Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


04. Vannak reformpedagógiai műhelyek

2012.01.26

VANNAK REFORMPEDAGÓGIAI MŰHELYEINK!

(Fokozati dolgozatok, diplomamunkák képzőművészeti nevelésből, kézművességből Szatmár megyében) 


Sokszor elhangzik a kérdés, hogy vannak-e magyar reformpedagógiai műhelyek Romániában?  A legtöbben úgy gondolják, hogy nincsenek, akik kicsit optimistábbak úgy érzik, hogy a kutatások, részeredmények valahol az egyéni kezdeményezések szintjén megrekednek és innen a mostoha anyagi körülmények, az egyre nehézkesebbé váló pályázati lehetőségek miatt nagyon körülményes, legtöbbször reménytelen a továbblépés. Nincs ösztönzés, hajtóerő, hiányoznak a partnerek — halljuk naponta. Egy reményvesztett, túlterhelt, alulfizetett pedagógus társadalomtól többek szerint el sem várhatunk ilyen erőfeszítéseket, hiszen köztudott, hogy a nagytöbbség számára már a tantárgyversenyekre való felkészítés, részvétel is erejüket meghaladó feladat. Gyakran halljuk azt is, hogy a mai tanulókat már sokkal nehezebb rávenni vetélkedőkön, versenyeken való részvételre, mint mondjuk néhány éve, hiszen az agyonhajszoltság, túlterheltség mellett, a fiatalság érdeklődési köre is gyökeresen megváltozott.
El kell ismerni, hogy a fentiekben nagyon sok igazság van, ami természetesen nem azt jelenti, hogy végleg le kell mondanunk a szakmai megújulásról, a rendszeres, folyamatos újításokról és a részeredmények számbavételéről. Aki kicsit  is figyelemmel követte a Collegium Transsylvanicum, az Ábel Kiadó tevékenységét, a BBTE magyar tanszékének reformpedagógiai kezdeményezéseit, táborait, az RMPSZ továbbképzőit, a Bolyai Nyári Akadémia, a Tudományos Tanács működését, a Magiszter folyóirat legutóbbi számait, a nemzetközi kapcsolatokat, díjazásokat stb., annak a számára nem kétséges, hogy elindult egy rendkívül ígéretes, sok reményre feljogosító folyamat, amelynek a folytatása, fejlesztése közügy.

Szerencsénk van


Ezekben az években a véletlen, vagy inkább a többi európai országhoz képest a lemaradásunk egy olyan lehetőséget adott a kezünkben, amely nagymértékben hozzájárulhat a reformpedagógiai erőfeszítések széles körű elterjedéséhez, és amelynek jótékony, pozitív hatása lehetne egész tanügyi rendszerünkre. Miről van szó? Ezekben az években térünk át a tanító- és óvónőknél az főiskolai, illetve egyetemi képzésre. Ez országosan nem csupán intenzív továbbképzést, hanem a diplomamunkák ezreit jelenti, amelyeknek ezen a területen hatványozott jelentősége van. Minek köszönhető ez a meg növekedett jelentőség? Elsősorban annak, hogy a diplomázók túlnyomó többsége, más fakultásokkal ellentétben a főiskolai, egyetemi tanulmányokat a pedagógiai líceumok abszolvenseiként kezdte el, sokan 10-12 éves tanítói gyakorlattal rendelkeztek már a beiratkozás pillanatában. Ez nem csupán annyi előnyt jelent, hogy az előadások  anyagának a befogadása számukra egyszerűbb, könnyebb, hanem azt is, hogy a szemináriumokon megoszthatják a kollégáikkal, tanáraikkal a gyakorlatban is alkalmazható, életszerű, reális szakmai tapasztalataikat. Ebben a helyzetben egyértelmű az is, hogy többségük a diplomamunkák témájául kimondottal gyakorlati jellegű területeket választott, amelyeket legtöbbször a tanítványaik munkáival, rajzaival, kézműves tárgyaival, saját készítésű szemléltetőikkel illusztráltak. Ennek az élettízű megközelítésnek köszönhetően tudunk ma már lényegesen többet a kis falvakban, vagy a városok peremkerületein élő, fokozottan hátrányos helyzetű tanulók problémáiról, a szimultán oktatás nehézségeiről, a minőségi eszközök behelyettesítésének lehetőségeiről, a roma származású tanulók körében is hatékonyan alkalmazható oktatási módszerekről és még hosszan sorolhatnám.
Nagyon nagy jelentősége volt ezeknél a dolgozatoknál a folyamatos, ciklikus fejlesztésnek, amely egyre igényesebb tartalmat, kivitelezést eredményezett. Sokan három szakaszban gazdagították, árnyalták ugyanazt a témakört, hiszen a főiskolai diplomamunka megírása után ugyanazt a dolgozatot duzzasztották tovább, javították fel újabb fejezetekkel a kiegészítő év végeztével. Egyetlen témakör ilyen alapos körbejárása a későbbiekben azt is jelentette, hogy a jelölt a választott terület egyfajta helyi szakértőjévé vált, és az egyes fokozatú tudományos dolgozatának a témája is sokszor egyenes vonalú folytatása volt a diplomamunkák megírásakor elkezdett kísérleteknek, kutatásoknak. Itt ugyanannak a problémának a kidolgozása már nem választható, de más megközelítésben lehet írni a témakör alkalmazásairól, az interdiszciplináris jellegéről, felhasználhatóságról stb.
A diplomamunkák, fokozati dolgozatok írása az évek során minden központban és minden tantárgy, témakör esetében egy-egy újabb reformpedagógiai műhely kialakításához kellene szükségszerűen vezessen, e nélkül hozzá se érdemes kezdeni. Szatmáron 1993-2009 között, vagyis az eltelt 16 év alatt, több mint hetven ilyen dolgozat készült kézművességből, képzőművészeti nevelésből román és magyar nyelven, pontosabban a BBTE és a Nagybányai Egyetem kihelyezett óvó- és tanítónőképző tagozatán. Mi biztosította ezen a területen a reformpedagógiai jelleget? Elsősorban talán az, hogy úttörő munkát vállaltunk, nem voltak viszonyítási, igazodási pontjaink, lehetőségeink, nekünk magunknak kellett kitalálnunk a dolgozatok jellegét, karakterét, tematikáját. A saját szakkönyvtáramat, diplomamunkámat, fokozati dolgozatomat leszámítva kezdetben nem állt a rendelkezésünkre olyan, mindenki által elérhető és felhasználható szakirodalom, amely megkönnyíthette volna a munkánkat, olyan szakdolgozatok sem álltak a rendelkezésünkre, amelyek szerkezete, kivitelezése példaként, kiindulópontul szolgálhatott volna az első jelöltek számára.

Technikai feltételek

Külön gondot jelentett a kilencvenes években az illusztrációs anyag szerepeltetése, reprodukálása, még nem állt a rendelkezésünkre a mai technika: számítógép, szkenner, digitális fényképezőgép, nyomtató, CD író és másoló stb. Márpedig ezen a területen a minőségi képanyag jelentősége a szövegével vetekszik, ha nem fontosabb annál.
Az első dolgozatok írógéppel készültek, illusztrációként fényképeket és gyerekrajzok kivágott, beragasztott részleteit használtuk fel. Akkoriban a papír minősége is más volt, ennek ellenére máig kedvesek számomra ezek a dolgozatok, hiszen nélkülük alig léteznének a ma felmutatható és széles körben hasznosítható eredmények.
Az ezredfordulón jelentek meg a számítógépesen szövegszerkesztett, beillesztett képekkel gazdagított, színes dolgozatok, és innen  a technika fejlődésével már csak egy lépés volt az elektronikusan rögzített, kiegészítő képanyagokkal ellátott változatokig.
Nagy előrelépést jelentett ezeknek a munkáknak a nagykorúsodásában a digitális fényképezőgépek elterjedése. Ez úgy 2005-2006 táján következett be, és ennek köszönhetően nagyobb hangsúlyt kaptak, uralkodóvá váltak a saját gyűjtésű anyagok. A hallgatók technikai felszereltségének nagykorúsodásával az általam készített DVD szöveg és képanyaga egyre gyarapodott, és a legújabb diplomamunkák, fokozati dolgozatok anyagával is gazdagodott.
Csak sejtem, hogy más tantárgyak esetében milyen szerepet játszott ez a szó szoros értelmében vett ezredfordulós kommunikációs forradalom, az tény, hogy a kézművességből, képzőművészeti nevelésből írott dolgozatok esetében döntő jelentősége volt.

