Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


06. Az idén is megünnepeljük a karácsonyt

2012.01.26

AZ IDÉN IS MEGÜNNEPELEJÜK A KARÁCSONYT ERDÉLYBEN

Ünnepelünk majd a templomokban, közintézményekben, a tereken, a családban és természetesen az iskolákban is. Az utóbbi hogyan lehetséges akkor, amikor december 25. a téli vakáció idejére esik? Úgy, hogy ezek a nagy keresztény ünnepek az előzetes készülődésekkel (Mikulás, Advent) valamint a december végi, január eleji eseményekkel (Újév, Vízkereszt stb.) hetekig elhúzódhatnak. Az ünnepségsorozat minden epizódja, pillanata kiváló lehetőség, alkalom arra, hogy a hagyományokkal, a hitvilággal, a népművészettel, mondákkal, tánccal, népzenével, népmesékkel, a térség kulturális értékeivel ismerkedjünk. Ünnepeink és az ezzel kapcsolatos előkészületek kimeríthetetlen forrásai, a szó szoros értelmében kincsesbányái a kézműves-, és képzőművészeti tevékenységeknek is.
Rövid tanulmányom összeállításában nagy segítségemre volt két tanítványomnak (BBTE, óvó- és tanítóképző szak, szatmári kihelyezett tagozat) diplomamunkája illetve államvizsga dolgozata, amelyet a karácsonyi ünnepekről, jelesen az ehhez kapcsolódó kézműves tevékenységekről írtak. Mindketten gyakorló tanítónők, akik a mindennapi pedagógiai tevékenység mellett végezték el nappali tagozaton a főiskolát. Csapó Anna Sárközön, Lázár Andrea Egriben tanít.

Az ünnep eredetéről, néprajzi vonatkozásokról


Csapó Anna 2007-es diplomamunkájában (Készítsünk közösen karácsonyfa díszeket) így ír az ünnep eredetéről: „Ez kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt, később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket, erre még ma is számos népszokás emlékeztet.”
Ezekről is bőven beszámol a továbbiakban: „A tél beköszöntével, december elejétől a hagyományoknak megfelelően kezdetét veszik a különféle népszokásokhoz kapcsolódó tevékenységek, amelyek szorosan kötődnek az ünnephez. A karácsonyt megelőző hétköznapon együtt van a család. Beszélgetnek, adventi, karácsonyi dalokat énekelnek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az Esthajnalcsillag már feljön, akkor kerül sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. A gazdaasszony mindent előre kikészít az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kell elfogyasztani. Imádkoznak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyelnek, ennek gonoszűző célzata van. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma, melyet a gazda annyi cikkre vág, ahányan vannak. Ennek elfogyasztása biztosítja, hogy a család egész évben egészséges lesz. Székelyföldön karácsonyra ölik le a disznót, karácsonyra készítik a töltött káposztát, ami az ünnepek végéig tart. Szentestén a legények egy-egy csoportja járja végig a falut, hogy énekszóval adja hírül az Úr Jézus születését.”
    Lázár (Kovács) Andrea 2009-es államvizsga dolgozata (Ünnepi díszek készítése természetes anyagokból) már a helyi, egri néprajzi vonatkozásokról is beszámol: „a karácsonyi szokásokkal falun nemcsak Jézus születésére emlékeznek. A szeretet ünnepe mellett a karácsony a vidámságnak, a gonosz hatalmak távol tartásának, varázsló és jövőkutató jóslatok ünnepének is számít. Ilyenkor az emberek részt vesznek az éjféli misén. Egriben ez a mise már nem éjfélkor van, hanem délután hat órakor kezdődik. Ilyenkor a gyermekek szavalnak a templomban. Az istentisztelet után a fiatalok és a felnőttek elindulnak kántálni. A gyermekek csak karácsony első napján, délelőtt járnak köszönteni.
A karácsonyi időjárásból próbálják megjósolni a falu lakói a következő évi termést is. Úgy vélik, ha december 25-én borús az idő, esik, havazik, akkor jó nyár, bő termés; ha süt a nap, akkor rossz idő, rossz termés várható. Egriben, december 31-én, vagyis az óév utolsó napján tartják éjfélkor az istentiszteletet. Utána elindulnak köszönteni. Az Újév első látogatója jó, ha férfi, mert úgy hiszik, hogy az szerencsét hoz.
Ilyenkor nem esznek baromfihúst, mert a baromfi elkaparja a szerencsét, helyette disznóhúst fogyasztanak, mert a malac viszont előtúrja azt. Előnybe részesítik a szemes terményeket (lencse, rizs, mák), abban a hitben, hogy azok pénzbőséget hoznak mindenkinek az újesztendőben.”

