideig itt dolgozott görög katolikus papként, ezért nevezik életrajzírói „Şişeti-i oroszlánnak”

 

Slavici Ioan                              1848-1925, író, publicista, a román irodalom kiemelkedő személyisége volt. Líceumi tanulmányait magyar nyelven, az aradi Piarista Líceumban végezte, Egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott. Egy véletlen köti Szatmárhoz. Aradon lekéste az érettségit, amit Szatmáron kicsit később, a Királyi Katolikus Gimnáziumban még le lehetett tenni.

 

Sófalvi György, sorkatona     Dr. Sófalfvi György, szatmári orvos fia, az 1989-es változások egyik szatmári áldozata. Brăila-n halt meg néhány hónapi szolgálat után.

 

Steinberger Ferenc dr.           1846-1905, római katolikus paptanár, író volt. Szatmáron, Nagyváradon, Budapesten dolgozott. Tiz kötete és számos szakcikke jelent meg, a következő lapok munkatársa volt: Katolikus Teológia, Folyóirat, Religio, Katolikus Padagógia, Katolikus Hitoktatás, Kalauz, Iskola, Népiskolai Tanügy, Magyar Állam, Szatmár és Vidéke, Szamos, Heti Szemle stb.

 

Szamos napilap                       Szatmárnémeti egyik legismertebb napilapja volt a második világháború előtti évtizedekben. 1869-ben alapította Bihari Péter. Jelenleg Szatmárnémetiben néhány hónapja Szamos hetilap, havilap is működik. Ez lényegében a Szatmári Magyar Hírlap önállósult melléklete.

 

Szegedi Mihály                        A XVII. század első felében bíró (1642-1646) és ötvösművész volt Szatmáron. Egy 1627-ből való ezüst, feliratos kannája és egy 1646-ból való úrvacsoratányérja a szatmári református egyház tulajdonában van. Ezek megmentése Bagaméri Istvánnak köszönhető.

 

Szeibel János                           1919-1986. 1967-1984 között a szatmári Szent Család templom építője, plébánosa volt. Emléktáblája a templomban, a bejárat közelében található.

 

Szejke Vilmos                          1942-1992, rajztanár, festőművész volt Szatmárnémetiben a hetvenes évektől élete végéig. Az egyik újközponti plaketten olvasható a neve.

 

Szendrey Júlia                         1828-1868, költő, műfordító, Petőfi Sándorné, Szendrey Ignác erdődi gazdatiszt lánya volt. Költeményein erősen érződik Petőfi hatása, magyarra fordította Andersen meséit.

 

Szentlélek templom                 Itt a hóstánci református templom római katolikus elődjéről van szó. Ennek emlékére vette fel nevét a mai szatmári Szentlélek templom.

 

Szent Imre                               Szent István és Gizella királyné fia volt, az őt ábrázoló dombormű a Királyi Katolikus Főgimnázium épületén állt néhány évig. Az impériumváltáskor szétverték, azóta a helye üres.

 

Szép Ernő                                1884-1953, költő, író, szinpadi szerző, publicista. A két világháború között egy-két évig szatmári lapok munkatársa is volt.

 

Szovjet hősök emlékműve      Szatmárnémeti főterén állt ez a második világháborús emlékmű egészen 1990-ig, azóta átköltöztették a Hősök temetőjébe.

 

Strava Valentin                       1907-?, költő, Szilágy megyében (Hotoan) született, egyetlen kötetéről van tudomásom. Kolozsváron tanult, a Bécsi döntés után Bukarestbe költözött, ott állítólag mint éjjeliőr dolgozott. Egyelőre nem sikerült felderítenem vele kapcsolatban a szatmári vonatkozásokat. Az újközponti plaketteken találkoztam a nevével.

 

Szentgyörgyi Jordán Károly 1849-1927, római katolikus pap, író volt. Szaniszlón, Szatmárnémetiben dolgozott, cikkek, tanulmányok szerzője. Az ő munkája többek között az a kéziratos leltár, amelyet 1915-ben a székesegyházról készített, és amely fontos forrás mindazok számára, akiket a korabeli állapotok érdekelnek.

 

Szilassy János                          Ötvösművész volt, 1729-1782 között fejtette ki a tevékenységét a Felvidéken. Szatmár megyében, Kaplonyban található egy szép és nagyon értékes úrmutatója.

 

Szilágyi Domokos                    1938-1976, erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító volt. Középiskolai tanulmányait a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban végezte, Szatmáron van köztéri szobra és ennek patinázott műkő változata a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a róla elnevezett terem előtt áll.

 

Szirmai Szirmay Antal           1747-1812, történész volt, megírta 1809-ben Szatmár vármegye történetét, Szatmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete címmel. Ez egy rendkívül értékes, alapos munka, amelynek áttanulmányozása nélkül aligha lehet városunk történelméről bármit is írni. Szatmárnémetiben a hálás lakosok utcát neveztek el Szirmayról a város patinás körzetében, ezt jelenleg Mihai Eminescu utcának hívják.

