Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


03. A DVD története

2012.01.26

A DVD TÖRTÉNETE

a.    Az előzmények

    Pedagógiai pályám során az a megtiszteltetés ért, hogy az 1989-es változások után több új iskola, tanügyi intézmény elindításánál is ott lehettem. Sokan, sokféle megközelítésben körvonalazták, jellemezték már a mi generációnkat, ami személy szerint engem illet, szerencsésnek tartom magam. Ezt elsősorban azért gondolom, mert voltak és vannak feladataink, és ennek köszönhetően nem jutott igazán időnk arra, hogy elkényelmesedjünk, ellustuljunk.   
Egy pedagógus számára a tanítás,  iskolaügy létkérdés, az pedig, hogy részt vehet a jövő pedagógus nemzedék felkészítésében, képzésében különleges adomány. Ezért tettem eleget gondolkodás nélkül 1990-ben annak a felkérésnek, hogy az akkor újraalapult szatmári pedagógiai líceum magyar osztályaiban tanítsam a képzőművészeti nevelés, a rajztanítás módszertanát.
Lelkes, szép, eredményes évek voltak, máig örömmel és szeretettel emlékszem vissza azokra a kedves, tehetséges tanítványokra, akikkel az óta is gyakran találkozom. Néhánnyal közülük egy iskolában dolgozunk, de sokan ezekben az években végzik az immár egyetemi rangú tanítóképzőt a nappali tagozaton vagy a távoktatáson. Jó velük összejönni, hiszen jobbára egy nyelvet beszélünk, vannak közös tapasztalataink, sikereink és természetesen kudarcaink is.

b.    Tanulj, hogy taníthass!

Pedig nem volt könnyű dolgunk annak idején, a líceumi képzés nagy terhet rótt a diákokra és a tanároknak is alaposan feladta a leckét. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy tanultunk valamennyien, újratanultuk magyarul a szakkifejezéseket, sokkal alaposabban, részletesebben tanulmányoztuk a környező országok tankönyveit, tanügyi rendszerét, az ott alkalmazott módszereket, lényegesen több szemléltetőt készítettük a megszokottnál, újratanultuk az óvodai, elemi iskolai oktatás módszertanát, követelményeit és még hosszan sorolhatnám.
Emlékszem, hogy akkortájt minden külföldi út egyben tankönyvek, szakkönyvek vásárlását, szemléltető anyagok beszerzését is jelentette. Aki nem ezt tette, az rég lemorzsolódott, lemaradt erről a tevékenységről.
Már a kilencvenes évek elején voltak kísérletek arra, hogy a pedagógiai líceumi képzés posztliceális intézménnyé, főiskolává alakuljon. Szükség volt erre az európai követelményekhez való igazodás miatt, de a krónikus pedagógushiány is rávette az illetékeseket olyan képzési formák beindítására, amely az évek óta kisebb falvakon tanító, képesítés nélküli tanítónők, óvónők munkáját hitelesíti a továbbiakban. Ezt a képzési formát, intézményt Posztliceális Tanítóképzőnek nevezték és elég rövid élettartamú volt.

c. Főiskolák Szatmáron, fokozati dolgozatok, diplomamunkák

A főiskolai képzés először a Nagybányai Egyetem kihelyezett szatmári tagozatán (ez a Ioan Slavici Kollégium épületében működött 2007-ig) indult be 1998-ban, ezt követte a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, helyi tagozatának a beindítása 1999-ben, később a Nagyváradi Egyetemnek is létesült ilyen kihelyezett fakultása városunkban. Egy adott pillanatban mindhárom helyen tanítottam és ezzel párhuzamosan természetesen továbbra is tanultam. A három intézményből közben egy megszűnt, egyet otthagytam, a leghosszabb ideje, tíz év óta a Babeş-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatán dolgozom óraadóként.
Külön feladatot jelentett számomra a távoktatás, ahol nagyon rövid idő alatt kellett sokat tanítani, ezért volt szükség többek között a módszertani útmutatóm megírására is. Ezt rövidesen megtoldtam egy összeállítással, amely a képzőművészet alapelemeit ismerteti.
Ismerős volt a helyzet, tanári pályám során azért írtam többek között városismertetőt is, hogy legyen miből vizsgáztatnom a Turisztikai Technikum hallgatóit, akiket a szatmári Kölcsey Ferenc Főgimnázium épületében tanítottam néhány évig.
A kilencvenes évek elején készültek el az első román és magyar nyelvű fokozati dolgozatok, diplomamunkák kézművességből, képzőművészeti nevelésből Szatmár megyében. Nagy lépésnek számított 1992-ben az első magyar nyelvű fokozati dolgozat megírása képzőművészeti nevelésből, hiszen azokban az években szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki anyanyelvén írjon meg egy ilyen munkát. Gond volt a szakkifejezések helyes használata, de gond volt a helyes és tömör fogalmazás is. Mondanom sem kell, hogy tanárt és jelöltet alaposan megizzasztott minden ehhez hasonló feladat. Így alakult ki az évek során ezekből a dolgozatokból az a kisebb könyvtárnyi anyag, amelynek az immár digitális formában is rögzített részét az általam összeállított és szétosztott DVD-ken keresztül tanítónők és óvónők százai ismerik.
Igény volt ezekre a munkákra, sokan a kollégák közül már akkor is úgy gondolták, hogy az óvodai, elemi iskolai oktatásban a kézművesség, képzőművészeti tevékenységek szerepe több mint meghatározó: behelyettesíthetetlen, pótolhatatlan. Akkoriban nagyon kevés könyvészeti anyag állt a rendelkezésünkre ebből a témakörből, óriás igény volt egy sokoldalúan felhasználható képanyagra is, amely kiindulópont lehetett volna a jelöltek számára.
Természetesen ismertük a magyarországi szakirodalmat is, de ezt csak nagyon óvatosan és nagyon szelektív módon használhattuk, hiszen az egészen más előzmények, egészen más tapasztalatok alapján vált olyanná, mint amilyen. Követhető, itt és most, a mi körülményeink között is bármikor megvalósítható feladatokra, témákra, példákra volt szükségünk, amelyek szorosan illeszthetőek a romániai tanügyi rendszer szintjéhez, hagyományaihoz, elvárásaihoz.