Mit értünk iskolai kézműves tevékenységek alatt?

Mivel írásomban elsősorban a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódó kézműves tevékenységek, témaajánlatok egy szűk  keresztmetszetét szeretném bemutatni, fontos már a kiindulópontban tisztázni ezeknek a tartalmát, alapvető célkitűzéseit.
Célunk, hogy megismerkedve minél több anyaggal és technikával, fedezzük fel, értsük meg, vegyük birtokba a minket körülvevő világot.
Ez a célkitűzés természetesen sokkal bonyolultabban, körmönfontabban és hosszabban, idegen kifejezésekkel teletűzdelve is megfogalmazható, de aki több évtizede dolgozik tanárként, az pontosan tudja, hogy csak akkor lehetünk hatékonyak, eredményesek, ha tisztán, világosan, pontosan, érthetően és főleg röviden fogalmazunk. Természetesen ennek a hozzáállásmódnak is lehetnek buktatói, amelyeket széles ívben el kell kerülni — itt elsősorban a primitív leegyszerűsítésekre gondolok.
Milyen módon érhetjük tehát el a célunkat? Minél több természetes, mesterséges, újrahasznosítható anyag sokoldalú megismerésével, minél változatosabb technikák egyéni, kreatív, a helyi hagyományokhoz is kötődő alkalmazásával.

Gyakorlati tevékenységekről van szó


A képzőművészeti tevékenységekhez hasonlóan a kézműves tevékenységeknek is fokozottan gyakorlati jellege van. Míg az előző esetében az alapelemek megismeréséről és széleskörű alkalmazásáról szól a történet, addig itt elsősorban az anyagokra, technikákra esik a hangsúly. Az általam készített DVD Kézművesség címet viselő könyvtára jelenleg 3000 képet tartalmaz, ezek 100 alkönyvtárba, fejezetbe vannak besorolva.
A fenti vázlatos adatokból is képet nyerhetünk arról, hogy a népművészeti hagyományokban is szegényes térségünkben milyen fantasztikusan gazdag, változatos lehetőségek kínálkoznak arra, hogy ne csak érdekessé, aktivizálóvá, hanem pedagógiai, didaktikai szempontból hasznossá, tartalmassá, hatékonnyá tegyük ezeket a foglalkozásokat.

Technikák


Milyen technikák alkalmazására gondoltam? Többek között a vágásra, faragásra, formázásra, illesztésre, ragasztásra, vésésre, sodrásra, gömbölyítésre, lapításra, fonásra, varrásra, hajtogatásra, formába való öntésre, az origami és tangram technikákra, a kollázsra és a dekollázsra, amelyekhez kiegészítésül bőven használhatjuk a képzőművészeti nevelés keretében elsajátított, begyakorlott eljárások, munkamódszerek népes családját is.
Használhatjuk a népművészet, iparművészet közismert technikáit, természetesen mindezt az életkori és a helyi sajátosságok figyelembevételével tehetjük csak. Itt a nemezelésre, szövésre, korongolásra stb. gondolok, de a felsorolás bátran folytatható. Ha valaki kíváncsiságból megkeresi, mondjuk a Szemléltetők című DVD bábukról szóló alfejezetét, az ott reprodukált 130 felvételen a különböző technikák, eljárások özönét fedezheti fel.

Anyagok


Az anyagok kiválasztása a technikákhoz hasonlóan végtelenül változatos lehetőségeket rejt magában, egy rövid felsorolással azt szeretném bemutatni, hogy jelenleg Szatmár megyében általában milyen anyagokkal dolgoznak az óvodás, elemi-, és általános iskolás tanulók.

a. Természetes anyagok
A természetes anyagok besorolásánál az a szempont érvényesült, hogy igazából azok számítanak annak, amelyek alakítások, módosítások, kiegészítések nélküli természetes anyagok, vagyis jelen esetben az ág, agyag, bogáncs, bőr, csigaház, csuhé, csutka, dió, gesztenye, gyümölcs, kagylóhéj, kávé, kéreg, kő, kukorica, levél, lopótök, magvak, szalma, takarmánytök, tojás, toboz, toll, virág, zöldségek stb.

