Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


05. Illusztrációk gyerekeknek

2012.01.26

ILLUSZTRÁCIÓK GYERMEKEKNEK

2007-ben az általános iskolás tanítványaimmal két könyvet illusztráltattam. Az egyik Dsida Jenő gyermekverseit (Az én dalom), a másik szász népmeséket (A hattyúleány) tartalmazott. Mindkét esetben elsődleges szempont volt a kiadással kapcsolatban, hogy egy olyan kötetet, amely gyermekekhez szól, csak nagyon jó minőségű papíron, gondosan és igényesen szerkesztve szabad megjelentetni. Ha egy helyi, alkalmi kiadványnál fontos szempontok a fentiek, akkor ezek joggal számon kérhetőek a kisiskolások számára készített tankönyvek esetében is.
Ennyit a tálalásról, de a téma a tankönyvek esetében ennél jóval összetettebb, sokrétűbb, árnyaltabb és így a szempontok, követelmények, elvárások száma meghatványozódik. Ha valamennyinek eleget szeretnénk tenni, alig találnánk olyan szakembert, aki alkalmas lenne tankönyvek illusztrálására,  ilyen feladatra ugyanis csak jól képzett grafikus vállalkozhat. Nem árt, ha egyben pedagógus is, de ha nem, feltétlenül és alaposan ismernie kell a tantervet, néhány  pedagógiai alapelvet és a korosztályt, amely számára az illusztrációkat készíti.
E sorok írója grafikus, 40 éve tanít, és ezzel együtt sem érzi elég felkészültnek magát ahhoz, hogy tankönyveket illusztráljon. Miért nem? Mert ez a grafikának egy speciális jártasságot, tapasztalatot, eszköztárt, stílust igénylő területe, amelyet az alapképzettség mellett csak évtizedeken át tartó megbízásokkal, gyakorlattal lehet olyan szintre fejleszteni, hogy az megfeleljen a jogos elvárásoknak.
Ahhoz tehát, hogy az igényekhez, elvárásokhoz megfelelő szakemberek álljanak a rendelkezésre, a minisztériumnak, a kiadóknak évtizedek óta pontos elképzelései, elvárásai, koncepciója kellene, legyen ezen a területen. Az eredmény azt igazolja, hogy ez még szűz terület.

A jelenlegi helyzet.


A jelenlegi helyzet ezen a téren, minden túlzás nélkül elszomorító. Egy rövid írás keretén belül nagyon nehéz lenne átfogó, és minden részletre kiterjedő elemzést adni, de a legfontosabb szempontok, kérdések, gondok talán még ebben a formában is bemutathatóak.
Vizsgáljunk meg néhány, megítélésem szerint lényeges kérdés alapján tíz, a közelmúltban kiadott, I-IV osztályos tankönyvet. Ezek a következők: Matematika, IV. osztály (Bukarest, Sigma, 1999), Tudományok, III. osztály (Déva, Corvin Kiadó, 2005), Környezetismeret, I. osztály (Bukarest, Sigma, 2004), Limba şi literatura română, I. osztály, maghiară (Bukarest, All Kiadó, 2005), Ábécéskönyv (Kolozsvár, Studium Kiadó, 2004), Erkölcsi nevelés, IV. osztály (Bukarest, Aramis Kiadó, 1998), Magyar nyelv, IV. osztály (Bukarest, Editura Didactică şi Pedagogică, 2005), A románok története, IV. osztály (Bukarest, Sigma, 1999), Ének-zene, III. osztály (Kolozsvár, Ábel Kiadó, 2005), Útravaló-magyar nyelv (Bukarest, Editura Didactică şi Pedagogică, 2004).

Mennyire színvonalasak, korszerűek, egységesek az itt látható rajzok, illusztrációk, ábrák?