c.    Házi feladataink, alkalmazások

Egyszóval újra megkaptuk a házi feladatot. Ezt nem holmi felsőbb hatóság, igazgató, rektor, tanfelügyelő, miniszter, főigazgató rótta ránk parancsszóval, hanem az elvégzendő feladathalmaz, amelynek összetételét, komplexitását az általunk kitűzött célok határozták meg. Készíteni kellett tehát egy olyan anyagot, összeállítást, amely megkönnyíti a főiskolások felkészülését a szemináriumokra, a vizsgákra, amely alapján diplomamunkához témát választhatnak a hallgatók, amely segítségével a távoktatás és a kiegészítő év hallgatói is alaposan, akár odahaza is felkészülhetnek a vizsgákra, de gyakorló óvó- és tanítónőként is használhatják mindennapi munkájukban a képeket, leírásokat. Lényegében ez az összeállítás könnyíteni szeretett volna mindazok dolgán, akik térségünkben valamilyen formában, szinten képzőművészeti neveléssel, a kézművesség tanításával foglalkoznak.
Kérdés, hogy egymagában összeállíthat-e valaki egy olyan sokoldalúan használható anyagot, amely részletesen foglalkozik az óvodai, az elemi iskolai oktatással, a gyakorló órák tematikájával, hangulatával, amelynek nemcsak úgy általában vannak helytörténeti fejezetei, hanem próbálja feltérképezni az egész megye oktatásba beilleszthető értékeit? Természetesen nem, munkatársakra volt tehát szükségem és az egyetemi hallgatók, tanítványaim körében nem csak kiváló, hanem lelkes, önzetlen és hasznos munkatársakra leltem.
Nagyon fontos szempont volt még számomra az is, hogy ez az anyag ne csak a képzőművészetről, kézművességről szóljon, hanem az óvodai és elemi oktatás egészéről. Hangsúlyozott szerepet szántam ezért a tantárgyak közötti kapcsolatnak, az ismeretek helyhez, adott térséghez való kötődésnek. Ennek köszönhetően a Reform címet viselő könyvtárban, fejezetben, talán rendhagyó módon, de foglalkozom irodalom, környezetismeret, idegen nyelv, matematika, hitoktatatással is.

e.    Próbáltunk lépést tartani...

Kicsit szerteágazó tevékenységünk alapján sok mindent gondolhatnak rólunk kortársaink. Tekinthetik a megvalósításainkat az átlagon felüli munkabírás eredményének, de kevésbé jó indulatúan exhibicionizmusnak, állandó szereplési vágynak is minősíthetik erőfeszítéseinket. Nem tudom ki az, aki puszta szereplési vágyból éveken keresztül heti 300-400 fotót készít általános iskolás tanulók munkáiról, kiállításairól, az osztályokban zajló tevékenységekről, a középiskolások és főiskolások gyakorlati tanításairól, a szemináriumokon, vizsgákon bemutatott munkákról, óvodai tevékenységekről, szakfelügyeletekről? A megfelelő színvonalon sokrétű, több helyen és szinten végzett tevékenység, a jelenlét és a felvételek elkészítése azonban önmagában ide még kevés. A képanyagot fel kell dolgozni, át kell alakítani úgy, hogy a hetente begyűjtött nyersanyagból legalább 100-150 képet be lehessen építeni abba az állandóan bővülő, tehát egyre nehezebben követhető és kezelhető rendszerbe, amely az évek során kialakult és folyamatosan tovább bonyolódik.
Ez bizony olyan feladat, amely rendszeres és állandó készenlétet igényel. Ha a begyűjtött anyag nem kerül azonnali feldolgozásra, akkor elvész, elkallódik, hiszen itt minden torlódással a folyamat követhetetlenné, kezelhetetlenné válhat. Az exhibicionizmust itt nyugodtan, kételyek nélkül el lehet felejteni, de az átlagon felüli munkabírás sem a legjobb, legmegfelelőbb jelző. Ebben az esetben ugyanis a ritmust az elvégzendő feladat diktálja és mi, gyakran erőlködve, időhiánnyal küzdve próbálunk ezzel több-kevesebb sikerrel lépést tartani.
A DVD amellett, hogy közvetlenül felhasználható képeket, magyarázatokat, leírásokat, könyvészeti, művészet- és helytörténeti anyagot, diplomamunkák és fokozati dolgozatok anyagát tartalmazza, indirekt módon szeretne egyfajta korszerű, dinamikus, állandó megújulásra kész munkamódszert, hozzáállást is közvetíteni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy 2008-ban nemcsak a pedagógiai líceumot végzett főiskolások tanulnak egészen mást, sokkal többet, mint 10-15 évvel ezelőtt, hanem még a kiegészítő év hallgatói a tavaly tanultakhoz képest is számos új elemmel, fogalommal ismerkednek meg ezekből a tantárgyakból.

