Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


01. Képzőművészeti szakkifejezések szótára a

SZAKKIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA

 

A Művészeti Lexikon (Budapest, Győző Andor kiadása, 1935), Művészettörténeti ABC (Terra Kiadó Budapest, 1961.), valamint Végh János (szerk.) Középiskolai Művészeti Lexikon (Corvina Kiadó, Budapest, 2000.) alapján állítottam össze.

 

ablakosztó: kőkeretes ablakok szintén kőből készült függőleges eleme

absztrakt művészet: tárgy nélküli művészet, a természetelvű ábrázolásmóddal szembehelyezkedő festészeti-szobrászati törekvés

agyagművesség: keramika, az égetett agyagot nyersanyagul felhasználó ősi mesterség

akantuszlevél: a medvetalpfű, gyomnövény stilizált levele

akropolisz: az ókori görög városok magaslaton elhelyezett erődítménye, fellegvár

alkalmazott grafika: többnyire a nyomdaiparhoz kapcsolódik

altemplom: középkori templomok szentélye alatti rész, ereklye őrzésére, temetkezési helyként használták

antik művészet: az ókori görög és római kultúra része, az európai művészet megtermékenyítője

arabeszk: stilizált növényi ornamentika

aranymetszés: matematikailag kiszámított, tökéletesnek tartott arány valamely egész és annak részei között

archaikus művészet: valamely művészeti stílus korai fázisa

atlasz: izmos, általában görnyedt férfiszobor, épületdísz, a görög-római mitológia Földet tartó óriása nevéből

avantgárd: avant-garde, élcsapat

bábos korlát: mellvéd, vagy korlát, amely fedőlemezét hengeres kőbábok tartják

baldachin: textilből készült, az ókorban fontos személyek feje fölött tartották

babtisterium: keresztelőkápolna

barokk: 16. század vége, 17. század eleje. Stílusirányzat, amelyet mozgalmasság, dinamizmus, pompa jellemez, az ellenreformáció művészetének is nevezik

bazilika: hosszanti elrendezésű épület kiemelkedő középtérrel, apszissal, vagyis félkör alakú végződéssel. Templomoknál az apszis az oltár helye.

béllet: a fal vastagságából kialakított, befelé szűkölő, lépcsőzetes kapu-, illetve ablakkeret.

belsőépítészet: lakberendezés

boltív: falra vagy más függőleges támaszra kőből vagy téglából épített áthidaló, összekötő elem

bőségszaru: nagyméretű szarvforma, dúsan megrakva becses, értékes dolgokkal

brokát: nehéz selyem, arany-, és ezüstfonállal gazdagon díszített textília

cella: antik templom fallal övezett, csak a bejáraton át fényt kapó tere az istenszoborral

Cinterem: temető régies neve

citadella: olaszul fellegvár

copf: a barokk stílus késői, klasszicizáló változata

corpus: a megfeszített Krisztus teste szobrászati alkotásokon

Corvina: Mátyás királynak a budai várpalotában elhelyezett könyvtára

csarnoktemplom: bazilikális elrendezésű templom

csegely: gömbháromszög, a kupoláknál alkalmazzák, átmeneti építészeti forma

csehboltozat: kupola

csontház: kápolna föld alatti része, ide helyezték a temetőből időről időre kihantolt csontokat

 csúcsív: gótikus boltív

dadaizmus: anti művészet, a 20. század elején a hagyományos esztétikai normák radikális szétzúzásáról szóló irányzat

datálás: egy műalkotás keletkezési idejének a megállapítása

design: kicsit leegyszerűsítve ipari formatervezés

diadalkapu: eredetileg győztes római hadvezér vagy császár tiszteletére emelt kapu, amelyen keresztült a vezető személyiség a katonáival bevonult a városba

dicsfény: glória, nimbusz, fénykoszorú

dolmen: óriási kőtartókra fektetett kőlap, őskori, új kőkori építmény

dóm: Isten háza, nagyobb templomokat, székesegyházakat neveznek dómnak

dombormű: a szobrászat egyik ága, a formák az alapsíkból csak részben emelkednek ki

donátor: egyházi műalkotás adományozója

drótzománc: rekeszzománc

dzsámi: gyülekezőház, magas rangú mohamedán templom

Ecce homo: íme, az ember, Krisztus kínszenvedésének egyik jelenete

Egyszarvú: unikornis, fantázialény a homlokából kinyúló egyenes szarvval

Eklektika: régebbi korok, vagy művészek stílusai között válogató művészet

életfa: az élet szimbóluma, az ókori babiloni művészet óta gyakran felbukkanó ábrázolás, általában stilizált növény, mellette vigyázó állatokkal