Gyakran olyan érzése támad a szemlélődőnek mintha  néhányat szabadidejükben rajzolgató háziasszonyok készítették volna. Ehhez elég, ha figyelmesen  megnézzük az Ábécéskönyv, vagy az Erkölcsi nevelés illusztrációit. Ettől már lényegesen jobb, ha az illusztrációkat általános iskolás gyerekekkel végeztetjük el, hiszen az ő rajzaik legalább őszinték, negédességektől, sztereotípiáktól mentesek.
A Román nyelv és irodalom tankönyv illusztrációi a hatvanas évek kifestőkönyveinek hangulatát idézi. A sötét, odúszerű osztályteremben—amelynek mennyezetéről tejüveg búrák lógnak, régimódi ablakán erdei állatok kukucskálnak és a padokon még ott a ceruza, tollszár és a tintásüveg helye—zajlik a tanítás.
Caragiale korát idéző nagypapák és ruhákat teregető, festő, bevásárló nyuszik láthatóak egy kábeltelevízión, világhálón felnőtt generációnak szánt tankönyv lapjain, hogy a Bagaméri típusú, kiskocsis fagylaltárusról ne is beszéljünk.
Milyen eszközökkel dolgoznak az apró házikókból álló, földutas falucska képén az első osztályosok számára készített Román nyelv és irodalomkönyv lapjain a földművelők? Természetesen lovas szekérrel, favillával, kaszával, kapával, gereblyével, cséphadaróval, locsolóval és gitárral (!).
Ki-kidöntse el, hogy milyen típusú negédességre vágyik, mert itt minden fajtából akad bőven. Láthatunk a táskájában méternyi tollat, ecsetet, cipelő kisfiút, valamint mosolygós, vasball-sapkás földgolyót, ahogy kézen fogva vezeti a megszeppent Romániát. Van itt fogat mosó, tojást festő nyúl, bicikliző, telefonáló mackó, a táblánál felelő „ravaszdi róka” stb.
Mivel lehet legjobban ábrázolni a melléknevek fokozását? Természetesen három kalapos, masnis libával. Innen tudja meg a mindenre kíváncsi, környezetét felfedezni vágyó kisgyerek, hogy a kékkalapos, kék masnis liba a legmagasabb.
Csodálkozhatunk ezek után azon, hogy a használt könyvből, sűrűn teleírt lapok esnek ki a következő, legalább harmincszor leíratott szöveggel: „Töbet nem verekedk az osztajtarsimol”
Az Ének-zene tankönyv illusztrátorai már minőségre törekedtek, ezért nagyon óvatosan válogattak a képanyagban. Talán pont emiatt lett annyira heterogén, hogy a könyvet lapozgatónak olyan érzése támad, mintha az illusztrációkat nem két, hanem 8-9 különböző személy készítette volna.
Sokat lehetne még meditálni ezen a jelenségen, de helyette inkább néhány szót ejtenék a félrevezető, helytelen illusztrációkról, hiszen ilyenek is akadnak.
A negyedikes Matematika tankönyv mértani alapismereteket taglaló fejezetében találkoztam a kör alakú Mona Lisaval és Van Gogh négyzetbe írható Napraforgók című alkotásával. Ezek után nehéz lesz megmagyarázni az általános iskolában, hogy a Mona Lisa és Van Gogh festménye a valóságban   téglalap alakú.

Mit tehetünk?

A tankönyvkiadás kialakult és folyamatosan alakuló rendszere, annyira összetett, olyan hatalmas gépezet, monstrum, amelynek alapvető megreformálására csak lassan, kis lépésekben és hosszú távon kerülhet sor. Gyerekek persze addig is járnak iskolában és abból tanulnak, amit a kezükbe adunk.
Mit tehetünk, és elsősorban ki tehet sokat ezen a területen? A válasz magától értetődően egyszerű: sokat és elsősorban a gyakorló pedagógus tehet azért, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Kiindulópontként megjegyezném, hogy a tankönyv bármilyen korszerű, tökéletes, esztétikus, átfogó, átgondolt, önmagában már rég kevés ahhoz, hogy a mai gyerekeket ezek segítségével készítsük fel az életre. Miért?
 