f. A tanítás alkotómunka, hivatás

A képzőművészeti és kézműves tevékenységeken alkotómunka zajlik, ezt csak az irányíthatja, aki maga is alkotó, vagy legalább alkotómódon közelít a feladatokhoz. Kerüli a sémákat, beidegződéseket, a munkatervét is önállóan, alkotómódon állítja össze, a leckéit nem csupán megtartja, hanem minden alkalommal kitalálja azok megtartási módját.
Csak olyan pedagógus képes így dolgozni, aki folyamatosan tanul, tájékozódik, és aki tisztában van a legfontosabb szakmai újdonságokkal. Mit mondhat, milyen üzeneteket közvetíthet manapság a modern technikában jártas tanítványainak egy olyan tanár, aki még a számítógép, maroktelefon kezelésének alapvető elemeivel sincs tisztában?
A tanítás állandó előkészítő munkát igényel kortól, helytől, helységtől függetlenül minden pedagógustól, hiszen érvényes az a megállapítás, hogy „aki üres kézzel megy be az órára, arról tanítványai joggal feltételezhetik, hogy nem adni, tanítani, hanem kéregetni jött”.
A felkészülés, a folyamatos tanulás anyagi áldozatot is követel, hiszen a könyvek, szemléltetők pénzbe kerülnek. Mivel alapvetően vizuálisak vagyunk, ezért csak nagyon sok szemléltetővel tehetjük munkánkat hatékonnyá.
Az orvos, művész, tanár, nem napi nyolc órában, hanem a nap minden órájában orvos, művész, tanár. Természetes magatartásmód az, hogy egy szép reprodukció, fotó, kiadvány, szakmai újdonság, kiállítás kapcsán arra gondolunk, hogy új ismereteinket jó lenne megosztani tanítványainkkal. Ilyen módon alakul, bővül a szemléltető anyagunk is.
Azonos képzőművészeti feladatnál ahány tanuló, annyi megoldás, annyi megközelítés, annyi megjelenítés lehetséges, így aktivizálható a hagyományos oktatásban passzivitásra kárhoztatott tanulók tömege.
A fentiek azt jelentik, hogy aki ilyen módon akar dolgozni, annak kevés a tankönyv, kevés az információ, amit líceumi, egyetemi évei alatt szerzett, vagy a legújabb tankönyvekből, kézikönyvekből szerezhet, annak nem mindennapi empátiára, erőfeszítésre, tudásra, érzékenységre van szüksége ahhoz, hogy tanítványait a maguk által választott, egyéni úton vezesse el a hasznos, tanulságos célokig.

g. Szükség volt erre az összeállításra!

Szeretnénk így dolgozni? Hatalmas és könnyen használható szemléltető anyag kell hozzá, amelyet folyamatosan gazdagítani, bővíteni, aktualizálni, szelektálni kell, hiszen magától értetődő, hogy ebben a szellemben Csíkszeredában nem ugyanazt tanítjuk, amit Szatmáron és nem ugyanazt tanítjuk ma, mint holnap stb.
Az alapproblémák elsajátítása mellett fontos a tanultak felhasználása, értékesítése a mindennapi életben, más tantárgyaknál, ehhez a helyi példák, utalások, hagyományok felhasználása elengedhetetlen, megkerülhetetlen. Erre többek között azért is szükség lenne, mert így lehetne hasznosítani azt a hatalmas információs anyagot, amelyhez akarva-akaratlanul minden tanuló a kábeltévén, rádión, világhálón keresztül, a lakhelyén, az utcán  stb. naponta hozzájut. A rendszerezetlen, válogatás nélküli információkat az iskola csak úgy használhatja fel saját céljai érdekében, ha nap, mint nap utal ezekre és beépíti az így szerzett ismereteket a saját információs rendszerébe. Ezzel az erőfeszítéssel megsokszorozzuk tanítványaink tudását, megtanítjuk őket szelektálni, állandó kapcsolatot teremtünk a mindennapi élet elvárásaival, környezetünk konkrét, reális és aktuális igényeivel.
Hol az a tanítónő, óvónő, kezdő rajztanár, aki a fentiek szellemében megfelelő tapasztalattal, tudással, könyvészeti, reprodukciós, szemléltető anyaggal bír ahhoz, hogy a képzőművészeti nevelést, vagy bármilyen más tantárgyat újító módon taníthasson? Nyilvánvaló, hogy ez segítség nélkül nem megy. A segítség csak a helyi kollégáktól várható el, hiszen bármilyen központosított, uniformizált, kívülről, „fentről” jövő követelményrendszer az egyedi, önálló gondolkozásmód, kezdeményezés, vagyis a reform ellensége.
A fentiek szellemében született ez a DVD, amely távol áll attól, hogy végleges legyen. Tökéletes, végleges megoldások itt nincsenek, hiszen a folyamatos és rugalmas bővítés, alakítás, aktualizálás állandó feladat. Mint kiindulópont viszont használható, hiszen a számtalan példa, szemléltető, reprodukció, fotó körvonalaz egy lehetséges szemléletmódot, amelynek a tapasztalatait mindenki a saját tudása, vérmérséklete, igénye, munkakörülményei szerint kamatoztathat, bővíthet. A képanyag nagyítható, több módon csoportosítható és felhasználható más tantárgyaknál is.