Alapelvek

Már a kiindulópontban ki kellett alakítanunk egy olyan pontokba foglalható, általános, jól körvonalazott követelményrendszert, amely irányt mutat, és amelyhez a kisebb szakmai tapasztalattal, előtanulmányokkal rendelkező jelöltek is könnyűszerrel igazodhatnak. Az alapelvek közös célkitűzéseinkből, céljainkból és a tantárgy jellegéből adódtak.
Kiindulópontként leszögeztük a diplomamunkák tudományos jellegének fontosságát. Ez azt jelentette, hogy megfelelő könyvészeti anyag, tudományos megalapozás, motiváció, a forrásanyagok pontos megjelölése nélkül nem kezdhetünk a kivitelezéshez.
A tudományos jelleg természetesen magába foglalta a kutatómunkát, illetve az eredeti, saját tapasztalaton alapuló újításokat, kísérleteket, kiegészítéseket, megvalósításokat is.
Fontos volt kihangsúlyozni azt a tényt is, hogy a tantárgyak (kézművesség, képzőművészeti nevelés) vizuális jellegéből adódóan az illusztrációs anyag a dolgozat súlypontja, tehát a szerepe alapvető, nélkülözhetetlen.
Már a kezdetekben kiemelt követelményként szerepelt a sokoldalú felhasználhatóság is. A polcokon, könyvtárakban porosodó, jórészt összemásolt dolgozatokkal ellentétben olyan hasznos és hasznosítható munkákat szerettünk volna készíteni, amelyek ötletei, illusztrációs anyaga, témaajánlatai a mindennapi pedagógiai gyakorlatban, direkt módon értékesíthetőek, eligazítják a kezdő pedagógusokat tevékenységükben, kiindulópontul szolgálhatnak újabb diplomamunkák, szakdolgozatok készítéséhez.
Valamennyien pontosan tudtuk, hogy ennek a döntően nőket (anyákat, feleségeket, háziasszonyokat) foglalkoztató szakmának a képviselői napi feladataik elvégzése mellett nem fognak délutánokat tölteni könyvtárakban mások dolgozatainak az olvasásával, kijegyzetelésével, ezért olyan munkákat kezdtünk készíteni, amelyek segítségével már az első átlapozáskor az érdeklődő a vizuális információk tucatjaihoz juthatott, amelyek A4-es reprodukciókból álló illusztrációs tömbje direkt módon bármelyik osztályban, más tantárgyaknál is hasznosítható szemléltető anyag. Akkoriban már sejtettük, hogy a diplomamunkák szövegének, képanyagának CD-n való rögzítésével ennek a módszernek az elterjedése, hatékonysága megsokszorozható.
A fokozati dolgozatok megvédési procedúrájának van egy sokak számára unalmasnak tűnő, de megítélésem szerint rendkívül fontos momentuma. Arra a részre gondolok, amikor a jelölt kollégái mondanak véleményt a dolgozatról, annak szerepéről, hasznosíthatóságáról. Ezeknek a véleményeknek az érdemi részére, a tudományos munkával kapcsolatos megjegyzésekre mindig fokozottan figyelek, hiszen ez erőfeszítéseink hatékonyságának egyik legfontosabb mércéje. Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a dolgozatokat a közvetlen kollégák közül is csak nagyon kevesen olvassák el. Szinte minden helyszínen a legtöbben megelégszenek néhány közhelyszerű mondattal a jelölt pedagógusi tevékenységével kapcsolatban, azok akik  a dolgozatról is beszélnek, legtöbbször a képi ötleteket, a témaajánlatokat, a dolgozat illusztrációs anyagát említik, és csak kivételesen esik szó a könyvészeti anyag gazdagságáról, a lényegi újításokról, azok elméleti megalapozottságáról. Hiba lenne, ha nem értenénk meg ennek a jelenségnek az üzenetét és nem próbálnánk a magunk hasznára fordítani.
Fontos volt számunkra a tantárgyak közötti kapcsolatokra való állandó utalás és a tanultak hasznosítása, gyümölcsöztetése a mindennapi életben. Ezek az utalások lassan a legtöbb dolgozat  elengedhetetlen részeivé váltak, ezzel azt szerettük volna jelezni, hogy az elszigeteltség, a belterjes jelleg egyetlen tantárgynak, tevékenységnek sincs hasznára, minden tudásnak igazi létjogosultságot csak a sokoldalú használhatósága adhat. Ha igaz az a tény, hogy rajzórán nem rajzolni tanulunk, hanem a világot fedezzük fel a rajz, festés, formázás segítségével, akkor ez a világ magába foglal minden más tantárgyat, tevékenységi formát is, teljes környezetünk megismerését.
Ami a könyvészeti anyagot illeti, a máig meglehetősen szegényes képet mutat. Néhány hazai kiadású tankönyv, képzőművészeti kiadvány mellett a hallgatók gyakran felhasználták különféle magyarországi kiadványok anyagát, beleértve a pedagógiai, pszichológiai tartalmú munkákat is. Általában forrásként jelölik meg az érvényes tanterveket, a Magiszter folyóirat legutóbbi számait, az általam írt Módszertani útmutatót, kollégák korábbi diplomamunkáit, fokozati dolgozatait és még sorolhatnám. Fontos volt számunkra minden esetben a könyvészeti anyag frissessége és változatossága is. Az utóbbi években egyre többen használják fel dolgozatukhoz a világháló honlapjainak adatait, képeit, de fokozott népszerűségnek örvendenek a saját gyűjtésű, helyi anyagok is.

A munkák előkészítése

A fentieknek köszönhetően a legtöbb dolgozat érdemi része önálló, saját munka, összeállítás, az esetek túlnyomó részében lényegében eredeti, eddig soha senki által fel nem dolgozott témakörökről van szó. Irt-e már eddig valaki diplomamunkát a húsvéti hímes tojásról és az ehhez kacsolódó népszokásokról, a hajtogatott dobozokból készíthető didaktikai játékokról, a falfirkák, füzetfirkák szerepéről az oktatásban, a papírvárosról, mint oktatási segédeszközről, Szatmárnémeti városközpontja makettjének elkészítéséről, mint opcionális tantárgyról, a képzőművészeti újraalkotások interdiszciplináris szerepéről az elemi oktatásban, szemléltetők készítéséről kollázs technikával és még sorolhatnám? Egy-egy ilyen kevésbé szokványos, bátor témaválasztás, annak a körbejárása nem könnyű feladat, és a dolgozatvezető, hallgató részéről alapos felkészülést, erőfeszítést igényel.             
Miből áll a dolgozat tudományos irányítójának a munkája? Az mindig attól függ, hogy ki végzi ezt a feladatot. Állhat abból is, hogy kivárja a diplomamunka elkészülését és utána véleményezi a munka szerkezetét, minőségét, esetleg újabb könyvészeti anyagokat, forrásmunkákat javasol stb., és történhet az irányítás úgy is, hogy a vezető tanár ott van már a témaválasztásnál, javaslatokat tesz a szerkezetre, az illusztrációs anyagra vonatkozóan forrásmunkákat, képanyagot, kész dolgozatokat, könyvészeti anyagot bocsát  a jelölt rendelkezésére és menet közben rendszeresen ellenőrzi a munka menetét, alakulását. Gondja van a hallgató időbeosztására is, amelyet szakaszosan ellenőriz. Miért van erre szükség? Aki már hosszabb ideje járatos ezen a területen, az tudja, hogy alapvető gond a vizsgát, a megvédést megelőzően jelentkező időhiány. Kapkodva, az utolsó pillanatban, alapos átolvasás, a szükségszerű javítások, kiegészítések nélkül nem születhet jó dolgozat. A gyakorlat azt igazolja, hogy a bátor témaválasztás önmagában kevés, ennek önálló, eredményes kivitelezéséhez konkrét, kézzelfogható, hathatós segítség kell.
A munka lényegében már a kurzusokon, szemináriumokon kezdődik. Ebben a kezdeti szakaszban az alapismeretek, általános tudnivalók mellett a hallgatók szemináriumi munkákat, témajavaslatokat, megvalósítási módozatokat, ötleteket ismertetnek, mutatnak be. A témaválasztás alapvetően fontos feltétele a tantárgy alapos, sokoldalú ismerete mellett, annak szeretete is. A szemináriumok alkalmával felhalmozódott anyagok jelentősen megkönnyíthetik a témaválasztást. Nagyon fontos, hogy a dolgozat irányítója közelről, alaposan ismerje az óvodai és az általános iskolás tevékenység jellegét, követelményeit. E sorok írója többek között azért vállal évek óta katedra kiegészítésként elemi iskolai osztályt is, hogy ne távolodjon el ennek a területnek a gyakorlati, érdemi részétől. Üldögélni a hátsó padban és utólag közölni az észrevételeinket az előadóval nem ugyanaz, mint órákat, tevékenységeket tartani egy osztályban, arról nem is beszélve, hogy így a gyakorlatban is kipróbálható az ajánlott módszerek hatékonysága, életképessége.
A témaválasztás a gyakorló tanítónők esetében viszonylag egyszerűbb, hiszen itt kiindulópont lehet a munkahelyi környezet, a helyi jellegzetességek, adottságok, népszokások, eddigi kísérletek, kiemelkedő eredmények, szükségszerűségek, adott helyzetekre, elvárásokra adandó válaszok és még sorolhatnám. Szeretnénk mások által is használható, meggyőző, élettízű, újító jellegű, egyedi dolgozatot készíteni? Akkor feltétlenül valós, konkrét, kézzelfogható, tapasztalati dolgokból kell kiindulni, természetesen a megfelelő elméleti megalapozással. A fentiek mellett fontos, hogy olyan témát válasszunk, amely nemcsak az érvényes tantervek, elvárásainak felel meg, hanem ugyanakkor beilleszthető abba a 21. századi reformfolyamatba, amelyről bőven hallhatunk különböző fórumokon, de amelynek eddigi konkrét eredményei, megvalósításai rendkívül szerények.

Segítségre, kiindulópontra van szükség

A téma körvonalazása után tényleges segítségre, kiindulópontokra van szüksége a jelöltnek. Ezek tartalmazhatnak általános jellegű elvárásokat és a téma kidolgozására vonatkozó gyakorlati javaslatokat, könyvészeti anyagot. A nehezen beszerezhető, kis példányszámú kiadványokat, folyóiratokat, a példaként tanulmányozandó diplomamunkákat, fokozati dolgozatokat legjobb, ha a hallgató, a tanítónő a tudományos irányítótól kapja kölcsön, hiszen jó esetben ő rendelkezik ilyen anyagokkal. A szó elszáll, az írás marad. A legfontosabb időpontokat, szerkezeti, tartalmi, formai elvárásokat legjobb, ha írásba közöljük. Miért? Mert így elkerülhetőek a félreértések és azért is, mert a jelölt és az irányító számára is egyértelmű, világos, hogy a továbbiakban mihez kell igazodni.
A kézművességből, képzőművészeti nevelésből dolgozatot, diplomamunkát készítők minden esetben kapnak egy DVD-t is, amely a könyvészeti anyag, szakcikkek, tanulmányok mellett még tartalmaz hozzávetőlegesen 16000 rajzot, reprodukciót, szemléltetőt különböző témakörök szerint csoportosítva, valamint megtalálható még itt 14-15 diplomamunka, fokozati dolgozat teljes anyaga is.

A munkamódszerekről, a dolgozat szerkezetéről

Kezdetben beszéljük meg a munkamódszereket is. Miért van erre elengedhetetlenül szükség? A legtöbb jelöltnek nincs jártassága egy dolgozat elkészítésében, egyedül hozzá sem tudna kezdeni. A munka megkönnyítésére az irányító jó, ha javasol egy szerkezeti felépítést is, ez különösen azokban az esetekben indokolt, amikor egy merőben új, addig senki által fel nem dolgozott témakör kidolgozásához kezdenek.
 Az alábbi szerkezeti javaslat egy egyes fokozatú tudományos dolgozathoz készült 2009-ben egy olyan tanítónő számára, aki már a líceumban is tanítványom volt, és aki  több mint  egy évtizede falusi iskolában, Kálmándon dolgozik tanítónőként?

Címajánlat:
A firkák jellegéről, megjelenési formáiról és hasznosíthatóságáról az elemi iskolai oktatásban

-A dolgozat nagysága: az illusztrációs tömb kivételével 60-65 oldal
-Betűméret: 12
-Az idézeteket pontos forrásmegjelöléssel kell feltüntetni a lap alján, illetve a fejezet végén, ez a világhálós forrásokra és a képanyagra is érvényes
-A dolgozathoz CD-t kell csatolni a szerkesztett változattal és a teljes képanyaggal, hogy ez mások által is hasznosítható, nyomtatható legyen. A CD tartalmazza a Power Point-os bemutató anyagát is.
-A könyvészeti anyag legalább 25-30 címet tartalmazzon, ebben segítségre lesz a DVD bibliográfiai anyaga is
- A dolgozat végén jó, ha beillesztünk egy 10-15 A4-es méretű képből álló illusztrációs tömböt, amely lényegében a dolgozat keresztmetszetét mutatja be és direkt módon, az osztályteremben szemléltetésére is használható.