a.    Mert nincs az a tankönyv, amely hosszabb távon lehetőséget nyújthatna arra, hogy tanulóink lépést tarthassanak rohanó világunk változásaival.
b.    Nem találták fel, nem írták meg még azt a tankönyvet, amely bekapcsolhatná, gyümölcsöztethetné, rendszerezhetné, válogathatná az iskolán kívül szerzett ismereteket, és ezeket beépítené az iskolai anyagba.
c.    Nem lehet olyan tankönyvet írni, amely biztosítaná a tantárgynak, témának a mindennapi tevékenységben is felismerhető, felhasználható, hangsúlyozottan helyi jellegét.
d.    Még nem létezik olyan tankönyv, amely biztosíthatná a tananyag differenciált oktatását, amely lehetőséget nyújtana minden tanulónak nemcsak a kötelező tananyag elsajátítására, hanem a kreativitás, kezdeményezőkészség fejlesztésére is az adott területen.

Néhány ötlet.

Nyilvánvaló, hogy még sokat kell változtatnunk a tankönyvek tartalmán, kinézetén és az illusztrációk minőségén. Ezúttal az utóbbiról írok.
A tankönyveinket ellepték a nyuszik, mackók, rókák, libák, madarak aprólékos, mogyorónyi megjelenítései. Ezek a rajzok egyrészt csúnyák, másrészt ebben a formában, méretben nem érvényesülnek.
Mit javasolok helyettük? Például a tangram segítségével, mértani formákból kirakható alakokat. Ezek szépek, ötletesek, változatosak, könnyen színezhetőek, egészen kis méretben is jól érvényesülnek, különösen matematika tankönyvekben lennének hatásosak.
Kellenének rajzok is, de jól, stílusosan, kifejezően kevesen tudnak ábrázolni, ezek helyett az illusztrálást kész formákkal (Clip-Art), sziluettekkel, vagy fotókkal is megoldhatjuk, kiegészíthetjük.
Jó példa a fotókkal való illusztrálásra a Tudományok című tankönyv képanyaga. Ez a módszer csak nagy, A4-es méretű, jó minőségű papírra nyomtatott kiadványoknál válhat igazán hatékonnyá. Ha a lefotózott tárgyakat, alakokat körbevágjuk, kiemeljük környezetükből, a méret csökkenthető.
Néhány tankönyvnél (itt elsősorban a történelemkönyvek, irodalomkönyvek stb. képzőművészeti reprodukcióira gondolok), lapméretű illusztrációk kellenének. Ha ilyenek nincsenek, a tanítónőnek, tanárnak kell bevinnie az osztályba nagyméretű reprodukciókat, hiszen ha tanítványaink mondjuk, csupán a negyedik osztályos történelemkönyv ábrái alapján szeretnék megismerni Th. Pallady, N. Tonitza, Barabás Miklós vagy Munkácsy Mihály alkotásait, biztos, hogy torz, olykor félreérthető, homályos képekkel maradnak.
A fenti megállapítás az általános iskolák valamennyi rajzkönyvére is érvényes, többek között ezért készítettem egy olyan DVD-t amelyen lassacskán tizenháromezer rajz, reprodukció, fotó, szemléltető van. Ezek kivetíthetőek, valamint tetszés szerint, A4-es méretig nagyíthatóak, reprodukálhatóak.