h. Munkatársakat, támogatókat kerestem, tovább bővítettem az anyagot

Több kollégával beszéltem erről a kezdeményezésről, az összeállítást postáztam Vajdahunyadra, Kolozsvárra, Nagyváradra stb. ahonnan kiegészítő anyagokat vártam és kaptam. Az állandó tájékozódás is a reform része, ha csak a saját gyűjtésünkre szorítkozunk, a szemléltetőink rövid idő alatt egysíkúvá, belterjessé válhatnak, ezért fontos más tapasztalatok, eredmények gyűjtése, hasznosítása is.
Miért volt égetően szükség ennek a hatalmas anyagnak a rendszerezésére és részben a kinyomtatására is?
A képzőművészeti nevelés az a tantárgy, ahol minden pedagógus, minden óvó- és tanítónő, rajztanár már 1975 óta újító módon közelíthet a tanításhoz, erre lehetőséget biztosít a tanterv, a tanmenet pedig ennek alapján rugalmasan, egyéni módon állítható össze mindenhol, a fővárostól a legeldugottabb falvakig.
Rajzot a fentiek miatt is nagyon szép és nagyon nehéz tanítani. Miért lenne mégis hasznos, fontos ezeknek az erőfeszítéseknek a megtétele? Ha a képzőművészeti nevelés, kézművesség tanításnál sikerrel alkalmaznánk ezt a módszert, akkor újító kedvük rövidesen átterjedhet a többi tantárgyra is, amelyek megítélésem szerint egyelőre  távol állnak ettől a szemlélettől, szellemtől. Nem várhatunk arra, hogy a matematikát, magyar nyelvet, földrajzot, biológiát tanító kollégák vagy minisztériumi tisztviselők, tanfelügyelők, igazgatók ismerjék fel ezt a lehetőséget, nekünk kell lépnünk még akkor is, ha kezdetben néhányan megmosolyognak a kellő információk hiányában utópisztikusnak, irreálisnak tűnő elképzelésünk miatt.
A lépésváltás itt nem elhatározás, vágy, igény kérdése és főleg nem nyilatkozatok, központi utasítások, konferenciák, szándéknyilatkozatok, cikkek szülötte. Ezekkel tele a padlás! Konkrét és kitartó, áldozatos, folyamatos, jól felépített munka következménye lehet csak, amelyhez bizonyos feltételek, elengedhetetlenek.
    A DVD-n a képek túlnyomó része egyedi. Eredetileg kisebb anyagot szerettem volna összeállítani, ezt folyamatosan, több változatban, egyre bővülő terjedelemben alakult olyanná, amilyen ma. Az első változat még csak 250-300 képet tartalmazott, ezt annak idején három témakörbe (szemléltetők, reprodukciók, rajzok) soroltam.
     Rövidesen kiderült, hogy szükség van a csoportosított változatra is, hiszen ez jelentős mértékben megkönnyíti  az anyag áttekinthetőségét valamint a válogatást. Ennek a változatnak az alapján a később jelentősen felduzzadt gyűjtésből ki is nyomtathattam a több mint 200 lapot tartalmazó, sűrített változatot. Így született meg a harmadik CD. Ezek után meg kellett változtatnom a munkám eredeti szerkezetét.
    Így került az első CD-re a bevezető, a művészettörténeti valamint a különféle témákat, képzőművészeti feladatokat bemutató rész. A második CD tartalmazta a kézművességgel, módszertannal, könyvészettel kapcsolatos képeket, valamint ezek sűrített változatát. A harmadik CD-re került a „témák” valamint a művészettörténeti rész csoportosított változata.
Ezekhez már borítót is kellett tervezzek, hogy könnyen megkülönböztethetőek legyenek. Az első változatok (amelyekből menet közben többet ajándékoztam a tanítványaimnak) nem tartalmaztak magyarázó szövegeket, címeket, információkat. A kiegészítéseket az anyag folyamatos bővülése, valamint a különböző visszajelzések tették indokolttá.
    Kiderült, hogy a képeknek, a könyvészeti anyagnak, szemléltetőknek sokan szeretnék hasznát venni, de a megfelelő, pontos információk hiánya ezt nagyon megnehezítette.