A témaválasztás indoklása
(pedagógia, módszertan, reform)

A XXI. századi tanügyi reform néhány alapkérdéséből, alapvető problémájából kellene kiindulni, vagyis abból, hogyan nevelhetnénk önállóan gondolkodó, kezdeményező kész, kreatív, rugalmas, az új dolgokat megtanulni, befogadni képes fiatalokat, akik a későbbiekben helyt tudnak állni az állandóan változó, felgyorsult világ kihívásaival szemben.
Hogyan, milyen módszerekkel aktivizálható a hagyományos oktatásba belefásult, érdektelenné vált tanulók tömege? Milyen módszerek, lehetőségek állnak jelenleg a rendelkezésünkre? Mitől válhat egy tevékenységi forma vonzóvá, érdekessé? Hogyan, milyen órákon, tevékenységeken születnek az évente többször levakartatott és rendszeresen újraéledő, az egész felületet betakaró aprólékos, a legváltozatosabb eszközökkel, anyagokkal és segédeszközökkel készített padfirkák  a bútordarab teljes felületén?
Már az eszközök formai változatossága is döbbenetes, hiszen a ceruzától a golyóstollig, a töltőtolltól a filctollig, színes ceruzáig, a vízfestéktől, temperától a levonókig, a korrektortól a tintakiszedőig, zsírkrétáig, a körző hegyétől a papírvágó késig, a bicskától a zsilettig, a színes krétától a szemfestékig, körömlakkig, a rúzstól a tusig megtalálható itt minden.
Hogyan lehetne ezt a jobb sorsra érdemes találékonyságot, buzgalmat hasznosítani. Mitől unalmas és elfogadhatatlan a mai fiatalok számára a hagyományos, skolasztikus oktatásmód? Hogyan tiltakoznak ez ellen?

A témakör rövid, illusztrált, elméleti bemutatása

A firkák a 2-3 éves kisgyerek első ábrázolási kísérletei, ez alakul át  a későbbiekben sejtszerű ábrázolássá, és innen indulnak el az első, azonosítható ábrázolási kísérletek. Rendkívül fontos, mint kiindulópont, nagy hatással van a pszichés, motorikus, intellektuális, érzelmi fejlődésre. Mi a legfontosabb jellemzője? A spontaneitás, a direktség, lényegében a papíron nyomot hagyó íróeszköz hatását, lehetőségeit próbálja ki a gyerek. Meddig tart? Ameddig a spontán vonalak, vonalgubancok át nem alakulnak rajzzá, írássá, érthető, interpretálható jellé. A firka ezzel nem tűnik el véglegesen, hanem a vizuális kommunikáció más formáival párhuzamosan még hosszú ideig megmaradhat. Hol találkozhatunk firkákkal a későbbiekben? Nagyon sok helyen, különböző korosztályoknál, még a felnőtt korban is. Melyek a megnyilvánulási formái?

01.    Padfirkák
02.    Aszfaltfirkák
03.    Bőrfirkák (arcon, kézen, lábon)
04.    Táblafirkák
05.    Füzet és könyvfirkák
06.    Ablakfirkák
07.    Képeket, arcképeket átalakító firkák
08.    Falfirkák, graffitik

Történelmi áttekintés

A firkák általánossá válása az írástudás, a különféle íróeszközök, festőanyagok megjelenésével, elterjedésével, ezek rögzítési (fénykép, digitális kép) lehetőségével párhuzamos jelenség. A viasztáblák, palatáblák firkáiról szinte semmit sem tudunk, senki sem gyűjtötte ezeket, pedig voltak, de valamennyit egyszerűen letörölték. Mi az, ami megmaradt? A falfirkák egy része (azok, amelyek eldugott, ritkán felújított helyeken találhatóak, főleg a templomtornyokban, lépcsőházakban készített falkarcok. Ezekből Szatmár megyében 100-150 éves példányok is láthatóak.
A falfirkák széles körű elterjedését is a technika, a spray formában árusított festékek segítették elő. Könnyebb egy golyóstollal, filctollal padot firkálni, mint mondjuk lúdtollal, házi készítésű tintával, ezüstceruzával, hiszen mint köztudott, a grafitceruza is alig 200 éves múltra tekint vissza, hogy a többi íróeszközről (golyóstollról, filctollról, korrektorról) ne is beszéljünk.

A firkák olvasata
(pszichológiai utalások)

Pszichés, alkati (kolerikus, melankolikus, szangvinikus, flegmatikus) jellemzőkről, unalomról, érdeklődési körről, elszigeteltségről, labilitásról, befolyásolhatóságról, belső elégedetlenségről, lázadásról, a polgári rend, rendszer megkérdőjelezéséről is árulkodnak a firkák. Árulkodhatnak ugyanakkor képi igényességről vagy igénytelenségről, primitív, ösztönös vagy kifinomult, rafinált gondolkodásmódról is.
A firkák, mint minden más vizuális jel (írás, rajz, festmények színvilága stb.) olvashatóak, interpretálhatóak, vagyis a segítségükkel sok mindent megtudhatunk tanítványainkról, a fiatalokról általában. Miért van erre szükség? Azért mert a legtöbb esetben ezek az ismeretek segítenek abban, hogy a céltalan vagy öncélú rajzi megnyilvánulásokat, a közlés, a kommunikáció nyilvánvaló igényét jó irányba fordítsuk, közös céljaink elérésére hasznosítsuk. A tanulók nagyon gyakran rajzolják le kedvenc együtteseik logóját, jeleit, gépkocsikat, számukra fontos, rövid szöveges üzeneteket, vagy a saját nevüket, becenevüket, monogramjukat, jelszavukat.
Ezek a rajzok olyan tanulók burkolt, ösztönös, spontán üzenetei, akiket kötelességünk megtanítani a kommunikáció civilizált, társadalmilag is elfogadott módozataira, formáira!

Mit kezdhetünk a firkákkal az elemi iskolai oktatásban?
(Ez a dolgozat érdemi része, ez a legvaskosabb, legalább 30-35 oldalas, gazdagon illusztrált fejezet)

Honnan, milyen irányba haladhatunk?

-Tábla firkáktól a tábla díszítéséig
-Pad firkáktól emblémák, logók, kitűzők tervezéséig
-Spontán feliratoktól a díszítő írásig
-A bőrfirkáktól az arcfestésig, sminkig
-Aszfalt firkáktól az aszfalt rajzversenyig
-Ablak rajzoktól az ablakdíszítésig
-Arckép firkálástól a karikatúráig
-Fal firkáktól a graffitiig stb.
-A másolt emlékkönyvrajzoktól, az egyéni, önálló, igényes díszítésig

A firkák, padfirkák, falfirkák tanulmányozása sokat elárul a tanulók érdeklődési köréről, azokról a hatásokról, amelyek nap-mint nap érik, amelyek foglalkoztatják őket. Napjainkban a világhálónak, a kábeltévének, DVD-éknek, a digitális fényképezőgépnek, nyomdatechnikának, reklámoknak stb. köszönhetően minden tanulót naponta hatalmas vizuális információáradat bombáz. Hogyan lehetne ezt hasznosítani, hogyan lehetne ennek az ismeretanyagnak az érdemi, használható részét bevonni az oktatási folyamatba? Hogyan taníthatóak meg tanítványaink a választás, válogatás képességére? Ezek azok a kérdések, amelyekre konkrét, a gyakorlatban is alkalmazható válaszokat kell keressen minden gyakorló pedagógus és ez a tudományos munka is.

Kísérlet

Lefotózzuk az iskola körzetében látható falfirkákat, amelyeket tanítványaink naponta látnak. Megbeszéljük a bemutatott rajzok minőségét, üzenetét, hatását, és a továbbiakban közösen olyan graffiti terveket készítünk, amelyeknél érvényesülnie kell a rajzórákon szerzett színelméleti, kompozíciós tudásnak, az ellentétekkel, kifejező erővel stb. kapcsolatos ismereteknek, a jó ízlésnek.
Ugyanez a kísérlet elvégezhető a padfirkákkal, könyvfirkákkal stb. is. Először megfigyeljük melyek a leggyakrabban visszatérő motívumok, és megpróbáljuk ezeket igényesebben, színvonalasabban, főleg értelmesebben, célirányosabban megvalósítani. Könyvet természetesen nem firkálunk, ez a feladat rajzlapon, fénymásolt ábrákkal is kivitelezhető.
Mit kezdhetünk egy történelmi személyiség átfirkált arcképével? Értékelhetjük a humort, az ötletességet, azzal a megjegyzéssel, hogy a saját könyveinket sem firkáljuk, személyiségekből nem űzünk gúnyt, de képes magazinok személytelen alakjait már át lehet ötletesen, humorosan rajzolni, kiegészíteni, kollázs technikával átalakítani úgy, hogy az eredmény akár értékelhető, kielemezhető is lehet. Innen már csak lépésnyire van egy új műfajjal, a karikatúrával való ismerkedés.

A tevékenység interdiszciplináris jellegéről

Köztudott, hogy az óvodai-, elemi iskolai oktatásban a vizuális közlésmód  hatékonysága, jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Hány tantárgyat, tevékenységet érinthet ez a terület? Kivétel nélkül valamennyit. A rajzok, díszítések, vázlatok, skiccek, térképek, ábrák, levonók, beragasztott, bepecsételt formák, díszítő sorok, díszes címek szerepét, jelentőségét szükségtelen külön ecsetelni. A legtöbb tanuló rendszeresen firkál a füzetében, de ugyanakkor rajzolhatna a tanulást megkönnyítő illusztrációkat, jeleneteket, díszítéseket, ha erre lehetőséget nyújtunk és ha folyamatosan értékeljük az eredményeket.

Következtetések

Ez egy 2-3 oldalas összefoglaló, amelyben pontokban foglalva röviden választ adunk a bevezetőben feltett kérdésekre. Firkálnak-e a tanulók? Milyen tartalmúak, minőségűek ezek a firkák? Milyen üzeneteket közvetítenek? Hogyan ismerhetőek meg a tanulók ezek segítségével? Hogyan hasznosítható ez a közlési vágy, ez a burkolt üzenet az iskola céljaira? Milyen interdiszciplináris hozadéka lehet ennek?
A dolgozatot természetesen ki kell egészíteni könyvészeti anyaggal, tartalomjegyzékkel, illusztrációs tömbbel.