A megoldás

A megoldás egyszerű, a tankönyvek mellett szükség van egy olyan képanyagra, amelyből bárki kedvére válogathat, amelyet mindenki saját ízlése, szükséglete, munkahelye, felkészültsége, stílusa, érdeklődési köre szerint alakíthat, bővíthet, használhat, variálhat.
Mit tartalmazzon ez? Legyenek benne jó minőségű felvételek gyümölcsökről, állatokról, mértani testekről, számokról, betűkről, arcképek híres írókról, történelmi személyiségekről, legyenek irodalmi szövegillusztrációk, gyerekrajzok, képzőművészeti alkotások reprodukciói és feltétlenül legyen benne egy gazdag helytörténeti képanyag, felvételek nevezetes épületekről, szobrokról, emléktáblákról. Ki lehet egészíteni ezt a képanyagot a térségre jellemző természetfotókkal, népszokásokkal, iskolai felvételekkel, kirándulásokon, vetélkedőkön, jelentősebb eseményeken készült képekkel, iskolatörténeti adatokkal, dokumentumokkal is.
Aki veszi a fáradságot és összeállít egy ilyen CD-t, annak nem kell az interdiszciplinaritásra külön felhívni a figyelmét, hiszen magától is rájön majd—ha más miatt nem, hát gyakorlati meggondolásból—, hogy ugyanaz a kép több tantárgynál is használható szemléltetésre.
Ami az illusztrációkat illeti, megkülönböztetett figyelmet érdemelne a hitoktatás is. Ez csak akkor válhat igazán eredményessé, ha a tanulók nem csupán általános fogalmakkal, hanem a helyi oltárképekkel, kegytárgyakkal, papi ruhákkal, más felekezetekkel, ezek templomaival, értékeivel is megismerkedhetnek.

Hogyan lássunk munkához?


    A feladat komplexitásából adódóan ez csoportos feladat, de azt is el kell kezdenie valakinek, hiszen csak azt lehet követni, aki elöl jár. 2008 tavaszán úgy döntöttem, hogy elkészítek egy ilyen összeállítást, elképzelést néhány száz illusztrációból, arcképből, felvételből, szemléltetőből stb. az elemi iskolai oktatás számára.
Ezt CD-n rögzítettem, lemásoltam néhány példányban és kiosztottam kiegészítésre, átformálásra néhány harmad- és kiegészítő éves főiskolai hallgatónak, akik között több évtizedes szakmai tapasztalattal is rendelkező, kiváló, eredményes tanítónő, óvónő van.
Azt kértem tőlük, hogy válasszanak egy tantárgyat, fejezetet és állítsanak össze ehhez egy olyan vetíthető, nyomtatható, kiegészíthető digitális képanyagot, amely az érvényes tantervet tiszteletben tartja és amelynek nemcsak helyi, hanem interdiszciplináris jellege is van. A képanyagból nem árt egyúttal kinyomtatni kartonra egy szerényebb, 25-30 darabból álló A4-es méretű sorozatot, amely kiállítható az osztályteremben, táblán a különböző témák, feladatok szemléltetésekor stb.
    A munka elkezdődött, hogy mi lehet egy ilyen kísérletnek a hosszú távú hozadéka, azt sejthető, de előre, pontosan kiszámítani lehetetlen.

Mi várok egy ilyen kísérlettől?


