Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


22. A képzőművészeti nevelés, kézművesség módszertana tanításának aktuális kérdései a felsőoktatásban

2016.01.26

A képzőművészeti nevelés és a kézművesség módszertana tanításának aktuális kérdései a felsőoktatásban

Sokan a szememre vetették azt, hogy módszertani írásaimban, tanulmányaimban nem használok elég könyvészeti utalást, nem hivatkozok lépten-nyomon a szakirodalomra. A magyarázat egyszerű, nem létezik romániai magyar szakirodalom ezen a területen. Esetleges és hiányos a magyarországi szakirodalom is, amelynek vannak ugyan figyelemre méltó erényei, eredményei, de ezek javarésze alig alkalmazható a mi, más előzmények, tapasztalatok, elvárások alapján kialakult tanügyi rendszerünk keretei között. Marad tehát, mint lehetőség, a tapasztalati adathalmazok, képanyagok összegzése, megosztása a szerző számára, aki abból a meggondolásból készíti, publikálja évek óta az írásait, szerkeszti elektronikusan rögzített összeállításait, honlapját, hogy ezek segítségével megossza tapasztalatait és felhívja az érdeklődők figyelmét a vizuális nevelés jelentőségére az egyre erőteljesebben és visszafordíthatatlanul vizualizálódó világban. Fontosabb, sürgetőbb ennek a területnek a megismerése, mint azt sokan hinnék, hiszen elsősorban ezen múlik, hogy mit kezd a jövő generáció azzal a hatalmas képi információáradattal, amely a médiumoknak, elektronikus kütyüknek köszönhetően naponta a nyakunkba zúdul.

Többen gondolják, hogy szakmai elfogultságomban a szükségesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítok az általam tanított tantárgyak szerepének. A valóság az, hogy nem én, hanem a harmadik évezredi tanügy elvárásai igénylik ezt, hiszen a játékos, aktivizáló, kreativitást feltételező módszerek nélkül alig sikerül padban tartani a tanítványainkat a legtöbb tevékenységen. Ezek szükségszerűsége minden szinten nyilvánvaló, hasonló módszerekkel dolgozom a hallgatókkal is, és arra próbálom szoktatni őket, hogy tevékenységtől, tantárgytól függetlenül minél több ilyen módszert alkalmazzanak majd az óvodákban, valamint az elemi iskolai osztályokban is.

 

  1. Kik taníthatják a rajztanítás, kézművesség módszertanát a pedagógiai főiskolákon?

 

Ideális esetben doktori fokozattal rendelkező, komoly módszertani és tudományos tevékenységgel, szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberekre lenne szükség, de sajnos azért, hogy heti egy-két alkalommal gyengén fizetett óraadóként dolgozhasson valaki, alig fog több évi erőfeszítéssel doktori fokozatot szerezni. Ráadásul az utóbbi időben csökkentett óraszámmal dolgozunk, és valakik, az érintettek megkérdezése nélkül váratlanul összevonták a két tantárgyat úgy, mintha nem tudnák, hogy a több érintkezési felület, a hasonló anyagok- és technikák használata ellenére, két különböző területről van szó.

Az viszont megítélésem szerint megkerülhetetlen követelmény, hogy olyan jól felkészült, nagy szakmai tapasztalattal, legalább egyes fokozattal rendelkező rajztanár dolgozzon ezekben az intézményekben, akinek számottevő szakmai jellegű publikációi és képzőművészeti tevékenysége is van, vagyis otthonosan mozog a szakmában és az oktatásban egyaránt. A helyzet az – és erről az illetékesek mélységesen hallgatnak – hogy Kolozsvár és Szatmárnémeti kivételével ezeket a tantárgyakat nálunk nem szakemberek tanítják, képzőművészeti nevelésből és kézművességből egyedül Szatmáron készülnek fokozati, illetve államvizsga dolgozatok, hogy a továbbképzőkről, magyar nyelven írott, hazai szakirodalomról, a tantervek, tankönyvek fordítása körüli nehézségekről, a gyakorló pedagógusok rendelkezésére bocsátott korszerű forrásanyagokról, képekről, témaajánlatokról ne is beszéljünk.

 

  1. Milyen lehetőségek állnak jelenleg rendelkezésünkre ahhoz, hogy felkészítsük a képzőművészeti nevelés és a kézművesség tanítására a jövő pedagógusait?