b. Mesterséges anyagok
Itt elsősorban nem az eredetre, az alapanyagra gondoltam, hanem a besorolásnál a feldolgozottságot vettem figyelembe. A puffancs, a keksz, a csőtészta, a kenyér stb. alapanyaga természetes, de a feldolgozottság, a kézműves vagy ipari átalakítás miatt ezeket a mesterséges anyagok közé soroltam abból a meggondolásból, hogy ebben a formában nem találhatóak meg a természetben.
A habszivacs, polisztirol lényegében petróleumtermék, a petróleum pedig természetes eredetű alapanyag, ennek ellenére megítélésem szerint a habszivacs mégis a mesterséges anyagok közé tartozik. Lehet-e ezzel az állásponttal vitatkozni? Természetesen lehet, hiszen bármelyik megállapítás mellé sorakoztathatunk érveket és ellenérveket is.
A mesterséges anyagok közül folyamatosan az alábbiakkal dolgozunk: csempe, fakanál, fogpiszkáló, gipsz, gomb, gríz, gyöngy, gyufa, gyurma, makaróni (csőtészta, levestészta), polisztirol, pufulec (puffancs), só-liszt gyurma, vegyes anyagok stb.

c. Újrahasznosítható anyagok
Ennek a kategóriának az összetételéről, besorolásáról, csoportosításáról is lehet vitatkozni. Milyen meggondolásból kerül ide a drót, vas, fém, dugó, parafa, fonal, hegyezek, gyufa, fogpiszkáló, fakanál, kupak, papír, tányér, papírpohár, gomb, szalvéta, textil, flakon (pillepalack), újság, üveg, WC papír guriga, zacskó, szívószál, viasz? Úgy, hogy kezdetben valamennyinek volt meghatározott szerepe, célja, emberi szükségleteket elégített ki, de ennek a szerepkörnek a betöltése után valamennyi feleslegessé, pontosabban újrahasznosítható anyaggá vált.
 
Válogassunk!


Az anyagok közül természetesen nagyon sok szempont alapján válogathatunk, hiszen figyelembe kell venni az előzetes ismereteket, a korosztályt, a helyi hagyományokat, lehetőségeket, az évszakot és végül, de nem utolsó sorban a választott feladatot, témát is. A Karácsony főszereplője térségünkben az esetek túlnyomó többségében a feldíszített karácsonyfa valamint az ajándékok.
Az ünnep kapcsán felhasznált anyagok közül először a mindenki számára rendelkezésre álló, bármikor, bármilyen körülmények között beszerezhető papírról szeretnék szót ejteni. A kívülálló számára nehéz elképzelni, de ezernyi példával bizonyítható, hogy milyen sokrétű, interdiszciplináris feladatok valósíthatóak meg néhány egyszerű, olcsó, fehér vagy színes írópapír felhasználásával ugyanúgy, ahogyan agyagból, száraz levelekből, ágacskákból, szalma-, gyufa-, illetve szívószálból is nagyszerű dolgok készíthetőek.
Minél kézenfekvőbb, egyszerűbb az alapanyag, annál nagyobb hangsúlyt kap majd a tárgy készítőjének ötletessége, találékonysága, alkotókészsége, egyénisége a kivitelezésnél. Egyetlen írás keretében nem szorítkozhatom a lehetőségek századrészének a bemutatására sem, hiszen hatalmas és folyamatosan továbbfejleszthető területről van szó. Bevezetőül a karácsonyi ajándékdobozok, a dobozokból készíthető ajándékokról és díszekről ejtenék néhány szót.