 

Szíves (Schmiedt) Béla dr.      1901-1971, katolikus pap, író volt. Szatmáron irodaigazgatóként működött, kilenc kötetet publikált, ezen kívűl számos cikke jelent meg különböző folyóiratokban, főleg az Utunkban.

 

Szócska János                          1864-1934, görög katolikus pap, író. Legtöbbet Nagykárolyban szolgált, verseskötetek, monográfiák, elbeszélések, cikkek szerzője volt.

 

Tankóczi Gyula                       1867-1940, szatmári rendőrfőkapitány, tűzoltóparancsnok volt, az 1936-os kiadású monográfia szerzője. Az újközponti plakettek egyikén olvasható a neve, azon az áll, hogy történész volt.

 

Tănase Cazimir                       1921-1980, Szatmáron volt színművész. Emléktáblája a stúdióterem falán látható.

 

Tăutu Aloisie Ludovic            1895-1981.  Egyetlen ismert szatmári vonatkozás, hogy megyénkben született. Először Krasznaterebesen, majd Rómában, Bécsben tanult. Több egyházi vonatkozású műve, írása, tanulmánya jelent meg. Görög katolikus papként, történészként Belényesen, Nagyváradon, Rómában fejtette ki a tevékenységét, Rómában halt meg. Az újközponti plaketteken találkozhatunk a nevével.

 

Teleki Blanka grófnő              1806-1862, író, festő, szobrász, a magyar nőnevelés úttörője volt. A szabadságharc ideje alatt pénzzel és élelemmel segítette a honvédeket, utána több mint két évig a Szatmár melletti Pálfalván bújdosott. Itt fogták el az osztrákok 1851-ben, 10 évi börtönre ítélték.

 

Tereh Géza                              1889-1969, tanár, tankönyvíró, esztéta, költő Szatmáron. Számos román nyelvű matematika könyv szerzője. A két világháború között tárlatkrónikákat, cikkeket, verseskötetet publikált, a város kulturális életének kiemelkedő személyisége volt.

 

Tóth Béla                                 Tóth Béla A magyar ankedotakincs (Budapest, 1898-1903) című hatkötetes művének második könyvében olvashatunk Simonyi óbester életéről.

 

Tóth Gyula                              1891-1970, festőművész volt. A nagybányai szabadiskolában, Münchenben tanult, szinte teljes művészi tevékenységét Szatmárnémetiben fejtette ki, egyéni kiállításokat rendezett, igen jelentős az egyházművészeti tevékenysége is.

 

T. Rácz Péter                           1879-1945, festőművész, a nagybányai szabadiskolában tanult, Münchenben, Párizsban, Rómában végzett művészeti tanulmányokat. 1931-től néhány évig a szabadiskola ügyvezető elnöke volt, a Szatmár megyei Nagypeleskén halt meg.

 

Turáni Kovács Imre               1910-1975, budapesti szobrászművész volt. A székesegyház toronyfülkéiben ma látható Szent István és Szent László szobrok alkotója.

 

Tyukodi (Kind) Mihály dr.    1916-1997, Kaplonyban született, római katolikus paptanár, egyetemi tanár, író volt. Egyházi, önéletrajzi, egyháztörténeti írásokat publikált.

 

Újházi Sándor                         1890-1941, festőművész volt. Nagykárolyban a két világháború között rajztanárként működött, jelentős az egyházművészeti tevékenysége is.

 

Újközponti plakettek              2008. őszén kerültek a helyükre, a Corneliu Coposu sétányon látható márványtömbökre. Ezek tartalmával kapcsolatban 2008. októberében és novemberében a Szamos című szatmári kulturális hetilapban egy hat részből álló ciksorozatban mondtam el a véleményemet. A tanulmányomat vitaindítónak szántam, de az általam felvetett kérdések megválaszolatlanok maradtak. Csak a plaketteken észlelhető módosítások jelezték, hogy az illetékesek ismerik az írásom tartalmát.

 

Vacarciuc Petru                      1943-2000, etnografus volt Szatmáron, a Valea Vinului-ban (Szamosborhíd) lévő általános iskolát róla nevezték el. A nevével az újközponti plakettek egyikén találkozhatunk.

 

Vajay Károly                           1825-1906, Szatmárnémeti utolsó főbírája, a református gimnázium tanügyi bizottmányának elnöke volt. Értékes könyvtárát és gyűjteményeit a gimnáziumnak ajándékozta. Ez a gyűjtemény előbb a városi, majd a Megyei Múzeum anyagának az alapjául szolgált. A hálás szatmáriak utcát neveztek el róla, a későbbiekben ezt is átkeresztelték.