 

Pontosabban fogalmazva mit lehet megtanítani egy félévben, csökkentett óraszámmal olyan hallgatóknak, akik közül sokan még életükben nem láttak képesített rajztanárt? Ez fogas kérdés, hiszen az alapfogalmak ismerete nélkül, alig kezdhetjük el a módszertani ismeretek megbeszélését. Ami engem illet, akkor kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, amikor rajztanárként azt a feladatot kaptam 1990-ben, hogy az újraalakult szatmári pedagógiai líceumban a rajztanítás, később a kézművesség módszertanát tanítsam.

Akkoriban úgy gondoltam, hogy mindenekelőtt az anyagokat, technikákat, alapelemeket, művészettörténeti alapismereteket szükséges elsajátítani ahhoz, hogy a későbbiekben rátérhessünk a tanítási módokra, eljárásokra is. Az ötéves felkészülései idő alatt minderre még volt idő, lehetőség, de a főiskolákon, főleg a távoktatáson már egészen más a helyzet. Fél év és néhány kurzus, szeminárium keretében alig lehet ezt a hatalmas témakört kielégítően, vagy legalább végsőkig leredukált igényekkel, felületesen körbejárni. Nincs idő előkészületekre, hiszen alig kezdődött meg a félév, a hallgatók már órákat tartanak úgy, hogy még a fontosabb alapfogalmakat sem ismerik. Ez a helyzet a legtöbb helyen káoszt, zűrzavart, elbizonytalanodás eredményezett és eredményez. Ha sűrűsödik a megoldandó feladatok halmaza, akkor könnyen kialakulhat a „csak essünk túl rajta” állapot, amely a leendő pedagógusok többségét a későbbiekben egy életen át elkíséri. Úgy tanítanak majd, ahogyan ők tanultak, ahogyan őket tanították.

Ebben a kényszerhelyzetben megítélésem szerint az oktatónak két lehetősége van. Az első az, hogy bedobja a gyeplőt és hagyja, hogy a dolgok önmagukat alakítsák. Vagyis úgy nem tanít semmit, hogy közben munkát, lázas tevékenységet mímel, betarthatatlan tanácsokat osztogat, és utólagos kritikákkal próbálja menteni a menthetetlent.

A második lehetőség a megoldandó feladatok rugalmas összevonása. Az oktató úgy mutatja be, szemlélteti a kurzusok anyagát, hogy közben módszertani fogalmakat is közvetít, a szemináriumi feladatok elvégzésével tágítja a hallgatók anyag- és technikai ismereteit és a bemutatók alkalmával nemcsak a dinamikus, játékos, kreatív szemléltetést szorgalmazza, hanem a szakszavak helyes és közérthető használatát is. A gyakorlat azt igazolja, hogy ezen a módon a szűkre szabott idejű tevékenységek hatékonysága megsokszorozható.

 

  1. Mi segíthet még?

 

Többek között az, ha a kezdetektől hozzászoktatjuk a hallgatókat ahhoz, hogy a tanultakat minél szélesebb körben használják fel a különböző tevékenységeken, tantárgyak keretében. Például hajtogatunk néhány egyszerű tárgyat: poharat, házat, papírdobozt, és azt kérjük szemináriumi feladatként, hogy legközelebb ezek felhasználási módjait mutassák be a matematika, irodalom, földrajz, történelem, hitoktatás területén. Természetesen itt sem szabad magukra hagyni a hallgatókat, egy-egy ilyen elvárást minden esetben számtalan példa bemutatása előzi meg. Az ünnepvárók, folyosó- és osztálydíszítések, ajándéktárgyak készítése alkalmával a képzőművészeti és kézműves ismeretek előtérbe kerülnek. A mi feladatunk az, hogy minden adandó alkalommal – beleértve a szemléltetők készítését is – külön utaljunk ezekre a lehetőségekre. A tevékenységeink nem úgy fognak felértékelődni, hogy az illetékesek megsokszorozzák az óraszámot – bár ez is indokolt lenne, hiszen akkor legalább összegyűlne egy-egy katedrányi óra az iskolákban – hanem úgy, hogy a képzőművészeti, kézműves kreatív játékok szerepe egyre nagyobb teret hódít a különféle iskolai és iskolán kívüli tevékenységeken, elsősorban az óvodai, valamint elemi és általános iskolai szinten.