i. Gyakorlati hasznok, alkalmazások

Mint gyakorló rajztanár tudom, milyen nagy szükség van az ilyen segítségre. Szakkönyv ugyanis sok van, de olyan, amely a mi tanügyi rendszerünk igényeinek megfelelően gyűjtené össze a képanyagot, reprodukciókat, rajzokat úgy, hogy a helyi jellegzetességeket, értékeket, tapasztalatokat is ismerteti, tudomásom szerint egy sincs.
    A legtöbben diplomamunkák, fokozati, szemináriumi dolgozatok készítésére valamint tanórákon használták fel. A diplomamunkák jelentősége megítélésem szerint óriási, hiszen minden újabb dolgozat ebben a témakörben nem csak a tantárgy, hanem a látásmód presztízsét növeli. A kollégák közül többen meglepődtek azon, hogy egy szerintük ilyen szerény témakörből, hogy lehet ennyi dolgozatot írni, és valószínűleg még jobban meglepődnek akkor, ha azt tapasztalják majd, hogy mondjuk csupán a színárnyalatokról, a dobozokról, a papírvárosról, a ritmusról vagy alkalmi díszítésekről még hány olyan érdekes és újszerű dolgozat írható, hány új didaktikai játék készíthető, amely még számos más tantárgynál, a legtöbb tevékenységi formánál is hasznosítható.
    A vártnál nagyobb érdeklődés a főiskolások, tanító- és óvónők, rajztanárok, líceumi növendékek részéről indokolttá tette az összeállítás további bővítését, új fejezetek, témakörök beiktatását.
    Az anyag rövidesen már nem fért fel három CD-re sem, ezért elkészítettem a DVD-re rögzített, lekicsinyített méretű képekből álló változatát is.

j. Minden megvalósítás akkor válik értékké, ha másokkal is megosztjuk az eredményeket

    Nincsenek pontos feljegyzéseim arról, hogy hány darabot ajándékoztam el ezekből, azt biztosan tudom, hogy van a Nagybányai Egyetem, valamint a Babeş-Bolyai Tudományegyetem szatmári pedagógiai főiskolásainak, egyetemistáinak belőle, adtam a főiskola könyvtárának, több hazai és magyarországi kollégának, a nyíregyházi Eötvös József testvériskola igazgatójának egy-egy példányt, a pedagógiai líceum tanulóinak, több fokozati dolgozatát most készítő tanítónőnek, a kolléganőimnek a szatmári 10-es számú Általános Iskolában, kollégáknak  a szatmári Kölcsey Ferenc Főgimnáziumból, több kollégának, rajztanárnak, képzőművésznek Szatmáron, Nagyváradon, Kolozsváron, Vajdahunyadon, Magyarországon, Szlovákiában és adtam  a szatmári Tanügyiek Háza igazgatónőjének, a szatmári főtanfelügyelő helyettesének, a tanfelügyelőnőnek, érdeklődő szülőknek, vállalkozóknak, pszichológusoknak teszteléshez, rokonoknak, RMPSZ vezetőknek, a Tudományos Tanács tagjainak, mindenkinek, aki érdeklődést mutatott.
    A közölt könyvészeti anyagon kívül, amely eddig több mint 200 címet tartalmaz, felhasználtam a különböző helyi és központi lapokban közölt cikkeim, tanulmányaim, jegyzeteim anyagát is. Több száz felvételt készítettem szobrokról, festményekről, épületekről, iparművészeti munkákról Románia és Magyarország különböző városaiban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Angliában stb. Ennek a meglehetősen összetett feladatnak az elvégzése megfelelő számítógép, digitális fényképezőgép, állvány, szkenner, nagy teljesítményű nyomtató és szakkönyvtár nélkül elképzelhetetlen lett volna. Munkámat a városismertetőm, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye képanyagával, a Képzőművészeti élet Szatmáron, Építészet Szatmáron, Szobrok, emléktáblák Szatmáron című kismonográfiáimhoz készített reprodukciókkal egészítettem ki. Fotóztam az utcán, a múzeumokban, alkalmi tevékenységeken, kiállításokon, rajzórákon, kirándulásokon, szemináriumokon, vizsgákon, próbatanításokon, tapasztalatcseréken, díjkiosztó ünnepségeken és még hosszan sorolhatnám. Csak így válhatott ez a hatalmas képanyag akaratlanul is a több szinten és jelenleg is három különböző intézményben  zajló tanári tevékenységem krónikájává is.    
    Segítséget nem kértem, hiszen esélyem sem volt arra, hogy a szokatlan és sokak számára utópisztikus kezdeményezésemhez támogatókat találjak. Abban reménykedtem, hogy talán a román fordításhoz kapok némi segítséget, de csak ígéreteket kaptam.

k. Mikor kell elkezdeni ezt a munkát?