Könyvészeti javaslat

Ion. N. Şuşală: Culoarea cea de toate zilele, Editura Albatros, Bucureşti, 2000.
Nagy Erzsébet, Péter Anna: Óvónők kézikönyve, Editura didactică şi pedagogică, Bucureşti, 1981.
Sándor Éva: Rajz kézikönyv gyógypedagógusoknak, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.
Muhi Sándor: Rajzoljunk együtt (Módszertani útmutató az óvodai és elemi iskolai képzőművészeti neveléshez), Szatmárnémeti, 2000.
Rudolf Arnheim: Arta şi percepţia vizuală, Editura Meridiane, Bucureşti, 1979.
Tóthné Sándor Zsuzsa: Ábrázolás és művészet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
Mandics György: A rejtélyes írások könyve, Albatrosz Könyvkiadó, 1981
Muhi Sándor: Szemléltetők (DVD), Szatmárnémeti, 2008
A Magiszter folyóirat kollekciója (2006-2009)
Az érvényes tantervek

A munka kezdeti szakasza

A készülendő munka szerkezeti felépítése után, első lépésben a könyvészeti és az illusztrációs anyagot kell összeállítani, fejezetenként rendszerezni. Ez a valóságosnál mindig sokkal bővebb a kiindulópontban, hogy legyen miből válogatni, kihagyni. A kihagyott anyagok, szövegek, képek felhasználható része kiegészítésként felkerülhet a CD-re. Csak ezek után láthatunk hozzá az elméleti részekhez, az adatok, idézetek, ide vonatkozó utalások gyűjtéséhez, ezeket hozzáadjuk a már körvonalazott szerkezethez. Valamennyit pontos forrásmegjelöléssel doszároljuk, hiszen erre a későbbiekben utalnunk kell, a digitális anyagokból, honlapokról átvett képeket is kinyomtatott formában helyezzük az irattartókba. A fentieket kiegészítjük fejezetenként az önálló szövegrészekkel, leírásokkal, kísérletekkel. Jó, ha ezeket a részeket külön lapokra írjuk, így a feljegyzések könnyen bővíthetőek, cserélhetőek, alakíthatóak. Ezt a több irattartóban fejezetenként tárolt nyersanyagot a továbbiaknak többször átválogatjuk, alakítjuk, csoportosítjuk mindaddig, amíg el nem érjük a kívánt, már a kiindulópontban körvonalazott strukturális, szerkezeti arányokat.

A dolgozat megírása

Lényegében a dolgozat számítógépes szövegszerkesztéséről van szó. A hallgatók döntő többsége rendelkezik megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy megszerkesszen egy ilyen dolgozatot. Ami a képanyag feldolgozását, javítását, alakítását, beillesztését illeti, ezen a területen a legtöbbször  segítségre van szükség. Az alapismeretek viszonylag rövid idő alatt elsajátíthatóak, ezek kimondottan gyakorlati jellegűek és csak konkrét példákkal, számítógépen gyakorolhatóak. A beillesztett képekkel szerkesztett szöveg rendkívül sérülékeny, egyetlen betoldás, kiemelés, gyakran egy kisebb szövegmódosítás is felboríthatja a szerkezetet, ezért fontos, hogy a dolgozatot ne egészében, hanem szakaszosan, 2-3 oldalas részletekben szerkesszük, mentsük. Ebben a formában minden nem kívánt módosulást viszonylag könnyen lehet korrigálni. Fontos, hogy a kész munka folyamatos, egységes legyen, a fejezetek kapcsolódjanak egymáshoz, ne legyenek benne ismétlések, vagy olyan kihagyások, amelyek a folyamatos gondolatmenet megszakításához vezethetnek. Nagyon sokszor kell szakaszosan és egészében is átolvasni, átjavítani egy ilyen dolgozatot ahhoz, hogy végül egy könnyen követhető, áttekinthető összkép alakulhasson ki az olvasóban. A többszörös átalakítás, átjavítás után a tartalomjegyzékben, könyvészetben és a végkövetkeztetéseknél, esetleg a képek jegyzékénél meg kell tenni a megfelelő módosításokat. Csak ezek után érdemes bemutatni a dolgozat végleges változatát a vezető tanárnak, és annak a jóváhagyása után kerülhet sor az elektronikus rögzítésre, a dolgozat beköttetésére, a bemutató, megvédés előkészítésére. Ami az elektronikus rögzítést illeti, baráti jó tanácsként azt szoktam javasolni a hallgatóknak, hogy munka közben, nem árt szakaszosan menteni, elektronikusan rögzíteni a részeredményeket, hiszen a technika ördöge olykor csúnyán megtréfálhat bennünket. Egy rossz mentés, egy figyelmetlen manőver, egy váratlan meghibásodás hónapok munkáját, erőfeszítéseit teheti tönkre.

A bekötésről, a CD, az illusztrációs tömb elhelyezéséről, a beragasztott elemeket, tárgyakat tartalmazó dolgozatokról

Mivel a képzőművészeti nevelésből, kézművességből írt dolgozatok olykor kevésbé szokványos formájú, vastagságú kiegészítő anyagokat is tartalmaznak, ezek bekötési módja sem lehet átlagos. Az általam irányított munkák esetében azt szoktam javasolni, hogy az elektronikusan rögzített változatot a borító hátlapjára helyezzék. A legegyszerűbb az, ha egy CD borítékát felragasztjuk. A borítékra tervezzünk számítógépesen egyedi, kartonlapra nyomtatott színes, illusztrált, feliratos borítót. Magára a CD-re is tervezhető, nyomtatható ilyen ábra, de ha erre nincs lehetőségünk, legalább írjuk rá markérrel biztonsági okokból a CD szerzőjét és a dolgozat címét. Jó, ha a lemez nem csupán a dolgozat szerkesztett változatát tartalmazza, hanem külön a teljes képanyagot is, hiszen így ez sokoldalúan hasznosítható. Néhányan olyan kiegészítő képanyagokat, elméleti részeket is feltesznek a CD-re, amelyek helyszűke miatt kimaradtak ugyan a dolgozatból, de bővítik, színesítik annak tartalmát. Az illusztrációs tömb a dolgozat hátlapjára kerül, egy direkt erre a célra kialakított, kartonból készített zsebbe. A lapokat kartonlapra kell nyomtatni, ezek mérete néhány milliméterrel kisebb kell legyen a többi lapnál, hogy kényelmesen kivehető, visszahelyezhető legyen. Ezt a részt általában a hallgató alakítja ki a beköttetés után, ezért a dolgozatát eleve ennek a többlet vastagságnak a figyelembe vételével kell beköttetnie. Az illusztrációs tömb gyakran tartalmaz kartonlapokra ragasztott papírtárgyakat, természetes anyagokból, vagy kollázs technikával készült kompozíciókat, ezek sérülékenyek, elhelyezésük, bekötésük, esetleg fóliázásuk külön gondot jelent.
Mint láttuk, a dolgozatok véglegesítése, bekötése sem rutinfeladat, Mi veszi mégis rá a jelöltek tucatjait, hogy vállalják ezeket „megpróbáltatásokat”? A tantárgyak, tevékenységi területek szeretete mellett szerepet játszhat itt még a szakmai elkötelezettség, az egyedi megoldások igénye, a kísérletező kedv is. Megítélésem szerint azok a hallgatók, tanító-, óvónők választanak ilyen feladatokat, akiket már nem kell meggyőzni a szakma fontosságáról, az állandó újítások szükségszerűségéről, a kreatív gondolkodásmód, kezdeményezőkészség meghatározó szerepéről a tanügyben.

A dolgozat bemutatásáról, megvédéséről

Fontos feladat hárul a dolgozatok megvédésének előkészítésében a vezető tanárra is. Ez amellett, hogy egy ünnepélyes pillanat, a szakmai előrelépés fontos állomása valamennyi pedagógus életében, egyben több és más is. Ennek a momentumnak ösztönzőleg kell hatnia a  kollégákra, munkatársakra, konkrét példákkal meg kell őket győzni a leírtak szükségességéről és széleskörű felhasználhatóságáról is.
A dolgozatok bemutatásának, megvédésének több formája, módja alakult ki az idők során, az utóbbi években a leggyakrabban használt módszer a Power Point-os bemutató, vagyis a kép- és szövegvetítéssel egybekötött magyarázat. Ez az esetek többségében a kivetített szövegek felolvasásából áll. Mint minden technikai újításnak, ennek is csak addig érződik majd a jótékony hatása, ameddig nem válik megszokottá, sablonszerűvé. Megítélésem szerint ez rövid időn belül bekövetkezik. Meggyőződésem, hogy eleve elkötelezni magunkat egy bizonyos megvédési mód mellett hiba. Maradjunk meg annál a premisszánál, hogy minden diplomamunka más, tehát a bemutatásuk sem történhet rutinszerűen, ezért jó, ha minden esetben beviszünk valamilyen új elemet, meglepetést. Tapasztalatom szerint nagyon sikeresek az olyan ismertetők, amelyeknek fokozottan gyakorlati jellegük van. Az a jelölt, aki a hajtogatott papírdobozokból készült didaktikai játékokból írta a diplomamunkáját 2007-ben, 4-5 perc alatt két széles padot töltött meg különböző színű, méretű, díszítésű, önálló vagy csoportosított tárgyakkal, és közben folyamatosan beszélt a témaválasztásról, a játékos szemléltetés szerepéről, interdiszciplinaritásról, kezdeményezőkészségről, kreativitásról, a mindennapi életben való felhasználhatóságról, az általa végzett kutatások eredményeiről, csoportos feladatokról, aktivizáló módszerekről. Az egész megvédés egy rendkívül sikeres, remekül előadott improvizációnak tűnt, amely elsősorban szokatlanságával, frissességével, mobilitásával hatott. Csak a beavatottak (a felkészítő tanár és a jelölt) tudták, hogy milyen kemény, következetes, aprólékos előkészítő munkát, mennyi tükör előtti gyakorlást igényel egy-egy ilyen „spontán” ismertető.