Dobozok


A kilencvenes évek elején egy svájci vendégtanár, Andres Meyer rövid ideig a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban dolgozott. Tőle sajátítottam el a doboz készítésének egy rendkívül egyszerű módját, amelyet 5-6 éves kortól rövid idő alatt bárki megtanulhat. Ezt onnan tudom, mert az eltelt 16-17 év alatt magam is több ezer gyereket, felnőttet tanítottam meg dobozt készíteni. A feladat akkor válik igazán érdekessé, összetetté, amikor a dobozt alapelemként használva bútorokat, didaktikai játékokat, papírvárost, karácsonyfadíszeket stb. készítünk.
A leggyakrabban ajándékdobozokat alakíthatunk ki belőle, amelybe akár saját készítésű meglepetéseket is tehetünk. Az itt reprodukált doboz vörös kartonból készült, tetején világosabb tónusú vastag szövetből kivágott virágdísz van, amelyet egy ezüstből készített, de használat közben elszakadt láncdarabka egészít ki. Ennek segítségével a doboz akár a fára is akasztható, belsejében sötétvörös bélelés van. Egy ilyen körültekintő gondossággal előkészített doboz kisebb ékszerek (gyűrűk, karkötők, nyakláncok) csomagolására, tárolására is alkalmas. Ha kiegészítésképpen a belsejében rövid, de gondosan szerkesztett, díszített írást, verset, rajzot stb. rejtünk el, ajándékunk még közvetlenebb, egyedibb lesz.
Az ajándékozásnak a mellett, hogy örömforrás ajándékozónak, ajándékozottnak egyaránt, a nevelő hatása is rendkívül fontos. Ez a megállapítás akkor érvényes igazán, ha nem másoktól kapott pénzért vásárolt tárgyakat ajándékoz egy gyerek, hanem maga készíti el azokat úgy, hogy messzemenően figyelembe veszi a megajándékozott igényeit, vágyait, érdeklődési körét, vagyis kellő időben és körültekintéssel készül erre.

Díszek, játékok, feszület dobozokból


Természetesen a doboz is elkészíthető különböző színű, méretű, díszítésű és vastagságú papírlapokból, kartonokból, poszterekből stb., és ezer módon díszíthető.
A kisebb méretűek kiválóan alkalmasak karácsonyfadíszeknek is. Manapság, amikor hatalmas választékban kaphatóak műanyag fenyőfák, olcsó, túlcicomázott, a legtöbb esetben ízléstelen üveggömbök, angyalkák, csúcsdíszek — ennek fokozott jelentősége van. Sajnos oda süllyedtünk, hogy ma már csomagolást is lehet vásárolni, ez „fejlettebb országokban” akár eleve sutára, idétlenre is rendelhető, hogy a megajándékozott a „családapai szintről” feltételek nélkül elhihesse, hogy legalább az valódi, hiteles, házi készítésű. Ez a körmönfont huncutság még az elektronikus szélhámosságokon is túltesz, és arra figyelmeztet, hogy egy elgépiesedő, atomizálódó, amerikanizálódó társadalomban a kézműves tevékenységeknek törvényszerűen, magától értetődő módon felértékelődik a szerepe, tehát fokozott figyelmet érdemelnek.
A mai ünnep sajnos sok helyen már rég nem a szeretetről, a családról, a hitről, hanem elsősorban a pénzről szól. Pedig a karácsonyfa beszerzése, feldíszítése, az ünnepi asztal, ebéd, vacsora előkészítése családi feladat kellene legyen, hiszen csak ezek a közös tevékenységek, valamint a hagyományok tisztelete, ápolása adhatja meg az ünnep igazi, bensőséges hangulatát.
Ismerek olyan helyeket, ahol a műanyag karácsonyfát égőstől, girlandostól, díszestől teszik el a következő évre, hogy legközelebb majd ezzel se kelljen külön vacakolni. Ez általában nem Vízkeresztkor, hanem jóval később történik. A tömbház negyedek kockarengetegének ablakaiban esténként olykor még márciusban is kitartóan pislognak az elnyűhetetlen „műanyag csodák”.
A dobozokból akár feszületet is készíthetünk. Az egyik hallgató 29 különböző méretű dobozból készítette ezt el. Melegen ajánlom a végtelenül egyszerű, kisméretű, kifejező, ötletes, mutatós tárgyat, mint prototípust az egyházi nevelés irányítóinak a figyelmébe, hiszen megítélésem szerint az interdiszciplinaritás minden szinten, minden tevékenységnél alapvetően fontos szempont kell legyen.
Készíthet ajándékot egy hétéves gyerek a hároméves kistestvérének? Természetesen nagyon sok szép és érdekes tárgyat formálhat, alakíthat, többek között kartondobozokból bababútort, kisautót és még rengeteg mindent. Minderre azonban sok türelemmel, szeretettel, empátiával meg kell tanítanunk, hogy kicsit később majd ő is megtaníthassa húgát, öccsét erre, vagy valami másra.