    Azt hihetnénk, hogy a legjobb, ha a pedagógus egy ilyen munkát nyugdíjas éveiben vállal, hiszen akkor van igazán ideje erre a rendkívül időigényes, fárasztó feladatra, akkor jut el a szakmai tapasztalatoknak olyan fokára, amely feljogosítja az összegzésre.
    Arra, hogy a nyugdíjas évekre halasztott tervek rendre elmaradnak, több magyarázat is van. Az első talán az, hogy a gyakorló tanárnak jóval nagyobb lehetősége van az adatgyűjtésre, amely mindennapi tevékenységének szerves részévé válhat. Az a tény, hogy munkájának eredményét naponta megoszthatja kollégáival, tanítványaival ösztönzőleg hat a folytatásra. A közvetlen kapcsolat, igények, visszajelzések új ötleteket, dimenziókat adhatnak a gyűjtéséhez, a munka szerkezeti felépítéséhez.
    Meggyőződésem, hogy egy ilyen összeállításnak súlyt, igazi értéket csak a széles körben való megismerése, elterjedése, használata adhat. Arra nincs semmilyen garancia, hogy a megajándékozottak a gyakorlatban is élnek az általam felkínált lehetőségekkel, de néhányan közülük, legalábbis a visszajelzések szerint jó hasznát veszik a képeknek, tovább adják, másolják ezeket, sőt egyesek még bővítik is. Számos gyakorló órán, szemináriumon, nyílt leckén, diplomamunkákban, fokozati dolgozatokban, osztálytermekben, folyosókon, újságokban stb. láttam már eddig viszont a képanyagom egy jó részét, ami számomra azt jelzi, hogy már eddig sem volt teljesen felesleges az erőfeszítésem.

l. A hallgatók is bekapcsolódtak

    2008-tól az egyetemi hallgatók tucatjai, főleg a gyakorló pedagógusok bekapcsolódtak a közös munkába. Felismerve annak a jelentőségét, hogy a helyi értékeknek, hagyományoknak, tapasztalatoknak óriási jelentősége van a tananyag megkedveltetésében és a felhasználhatóság tudata szárnyakat adhat tanítványaiknak, gyűjteni kezdtek képeket a faluról, az iskoláról, helyi hagyományoktól, népszokásokról. Ennek köszönhetően  a gyűjteményt Szatmárhegyről, Avasújvárosból, Nagykárolyból, Gálospetriből, Nagymajtényból, Színérváraljáól, Apából, Erdődről, Egriből stb. kapott fotókkal egészíthettem ki.
A hallgatókban tudatosult az a tény is, hogy a tankönyvek illusztrációs anyaga gyenge, kevés, túlontúl általános jellegű, ezért hozzákezdtünk tantárgyakra lebontva egy olyan kiegészítő virtuális képanyag gyűjtéséhez is, amely másolható, vetíthető, nagyítható, nyomtatható.
    Persze tudom, van itt egy alapvető ellentmondás. Miközben az óvó- és tanítónők, rajztanárok ezrei olyan egyszerű tankönyvekről, tantervekről, tanmenetekről, szemléltető anyagokról álmodoznak, amelyek egyértelmű, világos és bárhol, bármelyik iskolában követhető utasításokat tartalmaznak, ahol minden alapelem ismertetését pontos, egyértelmű, osztályokra, félévekre lebontott konkrét feladatok kísérik, addig ez a munka arra figyelmeztet, hogy a reform lényege a rugalmasság, változatosság, kezdeményezőkészség, amely alapos felkészülést, erőfeszítést, állandó jelenlétet és hatalmas mennyiségű, a helyi jellegzetességeket is szem előtt tartó szemléltetőanyagot feltételez.
Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy egy kényelmes, leckeszerűen felépített, könnyen követhető, áttekinthető, rendszerezett, biztonságosan kezelhető, tanítható, jól ellenőrizhető hagyományos ismeretanyag helyett arra szeretném rábeszélni a kollégákat, hogy válasszák a bizonytalant, vagyis az egyéni elképzeléseket, megvalósításokat, megközelítéseket engedélyező, kísérletező jellegű, egyéni tapasztalatokon alapuló ismeretszerzési módot, amelynek ráadásul hangsúlyozottan gyakorlati és helyi jellege is van. Egy ilyen választáshoz bizony nem mindennapi bátorság és a szakma feltétel nélküli szeretete kell.

m. Miért nem könyv?