A dolgozatok utóéletéről

Az nagyon jó jel, ha egy dolgozatnak van utóélete, hiszen azt jelenti, hogy volt értelme a munkánknak és a végeredmény közösségi tulajdonná vált. A dolgozatokat különféle intézmények könyvtáraiban, tanfelügyelőségeken őrizték. Ha adott esetben a dolgozatvezető tanár (mint e sorok írója) több helyen is tevékenykedett, akkor ezeket a munkákat egészében csak egyetlen helyszínen láthatta az érdeklődő, a tanár lakásán. Többek között ezért van az, hogy évek óta minden évfolyamnak tartok egy-egy szemináriumot a lakásomon, ahol még sor kerül a szemléltetőim bemutatására, számítógépes programok ismertetésére is.
Több szempontból is fontos lenne, hogy a jelöltek ismerjék elődeik munkáit. Elsősorban azért, hogy elkerüljék az azonos, vagy nagyon hasonló téma választását, feldolgozását. Fontos azért is, hogy megismerjék a rokontémák kidolgozásának erényeit és hibáit. Ha egyszerre több dolgozat szerkezetét tanulmányozzák, könnyebb kiválasztani a számukra legmegfelelőbb struktúrát. Külalakról, elvárásokról, előnyös vagy előnytelen megoldásokról megítélésem szerint legegyszerűbben egy asztalon felsorakoztatott példák alapján lehet beszélni.
A dolgozatok utóéletében radikális változást hozott az a tény, hogy két-három éve kötelező ezek leadása elektronikus formában is, így (általában PDF változatban) kerülnek fel ezek a munkák az általam összeállított DVD-re, és jutnak el a hallgatók százaihoz, valamint azokhoz a kollégákhoz, akik ezekből a tantárgyakból írják a fokozati dolgozataikat.

  VANNAK REFORMPEDAGÓGIAI MŰHELYEINK II

Égető szükség lenne tapasztalatcserékre

Tanulmányom első részében a diplomamunkákkal, fokozati dolgozatokkal  kapcsolatos alapelvekről, előkészítő munkáról, a dolgozat megírásáról, bemutatásáról írtam. Ebben a részben esett szó arról is, hogy a fenti tevékenység minden központban, minden egyes tantárgynál egy reformpedagógiai műhely kialakulásához kellene vezessen, különben hozzá sem érdemes kezdeni. Töredelmesen bevallom, csak kis mértékben tudom, hogy a különböző központokban hogyan zajlik ez a tevékenység, óraadóként lehetőségem sincs arra, hogy szorgalmazzam a szorosabb, hatékonyabb szakmai kapcsolatok kialakítását.
Úgy gondolom, hogy alapvetően fontos lépés lenne ezen a területen, ha a kihelyezett tagozatokon dolgozó kollégák a BBTE, az RMPSZ, a Tanügyiek Háza szervezésében, esetleg a Bolyai Nyári Akadémia keretében, vagy valamelyik vidéki központ kezdeményezésére találkozókat rendeznének, amelyen megbeszélhetnék közös feladatainkat, gondjainkat. A Nagyszebenben, Sepsiszentgyörgyön, Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon, Kolozsváron stb. dolgozó kollégák hallgatók problémái minden valószínűséggel hasonlóak a szatmáriakéhoz. A megoldásokkal kapcsolatos eredmények, erőfeszítések kölcsönös ismerete amellett, hogy jótékony hatást gyakorolhatna az egész tevékenységre, segítene kiszűrni az olyan képtelen megoldásokat is, amikor a képzőművészeti nevelés, kézművesség oktatását pszichológia vagy pedagógia szakos tanárokra bízzák.

Ha magyarul tanítunk, a dolgozatainkat is ezen a nyelven kell írni

Mint említettem Szatmár megyében az első szakdolgozatok 1993-tól készültek magyar nyelven, ebben a tanulmányban ezekről írok. Nagyon bátor kezdeményezésnek tűnt a kezdetekben felénk az, hogy Molnár Ilona tasnádi óvónő magyarul írt dolgozatot a különféle képzőművészeti és kézműves technikák szerepéről, jelentőségéről az óvodai munkában. A tartalmi, szerkezeti, fogalmazásbeli problémákon túl, már az első lépéseknél jelentkezett egy jelentéktelennek tűnő, de valójában nagyon fontos ellentmondás: a szakkifejezéseket, elnevezéseket helyesen magyarul az anyaországi könyvészeti anyagban találta meg a jelölt, azok az írások, amelyek a mi valóságunkról szóltak viszont jórészt román nyelven íródtak. Sokan a magyar nyelvű pedagógiai líceumok hallgatói közül, megfelelő tanár hiányában eleve románul tanulták ezeket a kifejezéseket. A kezdeti botladozások, erőlködések szinte törvényszerű velejárói voltak a tükörfordítások, a nyakatekert, értelmét vesztett körmondatok. A dolgozatvezető tanárnak ezekben az években a szerkezeti, tartalmi, szakmai tanácsokkal párhuzamosan, olykor a helyesírási hibák kijavítása, a stilizálás is a feladatköréhez tartozott. Ezek az alapvető nehézségek, a szakemberek, a megfelelő könyvészeti anyag hiánya miatt akkoriban nagyon kevesen vállalkoztak ilyen erőfeszítésekre. Az ezt követő években, 1993-1999 között a Szatmár megyei óvó- és tanítónők közül még a magyar származásúak is csak román nyelven írták munkáikat. Ebben az 5-6 éves időszakban mindössze néhány ilyen tárgyú dolgozat készült.

Az áttörés

Az áttörés felénk ezen a területen 1999-ben következett be. Ekkor két kiváló tanítónő, Nógrádi Aranka és Tompos Urbán Klára írt fokozati dolgozatot magyar nyelven kézművességből, illetve képzőművészeti nevelésből és ezt követően, az ő példájukon felbuzdulva a továbbiakban több tucatnyi tudományos munka született még anyanyelven.
Nógrádi Aranka apai tanítónő már a kilencvenes években tudta, hogy az origami milyen fontos szerephez juthat a kisiskolások mindennapos tevékenységében. Számára nem kellett kihangsúlyozni az interdiszciplinaritás jelentőségét sem, hiszen munkája arról árulkodik, hogy a kezdetektől felismerte ennek hasznosságát. Jól dokumentált, változatos tartalmú, rendkívül igényesen kivitelezett dolgozatának külön értéket ad az a tény, hogy az illusztrációk zöme, a mintegy 130-140 hajtogatott tárgy valódi, kibontható, szakaszosan is tanulmányozható munka. Azóta ez a dolgozat nagyon sok jelentkezőnek szolgált kiindulópontul hasonló munkák előkészítéséhez. Ezekben az években szembesültünk azzal a ténnyel is, hogy a mi szakdolgozataink formája, összetétele, szerkezete merőben más, mint a többi tantárgy esetében és ezért a sablonok itt alkalmazhatatlanok. Ha mégis próbálkoznánk ezek átültetésével, akkor ezt a dolgozat tartalma, karaktere sínylené meg. Ahogyan a képzőművészeti nevelés tevékenységeit sem lehet rutinszerűen felépíteni, levezetni, a sablonos megoldások a dolgozatoknál is rendre csődöt mondanak. Nógrádi Aranka munkája számomra azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a készítője elkötelezett, minden új dolog iránt nyitott, újító pedagógus. A kérdés egészen a szakfelügyelet időpontjáig az volt, hogy milyen mértékben sikerül az elméletet a gyakorlatban alkalmaznia. Nem csalódtam. Az egykori apai Szentiványi-kastély alagsorában, a tenyérnyi kis osztályteremben a tucatnyi lelkes és ügyes tanítvány néhány perc alatt meggyőzte a bizottságot a leírtak mindennapi alkalmazhatóságáról és kézzelfogható hozadékáról is.
Tompos Urbán Klára, akkoriban a szatmári 10-es számú Általános Iskola tanítónője volt, ő a képzőművészeti nevelés tantárgyakon átívelő szerepéről, az interdiszciplinaritásról írta a dolgozatát. Akiknek eddig kételyei voltak, azok ebből a munkából megtudhatták, hogy ezek a tevékenységek mennyire nyitottak és milyen egyértelműen, magától értetődően egészítik ki, gazdagítják, árnyalják az ismeretszerzés izgalmas, de olykor bonyolult vagy sokszor sémák közé szorított útját.
A fenti két munka sokak számára konkrét, tételesen felsorolt, gazdagon illusztrált  példákkal, témaajánlatokkal egy egész más, új megvilágításban helyezte ezeket a tevékenységeket, tudatosítva többek között azt a tényt is, hogy a világ felfedezésének, megismerésének népszerű, érdekes, egyedi, kreatív lehetőségei rejlenek itt, amelyek jótékony hatása az iskolai tevékenység egészére kihathat.
Melyek voltak még azok az elemek, amelyek az áttöréshez vezettek? Többek között az is, hogy már léteztek felmutatható, példaként adható kiindulópontok, konkrét megvalósítások. Fontos szerepet játszott itt a munkák gyakorlati, konkrét tapasztalatokon, kísérleteken  alapuló jellege, a színes, változatos illusztrációs anyag és még hosszan sorolhatnám.