    Bevallom, hogy nagyon sokat, szinte alig merem leírni, de szemléletváltást várok. Mire alapozom ezt? Elsősorban arra, hogy ez a módszer a gyakorló pedagógusok százait taníthatja meg arra, hogy az új évezred által kínált hatalmas, szinte átláthatatlan képanyagból válogasson és ezt megtanulva a továbbiakban a növendékeit is megtanítsa a válogatás képességére.
Az utóbbi évtizedekben az emberiség kultúrája egyre erőteljesebben nyeri vissza vizuális jellegét. Ebben a felgyorsult kommunikációs váltásban el lehet veszni, de ki is lehet használni a váltás kínálta lehetőségeket. A technikai feltételek (számítógép, digitális fényképezőgép, nyomtató, vetítő) adottak, de ez még önmagában nem biztosíték a minőségi ugrás megtételére.
    Fontos, hogy a kábeltelevízió, világháló, maroktelefon használata mellett felnövő gyerekeink megfelelő minőségű és gazdagságú, gondosan válogatott képanyaghoz jussanak és ezt  ma már egyetlen hagyományos formájú tankönyv sem tudja biztosítani, még segédanyagokkal, kiegészítőkkel sem.
Tankönyv természetesen kell, hiszen lehet kiindulópont, szolgálhat keretként a tanításhoz, az ismétléshez, a végkövetkeztetések megfogalmazásához, lehet segédeszköz, a különféle idézetek, szövegrészek, feladatok is jó szolgálatot tehetnek a mindennapi munkában és még hosszan sorolhatnám. A differenciált, aktivizáló, helyi elvárásokhoz igazított oktatáshoz, azonban mint láttuk, ennél lényegesen több kell.
Többször leírtam, hogy  a képzőművészeti nevelés, kézművesség tanításához használt módszerek, eszközök példamutatóak lehetnek a többi tantárgy számára az óvodai, elemi és általános iskolai oktatásban. Ez a megállapítás annak, aki kicsit is ismeri ezt a területet, nyilvánvaló tény, evidencia.
Azoknak, aki még azt sem tudják, hogy a képzőművészeti tevékenység keretében nem rajzolni (festeni, formázni) tanítjuk a gyerekeket, hanem rajzolva, ábrázolva ismerkedünk a világgal, bármit mondhatunk, állíthatunk, úgysem hisznek nekünk. Egy olyan álláspontot elfogadtatni, amelyet sokan, sokszor homályos gyermekkori emlékek, képesítetlen pedagógusok unalmas és értelmetlen rajzórái alapján ítélnek meg, nagyon nehéz elfogadtatni.
Olykor még a helyes, szakszerű képzés sem eredményez gyors, magától értetődő szemléletváltást. Az élet úgy hozta, hogy a főiskolás tanítványaim közül néhányat az általános iskolában és a pedagógiai líceumban is tanítottam. Több éves pedagógusi tevékenység után jelentkeztek a főiskolára, közülük többen írtak diplomamunkát, egyes fokozatú tudományos dolgozatot képzőművészeti nevelésből, kézművességből,  de ennek ellenére eddig csak kevesen vannak olyanok, akik a mindennapi gyakorlatban is folyamatosan alkalmazzák a megtanultakat. Náluk már bekövetkezett a szemléletváltás és ez egész pedagógusi tevékenységükre kihat. Sok ez, vagy kevés? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az idő nekünk dolgozik.
A nagy dolgok, változások általában észrevétlenül, lármás beharangozások nélkül, kis lépésekben következnek be. Tanügyi rendszerünk reformját sem dörgedelmes cikkek, vagy a nagy kinyilatkoztatások, elhatározások érlelik, hanem a kitartó, rendszeres munka, felkészülés, a megvalósítható ötletek tudatos, folyamatos, széleskörű, hatékony alkalmazása.
A fentiek mellett szinte észrevétlenül, egyik évről a másikra alakul a pedagógus társadalom is. Rövidesen olyan tanítónők, óvónők százai dolgoznak majd nálunk, akiknek egyetemi diplomájuk van, akik az ötéves pedagógiai líceumi képzés után még három-négyéves egyetemi képzésben is részesültek, akik felkészülés közben, mint gyakorló pedagógusok is felhasználhatják, a valóságban is kipróbálhatják a kurzusokon, szemináriumokon tanultakat. Így rövidesen a felkészülésben nemcsak egyenrangú partnerekké válnak a tanárokkal, hanem sok szempontból képzettebbek lesznek azoknál.