Hiánypótló munkáról van szó, amely viszonylag szűk szakmai körnek készült, ezért és a hatalmas, színes képanyag miatt, ennek könyv formában való kiadása reménytelen próbálkozás lenne. Mekkora lenne egy ilyen kötet, illetve hány kötetet töltene meg a DVD-n látható anyag? Fogalmam sincs. Tény, hogy egy ilyen sorozathoz is kellene mellékelni egy DVD-t, amelyről minden felhasználó saját céljaira átvehetne reprodukciókat, képeket.
Más szempontból sem tartanám a kinyomtatást jó megoldásnak, hiszen a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a könyvek kisméretű reprodukciói nem igazán használhatóak az órákon, tevékenységeken. Nagyméretű reprodukciókat akkor közölhetnénk, ha gazdagon illusztrált külön kiadvány, album jelenhetne meg magyarul kézművességből, képzőművészeti nevelésből óvodák, elemi iskolák, általános iskolák, pedagógiai líceumok, szaklíceumok, egyetemek és főiskolák számára. Ez nemzetiségi tankönyvkiadásunkban lehetetlen, eddig még a román nyelven megjelent tankönyvek magyar változatának teljes kiadására sem volt keret, arról már említést sem teszek, hogy egy ilyen eleve korlátozott példányszámú album mennyibe kerülne, milyen ráfizetéses lenne.
Mit tartalmaz jelenleg, 2008 végén a DVD? Van benne közel 500 könyvtár, amelyekben jelenleg hozzávetőlegesen 15-16000 felvétel (kép, rajz, reprodukció, szemléltető stb.) található.
Az összeállítás nagy előnye, hogy a CD-n (DVD-n) rögzített képanyagból tetszés és igény szerint válogathat bárki, és összeállíthat magának egy 100-150 darabból álló sorozatot. Miért nem javasolom a vetítést, bár teljesen ennek a lehetőségét sem vetném el? Minden pedagógus tudja, hogy a szemléltető anyagot csak a megfelelő időpontban, a megfelelő ideig és a megfelelő mennyiségben érdemes megmutatni. Ezek hatékonysága megsokszorozható azzal, ha ugyanarra az anyagra többször is visszatérünk, illetve egy részét néhány napig az osztályban hagyhatjuk, arról nem is beszélve, hogy a képeket kinyomtatott formában bárhol, bármikor, bármilyen más tevékenységen is felhasználhatjuk.

n. Gondok, ígéretek

 2006-ban ígéretet kaptam a Szatmár Megyei Tanfelügyelőségtől arra, hogy román fordításban (jobb híján a fordítást is magam végeztem) rövidesen sokszorosíttatják és forgalmazzák a munkámat. Akkor még reménykedtem abban is, hogy sikerül támogatást találnom ahhoz, hogy egy magyar intézmény, az RMPSZ, esetleg az Erdélyi Tankönyvtanács ezt az összeállítást sokszorosítja, forgalmazza.
Ezek a reményeim sajnos két év elteltével és nagyon sok próbálkozás után szinte teljesen szertefoszlottak. A legtöbb támogatást a szatmári Tanügyiek Házától kaptam. Ők egy ideig forgalmazták, népszerűsítették a munkámat, ezen kívül még néhány kiadványban (A Kölcsey Ferenc Főgimnázium évkönyve, a Magiszter folyóirat) írtam róla, de alig kaptam visszajelzést, alig tapasztaltam érdeklődést, bátorítást.
Mindez természetesen nem vette el a kedvemet a folytatástól, hiszen pedagógusként, elsősorban az egyetemi oktatásban azt tapasztaltam, hogy nem a DVD tartalmi részével, használhatóságával van a gond, hanem az kollégák kényelmessége, konzervativizmusa, érdektelensége, közömbössége, illetve a rugalmasság hiánya elsősorban az oka annak, hogy az illetékesek érdemben támogassák ezt a kísérletet.
Nem lehet azon csodálkozni, hogy a különböző intézmények vezetői nem karolták fel ezt a kezdeményezést, nem álltak mellé. Szerintem azon se kell csodálkozni, ha bele se néztek a DVD képanyagába, hogy a szövegrészekről ne is beszéljünk. Mit kezdjenek egy ilyen eleve gyanús magánkezdeményezéssel, amely nem a minisztérium vagy a tanfelügyelőség részéről indult? Egyáltalán lehet-e jó, hasznos egy olyan munka, amelyet nem a hivatalos szervek szorgalmaznak? Mit kezdjenek egy olyan területtel, amelyhez a legtöbben hozzá sem tudnak érdemben szólni? Már az a tény is gyanús, hogy nincsenek támogatók, szponzorok és még a DVD-k ára valamint a sokszorosítás is a szerző pénztárcáját terheli. Egyáltalán lehet-e értéke valaminek, amit ingyen osztogatnak? 

o. Mit mondanak a gyakorló pedagógusok, hallgatók?