Egyre többen csatlakoztak

2000-2003 között készült el Román Melinda és Szász Erzsébet tanítónők fokozati dolgozata, Tóth Enikő, Veres Andrea, Laza Erika, Kiss Angéla, Mikec Piroska diplomamunkái, amelyek ugyanakkor a választott tematika kiszélesedéséről és az első részben leírt alapelvek betartásáról, általánossá válásáról is tanúskodnak.
2004-ben újabb két diploma dolgozat, Jenei Pál és Csatári Elvira munkája készült el. 2006-ban már két fokozati dolgozatot és négy diplomamunkát írtak magyar nyelven. Nagyjából ezektől az évektől mondható, hogy Szatmár megyében divattá vált képzőművészeti nevelést, kézművességet választani, a témák is egyre bátrabbá, érdekesebbé árnyaltabbá váltak. Kiemelt helyen kell megemlítsek két 2006-os fokozati munkát. Az egyikben Hájer Ottó a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatásában a papírjátékok szerepéről írt, Alezár Tünde dolgozata pedig 70 oldalon, száznál is több illusztráció, kísérletek leírásával, bemutatásával bizonyította be, hogy a papírváros segítségével kivétel nélkül szinte minden óvodai tevékenység lebonyolítható.
Hájer Ottó ombodi tanító, az iskola megbízott igazgatója a témaválasztáskor már pontosan tudta, hogy a faluban lakó roma tanulóknál a hagyományos módszerekkel, magyarázatokkal, házi feladatokkal, a tankönyvből elolvasandó fejezetekkel, szorgalmi munkákkal nem sokra megy a mindennapi tevékenységeken. Olyan játékos, szórakoztató, aktivizáló és ezekkel együtt hasznos és tanulságos tevékenységeket kellett tehát kitaláljon, amelyekkel egyrészt vonzóvá teheti az amúgy intelligens, de a tanuláshoz, iskolába járáshoz nem szoktatott gyerekeket, olyan módszereket kellett alkalmaznia, amelyek ha kis lépésekben, de hathatósan járulnak hozzá a hátrányos helyzetű gyerekek előmeneteléhez. Dolgozatában 64 oldalon, több tucatnyi szövegközi illusztráció, 48 színes kép és eredeti munkákból összeállított kétoldalnyi szemléltető lappal számos olyan feladatot, lehetőséget mutat be, amelyeket a jelölt a mindennapi munkája során is több-kevesebb rendszerességgel sikeresen használ. Ha valaki szeretné megtudni, milyen hasznosak lehetnek a kézműves tevékenységek, ha valakit érdekelne, hogyan lehetne tartalmasabban, könnyedébben és főleg játékosabban tanítani, annak feltétlenül meg kell ismerkednie ezzel a dolgozattal, amelyben az elméleti megalapozáson, tudományos kísérleteken túl, számos közvetlenül értékesíthető, hasznos tapasztalattal találkozhat. Hájer Ottó tudományos dolgozatát a reális problémák bemutatása, a leírások életszerűsége teszi hitelessé, és még valami, ami szerintem legalább ugyanolyan fontos. Egy lassan teljesen elnőisedett szakmában égetően szükség van időként egy másfajta, kevésbé érzelmi alapokon nyugvó, gyakorlati, pragmatikus, ha úgy tetszik férfias megközelítésre is.
 Alezár Tünde munkájáról az értékeléskor többek között a következőket írtam: Az óvónő régi ismerős, a szatmári pedagógiai líceum abszolvense, volt tanítványom, aki a kilencvenes évek elején részt vett a szatmári táncház tevékenységein, ahol többek között a képzőművészeti játékok keretén belül egy papírvárost is készítettünk és ezt a spontánul alakuló csoportunknál folyamatosan felhasználtuk új ismeretek szerzésére is. Közben eltelt 10-15 év és az azóta több mint egy évtizedes pedagógiai tapasztalattal rendelkező Alezár Tünde szatmárnémeti óvónő arról írt tudományos dolgozatot, hogy mi mindenre lehet felhasználni egy ilyen papírvárost a mindennapi óvodai tevékenységekben, hogyan lehet a segítségével környezetismeretet, idegen nyelveket, közlekedési szabályokat és még rengeteg mindent megtanítani azon kívül, hogy a városka elkészítésekor az alapelemek, technikai ismeretek tucatjai is elsajátíthatóak kézművességből vagy képzőművészeti nevelésből, hogy a csoportos feladatok nevelő hatását ne is említsem. Milyen ez a dolgozat? Átfogó, tartalmas, gazdagon illusztrált, érdekes, érthető, pedagógiai és tudományos szempontból megfelelő szintű, gazdag könyvészeti anyag alapján összeállított, számos eredeti elemet tartalmazó munka, amelyből nyilvánvalóan érezni a szakmai elhivatottságot, elkötelezettséget, és amelyet tiszta szívből ajánlok tanulmányozásra minden kedves kollégának, hiszen van mit megjegyezni, átvenni belőle. A jelölt képzettségéből, tapasztalatából, eddigi eredményeiből adódóan minden bizonnyal jól ismeri a szakmát, amit ezeken túl még egészen biztosan tud, és ami a tudományos dolgozatából is egyértelműen kitűnik, annak a lényege egy mondatban megfogalmazható: Csak játékosan, aktivizáló módszerekkel, csoportos tevékenységek keretében lehet igazán hatékonyan dolgozni az óvodásokkal.

Az interdiszciplinaritás megkerülhetetlen követelmény


2006-ban mutatta be Szűcs Zela diplomamunkáját a papírdobozokból készíthető didaktikai játékokról és ekkor lett készen Csapó Anna dolgozata is, amely kizárólag  a karácsonyfadíszek készítéséről és az ünneppel kapcsolatos kézműves, ünnepváró tevékenységekről szól. Úgy jelenségként értékelhető az egyre szűkülő, egyre kisebb területet felölelő témakörök feldolgozása.
Szűcs Zela már a témaválasztásával közli, üzeni, hogy az elemi iskolai tanítás játékosság, fantázia, kezdeményezőképesség, kreativitás, rugalmasság nélkül elképzelhetetlen. Mit ért ez alatt? Elsősorban azt, hogy tantárgytól, tevékenységtől függetlenül a legötletesebb, aktivizáló tanítási módokat, bárhol alkalmazható módszereket, formákat kell választanunk ahhoz, hogy sikerüljön a tevékenység teljes időtartama alatt lekötni tanítványaink figyelmét, érdeklődését. A fentiekhez ezúttal egyetlen módot, kiindulópontot választott, a kézműves tevékenységeken tanult hajtogatható dobozt, mint alapelemet. Ebből a témakörből kiindulva számtalan ötlettel, didaktikai játékkal rukkol elő, egy pillanatig sem feledve azt, hogy a játékoknál nemcsak a felhasználási mód a fontos, hanem azok sajátkezű elkészítés is. Hiszi és vallja, hogy ezen a módon az elméleti ismeretek elsajátítása, elmélyítése mellett, a tanulók olyan anyag- és technikai ismeretekkel gazdagodhatnak, amelyek sokoldalú felhasználására még hosszú ideig szükségük lehet a tanulásban és a mindennapi életben is. A dolgozat teljes egészében önálló megközelítésű, egyedi munka, premier ebben a témakörben. Szinte egyáltalán nincs felhasználható bibliográfia, ami nem azt jelenti, hogy a jelöltnek nem volt szüksége dolgozata elkészítéséhez alapos pedagógiai, módszertani, pszichológiai ismeretekre a képzőművészeti tevékenységgel és kézművességgel kapcsolatos tudás mellett. Szűcs Zela 55 oldalon mutatja be ötleteit, elképzeléseit diplomamunkájában. Az egyszerű, érthető és lényegre törő szöveget több mint hetven illusztráció, fotó, vázlat teszi hitelessé, meggyőzővé.
Csapó Anna Bianka amellett, hogy évek óta gyakorló tanítónő Szatmáron, közösségi ember, többek között a MADISZ által szervezett ünnepváró tevékenységek egyik szervezője, irányítója. Témaválasztásában meghatározó szerepe volt az itt szerzett szakmai gyakorlatnak, tapasztalatnak, amelyet a tanítónő mindennapi munkájában a katedrán is rendszeresen gyümölcsöztet. Ezúttal természetesen nem csupán a képzőművészeti és kézműves tevékenységekre gondolok, hanem valamennyi tantárgyra, hiszen az I-IV osztályos elemi oktatásban ezek az ismeretek, tapasztalatok minden tevékenységnél sokoldalúan felhasználhatóak, kamatoztathatóak. Meghívottként magam is részt vettem egy általa szervezett ünnepváró programon és nagy örömmel tapasztaltam, hogy milyen konkrét, direkt, aktivizáló jellegű, hasznos, közösségformáló tud lenni a gyakorlatban egy olyan tevékenység, melyen a tanulók gyakran a szüleikkel, kisebb testvéreikkel, a tanító nénivel együtt vesznek részt. Nagy szükség van a hasonló jellegű tapasztalatokra, és ha egy hallgatónak ilyen szinten sikerül rendszerbe foglalni tapasztalatait, mint Csapó Annának, az minden tiszteletet megérdemel. A kivitelezés minősége, a gazdag képanyag, az eredeti ötletek tucatjai mellett külön felhívnám a figyelmet a dolgozat néprajzi vonatkozású részleteire, amelyek megítélésem szerint megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a továbbiakban is. Szép tárgyak vesznek körül bennünket, ezeket nem felismerni, nem felhasználni, figyelmen kívül hagyni hiba.
Külön értének tartottam Csapó Anna, Hájer Ottó, Alezár Tünde, Szűcs Zela, Parajkó Anikó és a többiek dolgozatánál azt, hogy valamennyinek van valami tipikus, karakteres, jól körvonalazható és felismerhető helyi jellege. Úgy ítélem meg, hogy ez a jelleg a hitelesség egyik elengedhetetlen kelléke, amely folyamatosan arra figyelmeztet valamennyinket, hogy a saját értékeinket rajtunk kívül ugyanúgy nem fogja senki megőrizni vagy népszerűsíteni, ahogyan saját problémáink megoldását sem várhatjuk másoktól. Ezen a területen nincsenek egy az egyben átvehető, felhasználható receptek. Adva van néhány kiindulópont, a többit hozott anyagból kell hozzátenni a helyszín, a lehetőségek, körülmények, adottságok függvényében.
A fentiekkel párhuzamosan természetesen több tucat munka íródott román nyelven is, ezek szövegét és képanyagát a román és magyar jelölteknek egyaránt bemutattam, ismertettem, hiszen legtöbbjük mindkét nyelven jól beszél, a képanyag pedig jellegéből adódóan nemzetközi.

Kreativitás, környezetvédelem, helytörténet, opcionális tantárgyak

Ugyanebben az évében védte meg magyarul írt dolgozatát Bartos Ildikó, Marosán Csilla, Tóth Papp Mónika is. Közülük kiemelném Marosán Csilla munkáját, amelyet a természetes anyagok felhasználásáról írt a kézműves tevékenységeken. A jelölt már a témaválasztásával közölt néhány nagyon fontos információt arról, hogyan látja ő napjainkban az elemi iskolai tanítás lényegét, tartalmát, a kezdeményezőképesség, kreativitás, új anyagok és technikák ismeretének a szerepét. Miért pont a természetes anyagokkal foglalkozott az uniós csatlakozás előestéjén, és miért nem mondjuk a számítógépes játékokkal, a világhálós információk feldolgozásával, vagy a digitális technikákkal? Ezekre a kérdésekre a hallgató egy 80 oldalas, gazdagon illusztrált és három gyönyörűen és igényesen elkészített mintalappal válaszol. Tudja, hogy a természet részei vagyunk és a természetes anyagok ismeretével, szeretetével, játékos felhasználásával ezt az üzenetet közvetíthetjük leendő tanítványainknak egy elidegenedő, a természettől egyre távolodó világban. Mindezt nagyon összefogottan, tudományos megalapozottsággal, átgondoltan, rendszerezettséggel tette, és ettől vált a dolgozata érdekessé, értékessé és meggyőzővé.     Ha valaki csupán 10 percet szán erre a munkára és végignézi a 156 illusztrációt, valamint az illusztrációs tömbben látható  mintalapokat már nagyon sokat tanulhat belőle, de én arra buzdítanék minden pedagógust, hogy olvassa végig türelmesen ezt a munkát, hiszen érdemes.
Az elődök példáján felbuzdulva a továbbiakban a témaválasztás egyre egyénibb, egyre bátrabb lett. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka Csobi-Ionutz Hedvig 2007-es diplomamunkája rendkívül érdekes témaválasztásával, ő Szatmárnémeti főterének makettjéről és ennek felhasználásáról a tanításban írt dolgozatot. A jelölt gyakorló pedagógus, olyan témát dolgozott fel, amely rendkívül összetett (helytörténeti, kultúrtörténeti, kézműves, képzőművészeti stb.) ismereteket feltételez. Munkájának egyik nagy erénye az is, hogy a választott (opcionális) tantárgyakról, azok programjának kidolgozásáról ad bővebb, részletes tájékoztatást, eligazítást. A technikai eljárások, eszközök, anyagok bemutatása után  megismerteti az érdeklődőt a papírházak, kiegészítők elkészítésének általa javasolt módozataival. Szatmárnémeti főterének viszonylag rövid, de alapos, gazdagon illusztrált bemutatása után, gyakorlati tanácsokat ad azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehet elkészíteni a jelentősebb épületek makettjét. A végeredmény egy rendkívül hasznos, érdekes és a szatmári óvodások, tanulók számára életszerű didaktikai játék, amely elkészítése közben a képzőművészeti, kézművességi ismereteken túl, kis kiegészítésekkel még számos irodalmi, történelmi, idegen nyelvi, közlekedési, környezetismereti, helytörténeti stb. ismeret sajátítható el. Több hónapi, évi erőfeszítés gyümölcse ez a dolgozat. Bár a könyvészeti részben csak 20 könyv, album, CD van felsorolva, de ennél lényegesen több forrásmunkát kellett a szerzőnek áttanulmányoznia az előkészítő időszakban. A diplomamunka 58 oldalt és 78 szövegközi illusztrációt tartalmaz, a végén található egy szemléltetőként is felhasználható, 9 képet tartalmazó illusztrációs tömb, valamint egy CD. Külön könyvtárban található itt a képanyag, az épületek alapformái, dokumentumfotók és még sok egyedi és széles körben használható, kinagyítható, vetíthető, nyomtatható fotó.