életkép: a mindennapi életből ellesett ábrázolás, más néven zsánerkép

emlékmű: szobor, oszlop, síremlék, épület, amely egy személyre, eseményre emlékezteti az utókort

empire stílus: a klasszicizmus egyik irányzata

épületi plasztika: az épületet díszítő, azzal összefüggő szobrászati alkotás

Épületkerámia: épületek homlokzatát díszítő kerámiák; csempék, szegélydíszek, párkányok, mázas cserepek, tetődíszek gyűjtőneve

Ereklyetartó: szentek földi maradványait őrző díszes tárolók, főleg ötvösmunkák

Erődtemplom: kisebb települések fallal, védőművekkel övezett temploma

Evangélista-szimbólum: Jánosnak a sas, Máténak az angyal, Márknak az oroszlán, Lukácsnak a tulok a jelképe, szimbóluma

ex libris: könyvben a tulajdonost jelölő grafikai lap

expresszionizmus: az első világháború után elterjedő, drámai, erős érzelmi telítettségű stílusirányzat a képzőművészetben

Fájdalmas anya: Mater dolorosa, Szűz Mária ábrázolása

fakszimile: a csinálj hasonlót kifejezésből eredő elnevezés, az eredetihez teljesen hasonló másolatok készítése

faktúra: kép, ritkábban szobor vagy dombormű felületének a megmunkálására utal

falfestészet: a festészet legősibb technikája, freskó (nedves falra), secco (száraz falra), mozaik, sgraffito

faloszlop: féloszlop, háromnegyed oszlop

falpillér: falból kiugró, általában négyszög keresztmetszetű szerkezeti elem az építészetben

fametszet: sokszorosító grafikai eljárás, legfontosabb elme a nyomódúc, vagyis a falapba vésett rajz

fazekasság: agyagművesség

fejezet: oszlopfő, oszlop, féloszlop, falpillér plasztikus díszítésű, kiemelkedő része

félkörív: boltív

fémjegy: ötvösjegy

fenékbélyeg: kerámiatárgyak alján látható készítői jelzés

festőkés: spatula, festék felkenésére, levakarására használják

fiatorony: toronyszerű díszítőforma, a gótika előszeretettel alkalmazta

fibula: a felsőruházat összekapcsolására használt tű, már a bronzkorban létezett, később ékszerként is viselték

fogadalmi tárgy: kegyhelynek adományozott, a fogadalom beváltását bizonyító (viasz, ezüst, arany) tárgy

fogazatdísz: a fogazathoz hasonló hasábok díszítősávja

formatervezés: industrial design, ipari formatervezés, hatékony, esztétikus, pragmatikus formák tervezése a feladata

Fórum: az ókori római városok központi piactere

főpárkány: koronázópárkány, koszorúpárkány, általában díszesebb, nagyobb a többi párkánynál, jobban előreugrik az épületek homlokzatán

Fríz: nagyobb felület, vagy a homlokzat felső részének lezárásához, elválasztásához tartozó vízszintes sáv. Díszítheti ornamentika: futókutya, meander, palmetta, fonatdísz, füzérdísz, pártadísz, ívsor, tárcsasordísz, levéldíszek stb.

fuga: hézag

Funkcionalizmus: a múlt századfordulón célszerű, a funkciónak megfelelő formák kialakítására törekedő irányzat az építészetben, formatervezésben

futókutya: frízmotívum, formailag előrebukó hullámokra emlékeztet

futurizmus: művészeti irányzat a 20. század elején, dinamizmust, mozgást, lendületet, sebességet sugall, ezt ábrázolja

füzérdísz: girland, virágok, gyümölcsök, lombok az alkotóelemei, általában dombormű formájúak

galéria: folyosó, oldalra is nyitott közlekedő tér

gemma: vésett vagy faragott felületű drágakő

geometrikus absztrakció: olyan absztrakt művészet, amely mértani formákból építkezik

giccs: álművészi produktum, olcsó szépség, üres érzelmesség jellemzi, általában a haszonszerzés vágyával készül

gobelin: szövött és hímzett képek, kárpitok

Gótika: a középkor nagy stíluskorszaka, az építészetben a csúcsív, a bordás keresztboltozat, a támpillérek alkalmazása jellemzi. Az ablakok nagyobbak, a terek egységesebbek, világosabbak, a díszítés gazdagabb itt, mint a romanikánál.