Egyszerű karácsonyfadíszek

A már említett Csapó Anna tanítónő a MADISZ keretében a szatmári ünnepváró tevékenységek egyik főszervezője. Ezek helyszíne általában a Kölcsey Ferenc Főgimnázium. Az ünnepváró tevékenységeken nem csak gyerekek, hanem általában azok szülei, nagyszülei is részt vesznek, együtt készítenek díszeket, ajándékokat. Ezúttal az általa kínált lehetőségekből válogattam néhányat a diplomamunkája alapján.
Az első ilyen tárgy az előző témakörhöz kapcsolódik, lényegében egy dobozokból készített adventi naptárról van szó. A tanítónő egy kartonlapra 22 kisméretű (egyetlen A4-es lapból hajtogatható) különböző színű dobozt ragasztott, az üresen maradt részeket saját készítésű felirattal, fenyőfával, csillaggal egészítette ki. Ezt december elején kitette az osztályterem falára, és a dobozokba minden nap az osztály által kiválasztott legjelesebb ünnepváró, ünneppel kapcsolatos tett, esemény rövid leírása, rajzos beszámolója került.
A második a színes kartoncsíkokból készíthető (ragasztható, fűzhető stb.) papírgömb, amely különböző méretekben, díszítésekkel kivitelezhető. Ha több színes kartonlapot egyforma széles papírcsíkokra vágunk, ezekből a hármasával összefogott csíkokból változatos formájú, díszítésű, színű, méretű gömböket nyerhetünk, amelyeket kívül-belül egyéni módon, ötletesen egészíthetünk ki csillagokkal, szívekkel, virágokkal, esetleg kis égőkkel is. Csoportos feladat, hiszen a tanulók egyetlen tevékenység alkalmával akár 20-25 vagy több ilyen gömböt is készíthetnek az osztályterem, illetve az iskola fenyőfája számára. Lényeges, hogy az azonos kiindulópont ebben az esetben se legyen akadálya a végtelenül változatos megoldásoknak, díszítéseknek. Az itt reprodukált példány egyike a legegyszerűbb megoldásoknak.
Nagyon mutatós csillagok, csúcsdíszek készíthetőek szalmaszálból, illetve faháncsból is. Lehet, hogy ezek a tárgyak műanyag rokonaikhoz képest nem eléggé szimmetrikusak, pontosak, tökéletes formájúak, de megítélésem szerint pontosan ettől szépek, emberléptékűek, hiszen köztudott, hogy a természetben két egyforma falevél sincs, ahogyan tökéletesen szimmetrikus formájú levelek sem találhatóak. Van még egy alapvetően fontos erényük a természetes anyagokból készített díszeknek. Az üzletben kapható túlszínezett termékek sűrűjében még igényes válogatással is alig lehet valamilyen hozzávetőleges harmóniát teremteni a fán. A természetes anyagok formája, színezése eleve olyan, hogy szinte bármilyen társításban, csoportosításban természetszerűen, magától értetődően összeillők: nyugalmat, egységet, egyensúlyt tükröznek. Nem árt, ha a szeretet, a béke ünnepe a külsőségekben: formában, színben, összhatásban is ezt az érzést közvetíti.
A természetes anyagokkal való tevékenységek alapos, körültekintő és folyamatos felkészülést igényelnek. A faháncsot, a szalmaszálakat, a magvakat, száraz leveleket stb. rendszeresen gyűjteni, válogatni, raktározni kell. Így, ebben a formában kapcsolódik egybe a kirándulás, a környezetismeret, a kézműves- és a képzőművészeti tevékenység; az új ismeretek szerzése és a nevelés, és így a közös tevékenységek alkalmával, azoknak betudhatóan alakul ki, forr egybe az osztályközösség is.