Engem természetesen elsősorban nem a tisztségviselőink, vezetőink véleménye érdekelt.  A 2007-2008-as tanévben több mint 100 olyan egyetemistát tanítottam, akik zömmel évek óta gyakorló tanítónők, óvónők, sokan közülük már a pedagógiai líceumban is tanítványaim voltak. Valamennyien kaptak egy-egy példányt az általam összegyűjtött anyagból, azzal a kéréssel, hogy próbálják meg használni a mindennapi munkájukban, az anyag alapos ismerete ezen kívül még vizsgaanyag is volt. Év végén készíttettem valamennyi hallgatóval egy névtelen felmérőt, amelyen többek között a következő kérdések szerepeltek: Könnyen megtalálja a DVD-n azt, amire szüksége van? Vette-e eddig valamilyen hasznát az itt látható anyagnak? Ha igen, milyen tantárgyaknál, tevékenységeknél? Mi az, amit feleslegesnek, használhatatlannak tart? Mivel egészítené ki? Milyen további javaslatai, észrevételei vannak? Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a képzőművészeti nevelés, kézművesség területén szerzett tapasztalatok alapján a többi tantárgy, tevékenység munkamódszerei is megreformálhatóak?
A válaszok természetesen tartalmaztak hasznos és megszívlelendő kritikai észrevételeket is, de ezek mellett egyértelműen kiderült, hogy az anyag sokoldalúan használható, tetszés szerint bővíthető, ismerete a pedagógusi munkában (és itt nem csupán a rajztanításra, kézművességre gondolok) új, eddig nem is sejtett távlatokat, lehetőséget villant fel. A fentieket látszik igazolni az a tény is, hogy az utóbbi években a kézművesség, képzőművészeti nevelés területéről választott témák száma szinte megkétszereződött, többen a hallgatók közül bekacsolódtak a gyűjtésbe,  sokan közülük a gyakorló tanítások szemléltető anyagának az összeállítását elképzelhetetlennek tartották a DVD nélkül. Talán a fentieknél még fontosabb, figyelemre méltóbb az a tény, hogy jelenleg Szatmár megyéből 15-20 gyakorló tanítónő, óvónő kezdett el saját, kiegészítő képanyagot gyűjteni a különféle tantárgyakhoz, tevékenységekhez, tankönyvekhez, munkafüzetekhez.
Miközben a kollégák szemléltető anyagokat készítenek, mások tapasztalatait próbálják alkalmazni a saját munkahelyükön, fotóznak, gyűjtenek, rendszereznek, új számítógépes programok használatát sajátítják el, lassan, de kiszámítható biztonsággal bekövetkezik az, amire valamennyien vágyunk, ami megítélésem szerint a tanügyi reform alappillére: a szemléletváltás.

p. Végül

A hallgatókat az évek során folyamatosan munkatársaknak tekintettem és ez ebben az esetben nem udvariassági forma, hanem azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében együtt dolgozunk, építkezünk és a közösen gyűjtött, csiszolt, átdolgozott anyagokat az első adandó alkalommal megosztjuk a következő évfolyamokkal is. Miért fontos ez? Tanárként én úgy gondolom, hogy azért, mert csak azt érezheti igazán sajátjának valaki, amit maga is alaposan ismer, és amihez saját munkájával is hozzájárult.
Szerintem a továbbiakban a fogyasztói társadalom és  tipikus képviselőinek a félszegségeivel, sztereotip, begyepesedett gondolkodásmódjával nem érdemes foglalkozni. E helyett inkább tovább alakítom, bővítem, csiszolom a meglévő anyagot, amelyhez folyamatosan csatolom a tanítványaimtól kapott, általuk készített képeket, szövegeket is.
A 2008-2009-es tanévben is kiosztottam a hallgatóknak több mint száz DVD-t, a jövőre kiosztásra kerülő DVD-ken már a mostani hallgatók munkái, szakdolgozatai is szerepelnek majd. Az  anyag alapos ismerete továbbra is kötelező, a vizsgákon számon kért ismeretek egyike, gazdagítása, kiegészítése pedig olyan többlet, amelyért minden olyan pedagógus hálás, aki hivatásának érzi a szakmáját.


Megjelent a BBTE szatmári tagozatának 2009-es kiadású, Sodrásban címet viselő jubileumi évkönyvében. Az évkönyv mellékleteként az intézmény sokszorosíttatta a DVD-t is.                                   
                                    



 

 

 

A mappában található képek előnézete 03. A DVD története

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

biedzs@freemail.hu

Balázs Hajnalka, 2013.01.26 17:43

Tisztelt Muhi Sándor!

Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy rátaláltam véletlenül keresgélés közben az Ön honlapjára. Csupa izgalmas, érdekes, a tanításban remekül használható anyaggal (képpel, írással) találkoztam. Belepillantottam több mappába is és nagyon jó érzéssel töltött el, amikor azt olvastam, hogy Ön mennyire elkötelezett a hallgatói tanításában, mennyire fontos Önnek, hogy tanítványai jól felkészült szakemberekként megállják majd a helyüket az életben is. A hallgatóit partnerként kezelve, a tudás megosztására törekedve bízom benne, hogy messzemenően megbecsülik és elismerik a munkáját! A felsőoktatásban nálunk is sok ilyen elkötelezett szakemberre lenne szükség!

Rajztanárként érdeklődni szeretnék, hogy megrendelhető-e az Ön által összeállított DVD? Ha igen, akkor milyen költségei lennének?

Várom válaszát!

Munkájához sok siket, erőt és kitartást kívánok!

Tisztelettel: Balázs Hajnalka, rajztanár
Magyarország, Kelebia
e-mail: biedzs@freemail.hu