 

Vajnay Lajos                           Szatmári építő-vállalkozó volt a múlt századfordulón, többek között a Tűzoltótorony felépítése, kivitelezése fűződik a nevéhez. Ezt ingyen vállalta el.

 

Vartolomei Vasile                    1913-1964, író, irodalomtörténész, az újközponti plakett szerint tudós volt. Apában született, Szatmáron, Kolozsváron tanult, tevékenységének legjavát Nagyváradon, tanárként fejtette ki. Irodalomtörténeti munkássága jelentős.

 

Vasvári Pál                              1826-1849, Nagykárolyban tanult, tanár, történész volt, a márciusi ífjak egyik vezére. Részt vett a 12 pont megalkotásában, életét áldozta a harcokban.

 

Vastag István                           1947-ben született Szatmáron, autodidakta szobrász, egy köztéri munkájáról, térplasztikájáról számoltam be ebben a könyvben.

 

Vécsey-ház                               A Művészeti Múzeum jelenlegi neogótikus épülete, Vécsey Miklós báró, Szatmár vármegye főispánja építtette 1842-ben.

 

Vlasiu Ion                                1908-1997, szobrászművész, festő, író volt. Az ő alkotása G. Coşbuc szobra Szatmáron, amely a Vívóterem és a Ioan Slavici Kollégium közötti kis téren áll, a költőről elnevezett utca közelében.

 

Vonház István                         1881-1945,  történész, nyelvész, egyetemi tanár volt. Az ő műve a Szatmár megyei sváb telepítés, amelyet Budapesten adtak ki 1914-ben. Ez a mű a sváb telepítések egyik legismertebb és legátfogóbb leírása, 1997-ben Merli Rudolf bundesheimi plébános jóvoltából újra kiadták.

 

Wieser Stefan dr.                    1917-1973, orvos volt. Az újközponti elmléktáblán olvasható adatokon kívűl nem találtam újabb információkat a tevékenységével kapcsolatban.       

 

Wizler (Weisler) Egyed           1925-1972, zenetanár, székesegyházi karnagy és kántor volt Szatmárnémetiben. Ennél a névnél több írásmóddal is találkoztam.

 

Wolkenberg Alajos dr.           1871-1935, Szatmáron paptanár, Budapesten egyetemi tanár, író volt. Több mint 22 füzetet, könyvet publikált, ő szerkesztette a szatmári Heti Szemlét, számtalan cikket közölt a Szatmár és Vidékében, a Szamosban valamint budapesti lapokban is.

 

Vulturescu George                  Pop Silaghi Gheorghe, 1951-ben született Szatmár megyében, költő, publicista, kultúrfelügyelő. Több kötete jelent meg, a Poesis folyóirat egyik alapítója, többek között A Cultură şi literatură în ţinuturile Sătmarului, Dicţionar 1700-2000  című munka szerzője. Erre több alkalommal hivatkoztam a könyvemben.

 

Xantus Géza                            1958-ben született, festőművész, a székesegyház falán látható jubileumi dombormű szerzője, de az ő oltárképeit láthatjuk a szatmári Szent Család valamint a lajosvölgyhutai római katolikus templomokban is.

 

Zafféri Károly dr.                   1840-1919, paptanár volt, tanulmányait Mármarosszigeten kezdte és Szatmáron, Budapesten fejezte be, igen jelentős a pedagógiai munkássága is. A római katolikus tanügyi irodalom egyik vezéralakja volt, tankönyveket is írt.

 

Zala György                            1858-1937, szobrászművész, egyetemi tanár Budapesten. A múlt századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere, többek között Cornel Medrea tanára is volt.

 

Zalka Máté                              1896-1937, Szatmárnémetiben érettségizett, katonatiszt, író volt. A spanyol polgárháború legendás tábornoka, több kötet szerzője.

 

Zamfirescu G. M.                    1898-1939, román író, publicista. Emléktáblája Szatmáron annak a háznak a falán látható, amelyben 1922-1924 között lakott.

 

Zelk Zoltán                              1906-1981, a magyar lírai költészet kiemelkedő személyisége. Ífjúkorának meghatározó éveit Szatmárnémetiben töltötte.

 

Zolnay Géza                            1886-1965, festőművész, tanár. Szatmárnémetiben a Faipari Iskolában tanított, kiváló, országosan elismert portréfeső volt. Szatmári magángyűjteményekben, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, a Németi Egyházközség  tulajdonában több műve, arcképe található.

 

Zöldfa fogadó                          A város egyik legjelentősebb fogadója a XIX. században, azon a helyen állt, ahol ma a fehár ház látható.

 

Zsoldos Árpád                         1933-2001, színművész, 1968-1971 között volt az Északi Színház tagja, jelentős alakítások, emlékezetes ősbemutatók, főszerepek fűződnek a nevéhez.

 

 

 

 

 

 

 
 



Facebook

Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< Január >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      


Statisztika

Online: 8
Összes: 377838
Hónap: 9256
Nap: 333