Decembertől februárig

    Lázár (Kovács) Andrea államvizsga dolgozata tanulsága szerint a téli ünnepségsorozat december elejétől a télűző, telet búcsúztató farsangig tart. Az egri tanítónő nemcsak a természetes anyagok használatának elkötelezett híve, hanem azt is tudja, hogy a helyi értékek, szokások, hagyományok, személyiségek ismerete nélkül sehol sem lehet eredményesen tanítani. Azért idézem bővebben a dolgozatának ide vonatkozó részleteit, mert példaértékűek tartom ezeket. Andrea ugyanis olyan tanítónő, aki ha történetesen egy dél-afrikai faluban, vagy belső Ausztráliában dolgozna, akkor is a helyi értékek megismerése, feltérképezése után látna csak a tanításhoz.
Így ír munkahelyéről: „A kis magyar falucska, ahol már három éve tanítok, Egri egyike a Szamoshát falvainak Szatmár megyében. Csupán 12 km távolságra van a megyeközponttól. Az egri ember értelmes, szerény és végtelenül önzetlen, mindig pártolta a kultúrát. Az itt lakók megtanulták, hogy a föld — folyamatos munka árán — megélhetést biztosít. Sokan kertészkednek közülük és friss áruval látják el Szatmárnémeti piacait még napjainkban is. Ügyes mesteremberek, mutatós tárgyakat is tudnak készíteni. Egy családlátogatás alkalmával lettem figyelmes egy nagyon szép kályhára, amelyet téglából raktak. A családfő saját kezűleg készítette, két szobát fűtenek vele. A leánya még szépített ezen egy kicsit, mert tobozokkal díszítette a kályhát.
Mivel a lakosok, tanulók többsége református, iskolakezdéskor, március 15-én, anyák napján, év végén vagy egyéb alkalmakkor tanítóikkal együtt vesznek részt az ünnepi megemlékező vagy hálaadó istentiszteleten. Ez már szinte hagyománnyá vált Egriben. A templombelső tere nagyon takaros. Csillárait Bede László református lelkipásztor készítette. Az úrasztali készletben XVII. és XVIII. századi ötvösművészeti tárgyak találhatóak. Az abroszokat — kalocsai mintás nagyírásosokat — a gyülekezet tagjai, egri háziasszonyok varrták. Ebből a kis szamosháti falucskából került ki a magyar népnyelv első okleveles professzora Csűry Bálint, aki 1886. február 13-án született. Legfontosabb műve a Szamosháti szótár (1935-1936) melyben az európai népiségtudomány elvét kiteljesítve olyan szótárt alkotott, amely későbbi tájszótárak, regionális szótárak mintájául szolgálhatott.
2007. február 14-én Egriben nagy  „Névadó Ünnepséget” tartottunk, hiszen iskolánk felvette a Csűry Bálint nevet.”
    Lázár Andrea tanítványai fenyőfa ágacskákból, almából, gyertyából készítettek karácsonyi asztali díszt, tobozokból, szerecsendióból, szárított narancshéjból, szalmavirágból stb. karácsonyfadíszeket. Ők is rendszeresen, anyagok és színek szerint csoportosítva gyűjtenek mindent már évek óta, amiről úgy gondolják, hogy alkalmas, felhasználható a díszítésre. Sokkal több ez egy jó szervezett és tudatosan irányított tevékenységnél. Lázár Andrea ugyanis ezen a módon a tanítványai gondolkozásmódját, hozzáállását változtatta meg. Minden ellenkező híresztelés, állítás dacára a jó példa is ragadós, amely meggyőződésem szerint előbb-utóbb a kollégáknál, vagyis az egész iskolában is szemléletváltáshoz vezethet.
A tanítónő arra is hamar rájött, hogy a faluban hagyományai vannak a töklámpások, farsangi álarcok készítésének, és úgy gondolta, hogy ezt pedagógusként messzemenően kamatoztatja. Ezúttal is ragaszkodott a természetes anyagok használatához, hiszen a szárítható, színezhető, könnyen ragasztható tökmag és a különböző méretű, színű tollak minden egri tanuló rendelkezésére állnak ugyanúgy, mint a változatos formájú, méretű, színezésű, erezésű, vastagságú takarmánytökök. Az a kis karton, gyertya, festék vagy ragasztó csak kikerül valahogy.

A bőség zavara

    Arról, hogy milyen karácsonyfadíszeket lehet készíteni a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb anyagokból abban a térségben, amelyben élek, dolgozom, több száz oldalon lehetne még értekezni, és a tanítványaim, illetve azok tanítványainak a munkáiról készített felvételek ezreivel illusztrálhatnám a leírtakat.