A részeredményekről

A fenti sorokat 2008 tavaszán, néhány hónapja jegyeztem le, azóta tucatszám érkeztek és érkeznek hozzám szemináriumi dolgozatok, CD-k, tudományos dolgozatok az említett témakörökkel kapcsolatban. Hozzávetőlegesen 110 hallgatónak ajánlottam fel az idén választott feladatként az anyaggyűjtést. Azt a tényt, hogy közülük 40-45 részt is vett ebben a munkában, határozottan jó aránynak tartom. Miért? Mert tanítványaim általában túlterheltek, a családi, munkahelyi gondok mellett a főiskolás képzés is  megerőltető számukra.
Ami a technikai feltételeket illeti, egy részüknek van ugyan már saját számítógépe, digitális fényképezőgépe, de nincs kellő szakmai, technikai tudása, jártassága, rutinja ahhoz, hogy ezeket a mindennapi munkában eredményesen felhasználja.
A feladat is szokatlan, hiszen manapság az ilyen jellegű felkéréseket gyakran értetlenül, meglepődve fogadják. Létezik többek között egy olyan tévhit is, hogy erre a munkára igazán a tanügyi vezetők, egyetemi tanárok, tudományos kutatók, tanfelügyelők hivatottak, alkalmasak és az „egyszerű tanítónőnek” egészen más a feladatköre. Ezeknek a félszegségeknek a megkerülése, átlépése sem a rövid távú célkitűzések közé tartozik.
Az okokat hosszasan lehetne még elemezni, de a befejező részben elsősorban az eredményekről szeretnék írni, azokról is inkább csak szám- és tényszerűen, hiszen a valódi, konkrét, kézzelfogható eredmények a feladatkör jellegéből adódóan csak jóval későbben, áttételesen és kisajátíthatatlanul jelentkeznek majd. Mit értek a kisajátíthatatlanság alatt? Leegyszerűsítve talán annyit, hogy ez az erőfeszítés elsősorban nem tantárgyi vagy személyes  érdemek szerzéséről szól.
A harmadéves és a kiegészítő éves hallgatók közül a legtöbben helytörténeti anyagok gyűjtésével járultak hozzá ahhoz, hogy a pedagógusi munka a legeldugottabb helységekben is valóságba ágyazott, életszerű lehessen. 15 helység építészeti, történelmi, kulturális, egyházi, néprajzi értékeiről készült összeállítás, de ezekben gyakran földrajzzal, környezetismerettel, biológiával, történelemmel stb. kapcsolatos képeket, dokumentumokat is találhatunk. Néhány CD iskolai ünnepségekről, kiállításokról, alkalmi díszítésekről, vetélkedőkről is beszámol. Az összeállításokat 21 hallgató készítette, vagyis olykor ketten is bemutatták ugyanazt a helységet, illetve ugyanazon az összeállításon többen dolgoztak. Honnan kaptam ezeket az anyagokat? Apából, Avasújvárosból, Daráról, Erdődről, Gálospetriből, Mikolából, Nagykárolyból, Nagymajtényből, Egriből, Kőszegremetéről, Sándorhomokról, Szatmárnémetiből, Szatmárhegyről, Színérváraljáról, Túrterebesről stb. érkeztek.
A kapott felvételeket átdolgozva, átcsoportosítva a következő meggondolásokból építettem be a szemléltetőimet tartalmazó összeállításba:
a. Bármilyen átfogó, értékes egy anyag, ha egyetlen ember gyűjti, készíti, akkor menthetetlenül egysíkúvá, belterjessé válik. Ezért jön jól minden frissítés, minél több új munkatárs bevonása a közös tevékenységbe
b. Fontosnak tartom, hogy széles körben tudatosuljon a tevékenység kollektív, értékteremtő jellege. Ez csak akkor lehetséges, ha komolyan vesszük egymás erőfeszítéseit. Mivel minden hallgató a jövőben is ajándékba kapja az általam készített összeállítás legújabb változatát, ezzel együtt folyamatosan a kollégái által gyűjtött képekhez, anyagokhoz is hozzájut. Így esély nyílik arra is, hogy a következő években még több munkatársat vonjunk be ebbe a munkába.
c. Mivel zömmel használható képeket sikerült gyűjteni, ezek közkinccsé tétele  kötelességünk. A gyűjtő lehet, hogy néhány év múlva már más munkahelyen, esetleg más területen tevékenykedik, de a munkája ebben a formában megőrződik, szórni lehet és ennek köszönhetően még sokan használhatják, bővíthetik.