Divatba jöttünk?

Nehéz lenne pontosabban megfogalmazni, hogy mi is történt felénk a kilencvenes évek közepén a rajztanítás, kézművesség terén. Divatba jöttünk, vagy divatot teremtettünk? Nem tudom, de valójában nem ez az érdekes, hanem a dolgozatok már tapasztalható, látható, illetve a későbbiekben várható hozadéka.
Csapó Anna és Csobi-Ionutz Hedvig 2007-ben írta diplomamunkáját, ugyanebben az évben még hat hasonlóan érdekes, értékes tematikájú dolgozat született, ezeket Rácz (Mihalca) Tünde, Elek (Mihali) Tünde, Kiss (Ilonczai) Mária Camelia, Lázár Andrea, Parajkó Anikó Éva, Szirmai Noémi Paula készítette.
Rácz (Mihalca) Tünde fokozati dolgozatánál meg kell álljak egy rövid időre, hiszen időközben, szinte magától értetődően, különösebb erőfeszítések, erőlködések, rábeszélések, ösztönzések nélkül kezdett kialakulni egy olyan csapat, amely sokoldalúan beleásta magát a kézművesség, képzőművészeti nevelés témakörébe, olyan csapatról van szó, amelynek tagjai többszörös és több szintű képzésben részesültek. Közülük olyanok is vannak, akik három dolgozatot is készített képzőművészeti nevelésből, két diplomamunkát a harmadév és a kiegészítő év végeztével, valamint egy fokozati dolgozatot is. A sors, a körülmények úgy hozták, hogy Rácz Tünde tanítványom volt a pedagógiai líceumban, majd éveken át dolgoztunk ugyanazon a munkahelyen, a szatmári 10-es számú Általános Iskolában, később tanítványom volt a főiskolán is. Mit jelentett mindez a közös munkánk szempontjából? Egyrészt bizalmat, másrészt könnyebbséget, hiszen jól ismertük egymást, szinte naponta lehetőségünk volt megbeszélni az esetleges problémákat, szakmai zökkenőket, akadályokat. Tapasztalataim szerint egy ilyen kapcsolat sohasem zárja ki az igényességet, sőt mindkét részről egy bizonyos mértékben fokozza azt. Mondhattam-e ugyanazt a szakmáról a főiskolán, mint a líceumban? Természetesen mondhattam volna, de akkor biztos, hogy ez a hallgató nem nálam írja sem a diplomamunkáját, sem a fokozati dolgozatát. Rácz Tüde esete, egyetlen kiragadott példa, sok hasonlót sorolhatnék, hiszen a legtöbb pedagógiai líceumot végzett főiskolás hallgató a nappali tagozatról, kiegészítő évről, a távoktatásról ugyanúgy tanítványom volt a líceumban és közülük a későbbiekben többen a diplomamunkájuk is nálam írták.
Rácz Tünde dolgozataiban elsősorban a színelméleti ismeretekkel, azok sokoldalú felhasználásával foglalkozott, de indirekt módon itt egy sokkal átfogóbb dologról, a tanügyi reform néhány lényeges kérdéséről esik szó. A jelölt munkáinak, erőfeszítéseinek köszönhetően rövid idő alatt az I-IV osztályban tanított képzőművészeti nevelés, pontosabban a színelméleti ismeretek egyik megyei szakértője lett. Arról győz meg bennünket, hogy érdemes megismerni a színes világot és értő módon felhasználni  ezeket az ismereteket a képzőművészeti nevelés tevékenységein, a mindennapi életben, a divatban, környezetünk alakításánál, más tantárgynál. Mihalca Tünde fokozati dolgozata 79 oldalon, két nagyobb fejezetben tárgyalja ezt a témakört, és ha valaki azt hinné, hogy unalmas, szokványos szövegről van szó, amely még évekig fog a polcon úgy porosodni, hogy senki sem veszi kézbe, az nagyon téved. Munkája közel 130 szövegközi illusztrációt tartalmaz, a végén látható illusztrációs tömb 14 olyan színes kartonra nyomtatott kép, amely akár az osztályban, szemléltetőként is használható. Ide tartozik még egy CD, amely nemcsak a munka teljes szövegét, illusztrációs anyagát tartalmazza, hanem annál jóval több képet, reprodukciót, rajzot.
Rendkívül figyelemre méltó Parajkó Anikó témaválasztása is, aki az újrahasznosítható anyagok felhasználásáról a kézműves tevékenységeken írt diplomamunkát. Külön erénye a dolgozatnak, hogy a jelölt a saját munkahelyéről (Ipp, Szilágy megye), az ottani körülményekből, lehetőségekből, adottságokból kiindulva bontotta ki mondanivalóját, ezzel a dolgozata annyira élet ízűvé vált, hogy a témaválasztása indoklásában még a falusi szelektív hulladékgyűjtés reményét is felvillantotta. Mindez számomra azt sugallja, hogy a Parajkó Anikóhoz hasonlóan gondolkodó tanítónők hosszú távon akár egy egész faluközösség életmódját, jövőjét befolyásolhatják. A dolgozat 88 szövegközi illusztrációt és a többi munkához hasonlóan illusztrációs tömböt is tartalmaz, valamint egy CD-t, amely a szerkesztett változat mellett, magába foglalja az illusztrációs anyagot, valamint egy kiegészítő részt számos témaajánlattal, sablonokkal, ünnepi díszítésekkel. Parajkó Anikó egy ökó-óvodába is ellátogatott, és a mellékletébe láthatóak az itt készített felvételeket is. Csak érdekességként említem meg, hogy a fotókat a jelölt készítette és a számítógépes feldolgozás, szerkesztés is az ő munkája. Többek között így jut el rövidesen a csúcstechnika Ipp-be és a hozzá hasonlóan alig ismert kis falvak tucatjaiba is.
Szirmay Noémi-Paula elméleti líceumot végzett, de azt már egyetemi hallgatóként is biztosan tudta, hogy egyetlen tantárgyat sem önmagáért tanítanak, minden ismeret, tudás, tapasztalat összefügg és valamennyi a világ megismerésének, felfedezésének szerves része. Dolgozatának a témája a kézműves foglalkozásokon készített tárgyak, az itt szerzett tudás, tapasztalat hasznosítása más tevékenységeken. Azt is tisztán látja, hogy globalizálódó világunkban, ahol a gyakorlati ismereteket, fantáziát, kezdeményezőkészséget, eredetiséget igénylő tevékenységek a tanulókat naponta elárasztó virtuális képanyag miatt a háttérbe szorulnak, mennyire fontos lenne megnövelni, kihangsúlyozni a képzőművészeti és kézműves tevékenységek szerepét különösen az óvodai és elemi iskolai oktatásban. Miről szól a dolgozata? Hát arról többek között, hogy az ilyen jellegű tevékenységek a kulcsai a tanügyi reformnak, meg arról is, hogy ezek közösségteremtő, aktivizáló és gyakorlati haszna behelyettesíthetetlen.

Bővítések, átalakítások, finomítások

A kiegészítő évek megjelenésével a közelmúltban került sor a régebbi diplomamunkák átdolgozására, feljavítására, pótlására. Ez a többlet erőfeszítés a hallgatók zöménél minőségi ugráshoz vezetett, megerősítette őket a megkezdett kísérletek, gyakorlatok létjogosultságában, hasznosságában.
    2008-ban elegáns, tartalmas, eredeti, gazdagon illusztrált dolgozatot készített Elek Mihali Tünde, aki évek óta gyakorló tanítónő, és mint ilyen  tudja, hogy mindennapi munkájában mekkora jelentősége van annak, ha kollázs technikával készített meseillusztrációkkal szemléltet, illetve ilyen illusztrációk készítésével végeztet el számos képzőművészeti, kézművességi feladatot tanítványaival. Tudja azt is, hogy ezek a feladatok nemcsak a tantárgyak közötti kapcsolatot biztosítják, de a mindennapi életben is felhasználható  elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésére is alkalmasak. Napjainkban készül ennek a dolgozatnak a bővítése, amelynek a bemutatására a kiegészítő év elvégzése után kerül sor. Itt azonban a történet még nem ért véget, hiszen nemsokára hasonló, de lényegesen kiszélesített témakörben    a jelölt arról szeretne írni fokozati dolgozatot, hogy ezzel a technikával valamennyi tantárgy számára, az I-IV osztályos tanulók bevonásával készíthetőek szemléltetők, fotomontázsok. Ennél a tevékenységnél már az adatok és képek közös gyűjtésénél is sokat lehet tanulni. Miért tartom fontosnak Elek Tünde dolgozat sorozatának létrejöttét? Mert példát mutat arra, hogy az átmásolt, agyonkínzott, sok időt és türelmet igénylő rajzolt, festett szemléltetők helyett, hogyan lehet gyorsan, egyszerű eszközökkel, mutatós, ízléses, hatásos pannókat készíteni minimális rajztudással és a tanulók bevonásával a közös munkába. Jó esetben ez a munka szemléletváltáshoz vezethet térségünkben.
Kis-Ilonczai Mária átalakított, kibővített diplomamunkájában a ritmusról ír a díszítőművészetben, illetve ennek a témakörnek a szakmai, didaktikai, iskolán kívüli vonatkozásairól az I-IV osztályos képzőművészeti nevelésben. Ő is a pedagógiai líceum abszolvense, évek óta gyakorló tanítónő és ennek a szakmai tapasztalatnak a jótékony hatása sugárzik a dolgozat minden lapjáról. Olyan diplomamunka ez, amely hasonlóan az egyes fokozat elnyeréséért készített dolgozatokhoz, szakmai segítséget nyújthat diákoknak és gyakorló pedagógusoknak egyaránt mindennapi pedagógiai tevékenységük gyakorlásában. A kibővített dolgozat 126 szövegközi ábrát (fotókat, népművészeti tárgyakat, rajzokat, szemléltetőket stb.) tartalmaz, ezt egészíti ki a 20 lapból álló, kartonra nyomtatott illusztrációs tömb, amelynek anyaga szemléltetőként is alkalmazható. A lapokhoz a jelölt lecketervet is mellékelt, amelyben jelzi, hogy a képzőművészeti nevelés esetében a tantárgy jellegéből adódóan itt is egészen más elvárásokhoz, más szerkezethez kellene igazodni.