Gresham-kör: a nagybányai iskola hagyományait újraélesztő kör, társulat, posztnagybányai iskolának is nevezik, a múlt század harmincas éveiben jött létre. Bernáth Aurél, Szőnyi István, Egri József, Ferenczy Béni, Berény Róbert voltak az irányzat jelentősebb képviselői, lírai festőiség, figuratív ábrázolás, a hagyományok tisztelete a jellemzői.

gouache: fedőfesték, a vízfestékhez hasonló festőanyag

gráciák: a görögöknél a báj és a vidámság istennői

grafika: tágabb értelemben a rajz művészete, szűkebb értelmezésben a sokszorosító eljárásokról, technikákról szól

gravírozás: vésés

groteszk: mai értelemben természetellenes, démonikus, abszurd

hajó, templomhajó: a hívek helye a templomban

haláltánc: késő középkori ábrázolás, amely a halál elkerülhetetlenségére emlékezteti a nézőt

happening: improvizált előadás, rendezője, vezetője, szereplője maga a művész, de sok esetben a néző is az események aktív résztvevőjévé válhat.

harangláb: tornyok nélküli templomok előtt álló szerkezet, amelyre a harangot függesztik

harangtorony: campanile, a templomtól független torony a harang számára, az olasz építészetben igen gyakori

herma: a középkorban mellszobor alakú ereklyetartó

hétágú gyertyatartó: menóra, kicsinyített formában, jelképként bekerült a zsidó otthonokba is

hidegtű-eljárás: mélynyomásos grafikai eljárás, közvetlenül a rézlemezbe karcolt rajz alapján készül a nyomat

hieroglifa: óegyiptomi írásjel, rendszerint egy szót, fogalmat jelentett

hímeskő: a mozaikművészet megújítása, modern változata

hiperrealista: jórészt fotók alapján készített, a valóságot, illetve annak kiragadott elemeit pontosan utánzó művekre használják ezt a kifejezést

historizmus: a 19. század közepétől a régi korok művészetét felújító stílusirányzat

homlokzat: az épületek külső felülete, ritka kivételektől eltekintve a főbejárat helye, az épület megjelenésének legfontosabb eleme

horogkereszt: szvasztika

huszártorony: a templomok tetőgerincén kiemelkedő kicsi, karcsú tornyocska

idealizálás: a megnemesített, megszépített valóság ábrázolása

idol: általában a törzsi kultúrák egyszerű istenség ábrázolása

ikebana: a virágrendezés művészete

ikerablak: közös keretbe foglalt páros ablak

ikeroszlop: ikerpárból, ritkán négy oszlopból álló támasz

ikon: vallásos kép az ortodox egyházban, szigorú szabályok, előírások alapján készül

ikonográfia: a középkor vallásos művészete sok fogalmat próbált a legtöbbször írástudatlan nézőkkel közölni, a szentek, jelenetek bemutatásában, felismerésében segített az ikonográfia, amely lényegében a megjelenítéssel foglalkozó tudomány

ikonosztázion: szentélyrekesztő a keleti rítusú templomokban, amelyen a szentképek, jelenetek pontos, meghatározott sorrendben sorakoznak

imazsámoly: a térden állva végzett imádkozást szolgáló bútordarab

impresszionizmus: a pillanatnyi benyomások, a természet színes gazdagsága ábrázolásának, a fényhatásoknak a művészete, a 19. század második felében alakult ki Franciaországban és terjedt el a későbbiekben világszerte

indadísz: növényi indák stilizált megjelenítésével létrehozott díszítés

iniciálé: régi kódexek és nyomtatott könyvek díszes kezdőbetűi

installáció: berendezést jelent, ugyanakkor modern művészeti irányzat, egy adott térnek tárgyakkal való berendezése a művész által

intarzia: faberakás, famozaik

iparművészet: elsősorban gyakorlati tárgyak tervezésével foglalkozik, ezeknél fontos szerephez jut az esztétikus megjelenés is

Isten szeme: fénysugarak nyalábjába helyezett, egyenlőszárú háromszögből kitekintő szem

iszlám művészet: a mohamedán vallású népek művészetének összefoglaló elnevezése

ívmező: az ív vonala és a vállvonallal határolt felület, ezt általában befalazták, majd festették, illetve domborművel töltötték ki.

ívsor: vak félkörök sora, általában párkány alatt, a román kori építészetre jellemző

jáde: gyémánt keménységű ásványok (nefrit és jadeit) közös elnevezése

jelenetes oszlopfő: figurális díszítésű, egy szent legendát vagy annak részletét mutatja be

Jó pásztor: vállán bárányt vivő pásztor alakja Jézus ábrázolásaként jelenik meg

Jugendstil: szecesszió

kagylódísz: stilizált kagylókból kialakított dísz, elsősorban fülkék felső lezárására használták

kalligráfia: a szépírás művészete

kálvária: Krisztus kereszthalálának ábrázolása, illetve a keresztút

kannelúra: függőleges homorulat az oszloptörzs felületén

kaputorony: kapu fölé emelt, azt magába foglaló, a bejárat védelmét fokozó építmény