d. A csoportos bemutatás mindig hatékonyabb, precedenst teremthet,  a módszer, a gyűjtés ennek köszönhetően példaértékűvé válhat.
A helytörténeti jellegű összeállítások mellett ötön gyűjtöttek kiegészítő képanyagot a hitoktatáshoz, ezekben döntően arra hívják fel a figyelmet, hogy az egészséges lokálpatriotizmus érzése mellett a tanulókat ezen a módon lehet legeredményesebben nevelni arra, hogy megismerjék, és ezzel párhuzamosan óvják, népszerűsítsék saját, helyi értékeiket.
Voltak olyan hallgatók is, akik tanulmányi kirándulások építészeti, népművészeti, történelmi, irodalmi anyagát alakították az I-IV osztályos oktatásban felhasználható, kiegészítő résszé. Nagyon szép felvételeket kaptam például Kalotaszegről és környékéről, de nagyváradi, kolozsvári, nagyenyedi, aradi építészeti, egyházi, történelmi, irodalmi értékek fotóival is találkoztam ugyanitt.
Kisbacon, Koltó, Nagyszalonta, Adyfalva, Farkaslaka stb. lassan zarándokhellyé vált az erdélyi pedagógusok számára, a leadott anyagok már ennél jóval többről, tudatos, jól előkészített adat- és dokumentumgyűjtésről is tanúskodnak.
Nagyon értékesnek, hasznosnak tartom a gyűjteménynek azt a részét, amely a különféle tantárgyak, tankönyvek képanyagának differenciálását, gazdagítását, feljavítását tűzte ki célul. Sok jó minőségű kép, ábra, fotó, szemléltető gyűlt így össze az erkölcsi nevelés, környezetismeret, a magyar nyelv és irodalom, történelem, tudományok, zene stb. tanításához. Ritkán ezek között is akadnak helyi jellegű felvételek, de a legtöbb kép, ábra különféle kiadványokból, illetve a világhálóról lett átvéve. Ez a fajta jártasság is érték és amellett, hogy megkönnyíti a tanítást, szemléletváltozáshoz vezet pedagógusnál, tanulónál egyaránt.
Ehhez az íráshoz a kiindulópont a képzőművészeti neveléshez, kézművességhez használható szemléltetőanyag gazdagítása, differenciálása volt. Az erről szóló néhány sorral szeretném befejezni ezt a kis kiegészítést, hiszen az elmúlt hónapokban frissen begyűjtött anyag tartalmazott gyerekrajzokat, felvételeket a tanulók által készített kézműves tárgyakról, alkalmi, ünnepi tárlatokról és rajzokkal, festményekkel díszített osztálytermeket, folyosókat, pannókat is láthatunk ugyanitt.
A legtöbbet a különböző iskolákban, óvodákban zajló képzőművészeti tevékenységekről a diplomamunkákból, illetve egyes fokozatú tudományos dolgozatokból tudhatunk meg. Mivel egy ideje ezeket a dolgozatokat elektronikus formában, CD-n is le kell adni, 13-14 ilyen dolgozatot is csatoltam PDF formában a szemléltetőimhez. Természetesen csak a hallgatók, tanítónők, óvónők egy kis része ír dolgozatot ezekből a témakörökből. Nekünk viszont a többiek tapasztalatának, munkamódszereinek a megismerésére is szükségünk van, ezért van jelentősége a szemináriumokon bemutatott gyermekrajzok mellett az ilyen jellegű, tartalmú gyűjtéseknek is.


Megjelent a Magiszter 2008. ősz, tél számában                   

Képek jegyzéke

01.    Dsida Jenő: Az én dalom (borító)
02.    Dsida Jenő: Az én dalom (hátsó borító)
03.    Hattyúleány (szász népmesék, borító)
04.    Hattyúleány (szász népmesék, hátsó borító)
05.    Apa, a református templom Úrasztalának a felirata
06.    Szamosdarai tanulók az általuk készített kézműves tárgyakkal
07.    A harmadéves hallgatók saját képanyagot gyűjtenek
08.    Babák egy szatmári kiállításon
09.    A szatmárnémeti Petőfi-szobor
10.    Illusztrációként is alkalmazható tangram alakzatok
11.    Gálospetri, tájház
12.    Gellért Sándor emléktáblája, Mikola


           









 

 

 

A mappában található képek előnézete 05. Illusztráció gyerekeknek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.