Ezen a néhány oldalon 15 egyszerű tárgy és néhány alapelv rövid bemutatásával próbáltam ízelítőt adni arról, hogy milyen a kisiskolások kézműves tevékenységének hangulata. Milyen anyagokkal, technikákkal dolgoznak, mi jellemző a témaválasztásaikra, hogyan kötődnek ezek az ünnepekhez, a többi tantárgyhoz, a mindennapi élethez Szatmár megyében.
Meggyőződésem, hogy alapvetően fontos mások kísérleteinek, tevékenységeinek, eredményeiknek az ismerete, ezért, ha igény van rá a továbbiakban is, szívesen megosztjuk a tapasztalatainkat mindenkivel, aki ezek iránt érdeklődik.
A fentiekhez azonban azt is hozzá kell tennem, hogy ezen a területen egyetlen tapasztalatot  sem lehet egy az egyben átvenni és átültetni egy teljesen más közegbe. Ha ez lehetséges lenne, ha ennyivel beérnénk, akkor biztos, hogy nem gyűjtöttem volna össze 25000 reprodukciót, fotót, szemléltetőt ebből a témakörből. Ebben az esetben talán nem is tanítanék, hanem mondjuk jó pénzért kifestőkönyveket készítenék, esetleg életviteli tanácsokat osztogatnék egy képes magazin lapjain az olvasóknak.
A tanítás alkotómunka, amelynek vannak ugyan alapelvei, van kerettanterve, olykor alternatív tankönyvek, segédkönyvek, munkafüzetek is a rendelkezésünkre állnak, de ezek minden esetben tájékoztató jellegűek, hiszen nem lehet, nem szabad szűk keretek közé zárni se a tartalmát, se a célkitűzések megvalósításának módozatait, mert az a lényeget ölné meg, lúgozná ki belőle.

Amikor 2000-ben megírtam első módszertani útmutatómat, a tanfelügyelők azt kifogásolták, hogy nem nyújt könnyen és pontosan követhető, utánozható sémákat, témákat, tanmeneteket az óvó-, és tanítónők számára. Akkoriban azért nem próbálkoztam semmilyen magyarázattal, mert alig lett volna kinek elmondanom, hogy ilyen útmutató megírása eleve nem lehetséges. Talán mára ezen a téren felénk kicsit megváltozott, legszebb reményeim szerint javult a helyzet.
A lehetőségek tömkelegében, a bőség zavarában könnyen eltévedhetünk, mások leszűrt tapasztalatai átsegíthetnek ezeken a kis és ugyanakkor elkerülhetetlen buktatókon.

Megjelent: Őrszavak, 2009.
           
Bibliográfia


01.    Csapó Anna: Készítsünk közösen karácsonyfa díszeket! (diplomamunka, 2007., BBTE, szatmári kihelyezett tagozat)

02.    Lázár (Kovács) Andrea: Ünnepi díszítések készítése természetes anyagokból (államvizsga dolgozat, 2009., BBTE, szatmári kihelyezett tagozat)

03.    Muhi Sándor: Rajzoljunk együtt, 2000. (módszertani útmutató, a BBTE szatmári kihelyezett tagozatának kiadványa)

04.    Muhi Sándor: Szemléltetők, 2009. (DVD, a BBTE szatmári kihelyezett tagozatának kiadványa)

Képek jegyzéke

01.    Így készül a doboz!

02.    Díszes ajándékdoboz (szemináriumi munka)

03.    A doboz mint karácsonyfadísz (szemináriumi munka)

04.    Feszület dobozokból (szemináriumi munka)

05.    Kisautó (szemináriumi munka)

06.    Csapó Anna az általa készített adventi naptárral

07.    Gömbdísz papírcsíkokból (Csapó Anna 8-9 éves tanítványának munkája)

08.    Csillag szalmaszálakból (Csapó Anna 8-9 éves tanítványának munkája)

09.    Csillag faháncsból (Csapó Anna munkája)

10.    Dísz tobozból (Csapó Anna munkája)

11.    Lázár Andrea az általa készített álarccal

12.    Asztali dísz karácsonyra (Lázár Andrea munkája)

13.    Díszek tobozból (Lázár Andrea munkái)

14.    Töklámpás-menyasszony (Lázár Andrea 9-10 éves tanítványának munkája)

15.    Ijesztő töklámpás (Lázár Andrea 9-10 éves tanítványának munkája)


 

 

 

A mappában található képek előnézete 06. Az idén is megünnepeljük a karácsonyt

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.