Karikatúra: komikus, szatirikus képzőművészeti ábrázolás

Kárpit: bútorok szövetborítása, ez szövött vagy hímzett textília is lehet

Kartus: díszes, keretező forma címer, felirat befogadására

Katafalk: fontos személyiség ravatalához tartozó építmény

Katakomba: földalatti üregekből kialakított folyosórendszer, az üldözött keresztények temetkezési, majd gyülekezőhelye

Katedra: püspöki trón

Kazetta: míves doboz, illetve négyszögletesen kertelt mezőket alkalmazó díszítés, pld. kazettás mennyezet

kazula: miseruha

kegykép: olyan egyházi kép, szobor, amelyet csodatevő hatalmáért tisztelnek

kehely: ötvösművű liturgikus edény

kékfestés: textilnyomó technika

kentaur: csodalény a görög mitológiából, félig ló, félig ember

képrombolás: mozgalom Bizáncban a 8-9. században az egyházi figurális ábrázolások ellen. Ikonokat és mozaikokat pusztítottak el

képzőművészet: építészet, festészet, szobrászat, grafika, iparművészet, olyan művészeti ágak, amelyek szemmel láthatót és maradandót alkottak

kerengő: a kolostor négyszögletes udvarát övező, fedett, oldalt nyitott folyosó

Keresztelőkápolna: babtiszterium, ez a 13. század előtt gyakran önálló építmény volt a templomok mellett

Keresztelőkút: a kereszteléshez használt templomi berendezés, kőből, bronzból készült, néha fedeles víztartó

Kerub: angyal

kínaezüst: alpakka

kinetikus: mozgó alkotások, nagy szerepe van ezeknél a fény- és hangeffektusoknak is

kisplasztika: kicsiny méretű szobor

klasszicizmus: klasszikus példaképeket követő művészeti irányzat a 19. századból

kockaszobor: az óegyiptomi művészet jellemző szobortípusa

kódex: még nem papírra készült, kézzel írt könyv

kollázs: ragasztott kép vagy kép gazdagítása ragasztott részletekkel

kollonád: vízszintes lezárású, nyitott oszlopsor (pld. Róma, Szent Péter tér)

kolorit: egy festmény szín együttese

kolosszus: az életnagyságot többszörösen meghaladó szobroknak az elnevezése

kompozíció: a művészeti alkotás szerkezete, felépítése

koncept art: fogalmi művészet, konceptuális művészet

konstruktivizmus: absztrakt művészeti irányzat, matematikai, logikai alapokra helyezett képi rendszereket alakít ki

kontraposzt: az álló alak egyensúlyát, nyugalmában is érezhető mozgáskészségét megjelenítő elrendezés

kontúr: körvonal

koronázási jelvények: korona, jogar, országalma, fegyver, palást stb.

Koronázó párkány: főpárkány

kovácsolás: izzó fémtárgyak formálása kalapácsütésekkel

kőbáb: bábos korlát része

kőrács: mérmű, kőből faragott díszítmény, geometrikus, a gótikus építészet jellemző eleme

körkép: egy henger palástjának belső oldalára készített festmény

körtemplom: kör alaprajzú templom

körvonal: kontúr

Kreml: a fellegvár orosz elnevezése

kripta: templomhoz tartozó, általában földalatti temetkezési hely

kubizmus: a természeti látvány motívumait mértani jelekké alakító irányzat a képzőművészetben

kupola: központos teret fedő boltozat elnevezése

küllős ablak: rózsaablak

lambéria: faburkolat

land art: ember és környezete kapcsolatát vizsgáló irányzat, képviselői a természetet alakítják, a kiállítható, eladható műalkotások felszámolására törekszenek

lavírozás: tollrajz „elmosása”

légperspektíva: a messze látszó táj ábrázolásánál a mélységérzet növelésének eszköze

levonat: bármely grafikai eljárással készített nyomat elnevezése

linóleummetszet: magasnyomású grafikai eljárás, a fadúcot az olcsóbb, könnyebben megmunkálható linóleum helyettesíti

litográfia: kőnyomás

liturgikus színek: az egyházi szertartás jellegére utaló színek

lóhereív: boltívforma

lovagterem: várak nagyobb méretű, reprezentatív fogadóterme, általában az emeleti részen helyezkedik el

madártávlat: perspektíva felülnézetből, ahogyan a madár látja

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

e-mail : OEFarkas@3DHDSoft.com

FARKAS OTTÓ, 2014.10.03 06:02

HOL VAN A FOLYTATÁS ? Például: KISPLASZTIKA ,stb. ?