Volt és mostani tanítványok, kollégák

A dolgozatok készítői közül Rácz Mihalca Tünde, Kiss Ilonczai Mária, Lázár Andrea, Tóth Enikő, Hájer Ottó, Alezár Tünde stb. tanítványaim voltak a líceumban is, Szász Erzsébetet nemcsak a főiskolán, de még az általános iskolában is tanítottam.
A körülmények úgy hozták, hogy Laza Erika is tanítványom volt a pedagógiai líceumban, tanítottam a főiskolán, nálam írta a diplomamunkáját és az egyes fokozatú dolgozatát is. 2002-ben a diplomamunkáját képzőművészeti nevelésből írta, pontosabban a rajz, festés, formázás szerepéről az íráskészség fejlesztésében. A későbbiekben az egyes fokozatú tudományos dolgozatának a témáját is képzőművészeti nevelés témaköréből választotta, ennek címe: A képzőművészeti reprodukció szerepe és helye az I-IV osztályos elemi oktatásban.
Mit üzen nekem Laza Erika választása hat év elteltével? 
-Elsősorban azt, hogy végképp felismerte a képzőművészeti nevelés meghatározó szerepét az elemi oktatásban
-Pontosan tudja, hogy ezeknek az ismereteknek a továbbadása elképzelhetetlen művészettörténeti ismeretek nélkül
-Rájött, hogy a műalkotások reprodukciói széles körben és hatékonyan felhasználhatóak szinte valamennyi tantárgynál, dolgozatában ezt több tucat jól kiválasztott példával illusztrálja
-Azt is felismerte, hogy nem lehet se magyar nyelvet, se történelmet, se hitoktatást, se környezetismeretet úgy hitelesen tanítani, hogy ne hívjuk fel tanítványaink figyelmét a helység és a térség értékeinek (épületek, festmények, népművészeti tárgyak stb.) jelentőségére. Ő Csomaközön dolgozik, a felhasznált példákat is innen merítette.
-Gyakorló tanítónőként tudja, milyen gyenge minőségűek, olykor milyen aprók, szegényesek a tankönyvek illusztrációi, és azt is, hogy ezeket feltétlenül ki kell egészíteni egy gazdag, változatos, bővíthető, nagyítható, nyomtatható képanyaggal, amelyet természetesen még nagyon sokan használhatnak, hiszen a dolgozata CD-n is a kollégák rendelkezésére áll.
Végül azok számára, akik azt hiszik, hogy ennyi közös erőfeszítés után, már minden újabb megvalósítás könnyedén, erőfeszítések nélkül zajlik, megjegyezném, hogy jelölt és irányító ezúttal is alaposan megszenvedett azért, hogy egy újabb, tartalmas, eredeti és sokak számára hasznos munka szülessen. A végeredmény egy 107 oldalas tudományos dolgozat, tele eredeti elemekkel, egyéni meglátásokkal, javaslatokkal, amelyek a mindennapi tevékenységünk érdekesebbé, jobbá, hatékonyabbá tételét szolgálják. Ennek a célnak van alárendelve a szöveg, a hatalmas, gondosan válogatott képanyag, az illusztrációs tömb kartonra nyomtatott reprodukciói, a digitális változat stb.
A pedagógus munkájában nincsenek rejtélyek, titokzatos, váratlan eredmények, megmagyarázhatatlan minőségi ugrások. Itt csak a lassú, kitartó, szívós, jól átgondolt, folyamatos építkezés vezethet hosszú távon kézzel fogható, mérhető eredményekhez.   

Folyamatosan dolgozunk


Az egyre fokozódó érdeklődés egyrészt örvendetes tény, másrészt egyre nagyobb terheket ró azokra, akik az ügy mellett valamilyen formában elkötelezték magukat. Ez idővel a lendület lelassulásához, esetleg megtorpanásához is vezethet, de pillanatnyilag úgy gondolom, még ezzel nem kell foglalkozzunk. Miért? Mert sokkal fontosabb feladat jelenleg annak a négy fokozati dolgozatnak a felvázolása, helyes mederbe terelése, amelyek elkészítésére 2009-ben Csoma Lieb Andrea, Csoma Éva, Elek Mihali Tünde, Ármos Gyöngyi vállalkozott. Ehhez az előkészítő munkához csak ráadás az a néhány kiegészítő éves diplomamunka felújítás, amelyekre az idén is sor kerül.    
Csoma (Lieb) Andrea óvónő választott témája: A gyerek megismerése a rajzai segítségével. Olyan terület ez, amely rendkívül hálás, a kibontakoztatása nagy lehetőségeket rejt magában, de egyben tele van lehetséges buktatókkal is. Milyen módon ismerhetjük meg az óvodásokat, milyen szerepet szánunk a megismerésben a rajznak? Miről árulkodnak, árulkodhatnak a 3-7 éves kisgyerekek munkái, milyen ismeretekre van szükségünk ahhoz, hogy értően „olvashassuk” ezeket a munkákat, milyen feladatokat végeztessünk az óvodásokkal ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk az üzenetek megfejtéséhez? Csupán néhány kérdés, amelyre ez a dolgozat olyan elfogadható válaszokat keres, amelyek legjobb reményeink szerint a későbbiekben szélesebb körben is hasznosíthatóak lesznek. Csoma Andrea a gyerekrajzok értelmezésével szeretne ugyan foglalkozni, de lényegében ebből a kiindulópontból az óvodai nevelés egészét foglalja össze.
Csoma Éva arról készül írni, hogy milyen eszközökkel, anyagokkal, technikákkal fessünk az óvodában. Érdekes és rendkívül széleskörű lehetőségeket felvillantó téma ez is, amelynél már vannak előképek, de kizárólag erről a területről először Csoma Éva ír dolgozatot Szatmár megyéből. Aki úgy gondolja, hogy mindez kevés, szűkre szabott egy 65-70 oldalas munka megírásához, azt szeretném megnyugtatni arról, hogy ugyanerről a problémáról, több megközelítésben (témák, technikák, alapok, rendhagyó kísérletek) akár több dolgozat is írható.
Ármos Gyöngyinek is feltűnt az a tény, hogy egyre többet firkál az iskolában passzivitásra kárhoztatott tanulók tömege a füzetbe, a padra, a saját kezére, a szomszédja begipszelt lábára, a falra stb. Ő megírandó dolgozatában ennek a jelenségnek a gyökereit keresi, és arra szeretne rávilágítani, hogy a pótcselekvések is lehetnek olykor hasznosak, ha sikerül ezeket a megfelelő mederbe terelni. Szatmár megyében, de valószínűleg országosan is premier ez a téma.
Elek Mihali Tünde mint említettem a nagyméretű szemléltetőkhöz való kép és adatgyűjtéssel és azok csoportos munkában való elkészítésével foglalkozik. Gyakorló tanítónőként pontosan tudja, hogy a közvetlen, aktív részvétel jótékony hatása a tanulásban semmi mással sem helyettesíthető.

Végül


Miről szól Szatmár megyében a több mint hetven román és magyar nyelven írt tudományos dolgozat ?    
Elsősorban arról, hogy ezek növelték a tantárgy presztízsét, rávilágítottak azokra az értékekre, amelyeket hiba lenne nem felismerni, kihasználni.
A megírt munkáknak köszönhetően kialakult egy olyan „házi használatra” kiválóan alkalmas szakmai kiskönyvtár, amely újabb kutatások végzésére, dolgozatok megírására is ösztönözhet.
A magyar nyelvű leírások hozzájárultak az anyanyelvi szakszótár  kibővítéséhez, finomításához.
Ezek a dolgozatok az érintett tantárgyak jelentőségén túl rávilágítottak az egyedi, specifikus, semmi mással össze nem téveszthető jellemzőikre is.
Az interdiszciplinaritás kihangsúlyozott szerephez jutott azáltal, hogy a legtöbb munka eleve ezzel a kiindulóponttal íródott.
Durva túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi másfél évtizedben minden elképzelésünk helyes, a megvalósítása pedig egyértelműen sikeres volt.  A feladatok jellegéből adódóan ez a tevékenység távol áll attól, hogy folyamatos, lendületes, örömteli diadalmenetként fogjuk fel, hiszen az elszántság, a komoly, kitartó munka, információgyűjtés ide kevés. Kreativitásra, kezdeményezőkészségre, fantáziára, bátorságra is szüksége van a jelöltnek, hiszen ezeket a munkákat nem lehet se összemásolni, se hangyaszorgalommal összeszedegetni, ki kell „találni”, fel kell építeni  külön-külön valamennyit.
Ha rászánunk egy kevés időt és a keletkezésük sorrendjében újralapozzuk ezeket a munkákat, rövid időn belül azt tapasztaljuk majd, hogy nagyon vegyes érzelmek kerítenek hatalmukba. Erőfeszítésekről, sikerekről, kudarcokról, nekiiramodásokról, megtorpanásokról,  váratlan felismerésekről mesél a dolgozatok több ezernyi lapja és illusztrációi, mindezek mellett hiba lenne nem észrevenni, hogy ha nehezen is, de folyamatosan alakul, csiszolódik, gazdagodik a dolgozatok szerkezete, tartalma, nyelvezete. Ez igazolja azt, hogy a letérők, tévelygések, hibák ellenére helyes úton járunk, amelyen megítélésem szerint érdemes tovább haladni.

                                   
Megjelent a Magiszter 2009 tavasz, nyár számaiban


Képek jegyzéke

01-12: Diplomamunkák, azok védése a BBTE kihelyezett szatmári tagozatán
                               

 

 

 

A mappában található képek előnézete 04. Vannak reformpedagógiai műhelyek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.