Ha a hallgatók kapnak forrásanyagokat, megfelelő, a könyvészeti részben bőven felsorolt informálódási lehetőségeket, akkor lesz, mibe kapaszkodjanak a munkahelyükön, és van némi garancia arra is, hogy nemcsak eredményesen tanítanak majd ezeken a területeken, hanem szükségét érzik majd annak is, hogy a saját tapasztalataikat megosszák előadások, egyes fokozatú tudományos dolgozatok megvédése alkalmából. Aki egyszer belekóstol, felfedezi a fenti módszereknek az embert formáló erejét, azt a későbbiekben le sem lehet beszélni arról, hogy pedagógusként ne éljen ezekkel a lehetőségekkel.

 

  1. Amit te sem szeretsz igazán, annak a szeretetéről másokat sem sikerül majd meggyőznöd.

 

Megítélésem szerint a legfontosabb feladat itt az ismeretek elsajátítása mellett, a tantárgy, a kreatív, kísérletező, aktivizáló tanítási mód megszerettetése. Rá kell vezetni már kezdetben a hallgatókat arra, hogy minden ember, tehát ők is tehetségesek, kreatívak, képesek szép, hasznos dolgokat létrehozni, hogy a későbbiekben ugyanerről meggyőzhessék tanítványaikkal is. Ez tapasztalataim szerint csak könnyű, gyors, mutatós eredményeket biztosító feladatok kijelölésével, beindításával lehetséges és persze tengernyi bíztatással, dicsérettel, ösztönzéssel, példamutatással.

Az egyéni látásmód, és egyedi megoldások csak akkor várhatóak a hallgatóktól, ha folyamatosan jó példát mutatva, megelőlegezzük ezt a magatartásmódot. A gazdag, változatos, új utakat nyitó szemléltető anyag előteremtése, elkészítése, begyűjtése sem csak az elvárásoktól függ, bő választékkal, felkínált lehetőségekkel folyamatosan segítenünk kell a hallgatókat a megfelelő rajzok, reprodukciók, szemléltetők beszerzésében. A kreatív ötletek nem a semmiből, váratlanul érkeznek, hanem az eredményes, alkalmazható, a gyakorlatban már bevált példák özöne hatására alakulnak ki, válnak természetes igénnyé.

Egy tantárgy, tevékenységi terület szeretetét, a hitet annak fontosságában, létjogosultságában nem lehet mímelni, eljátszani, esélytelen, pályatévesztett az a pedagógus, aki hasonlókkal próbálkozik. Ezért bűn a leendő nevelőket olyan oktatók kezére adni, akik maguk sem hisznek tevékenységük létjogosultságában, eredményességében, behelyettesíthetetlenségében. Kreativitásról, kezdeményezőképességről, dinamizmusról, alkalmazkodóképességről csak az a pedagógus beszélhet, aki maga is hasonlóan gondolkozik, cselekszik, él. Közhelynek tűnő alapigazságok ezek, mondhatnánk, ha az élet nem figyelmeztetne nap, mint nap arra, hogy nagyon sokan még közhely szinten sincsenek tisztában ezekkel az elvárásokkal, alapelvekkel.

 

  1. Mit tanítsunk?

 

Mindent, amire jut idő és lehetőség, és amire futja a tudásunkból, felkészültségünkből. A rendszer, felépítettség természetesen itt sem nélkülözhető. Tanítsuk meg az alapelemek felhasználási, alkalmazási módjait. Mutassunk példát arra, hogyan lehet, könnyen, ésszerűen egy-egy tevékenységet megszervezni, legyen gondunk arra, hogy a hallgatók helyesen használják a legfontosabb eszközöket, technikákat, szakkifejezéseket. Mutassunk minél több gyerekrajzot, elsősorban a saját tanítványaink munkáit, hiszen ezekkel hitelesíthetjük elvárásainkat. Ne csak a gyakorló iskolákban tanító kollégáktól várjuk el, hogy órákat tartsanak, hanem tartsunk olykor mi is ilyeneket. Állandó munkahelyemen régebben e miatt vállaltam órákat I-IV osztályban is. Kézzelfogható, konkrét példákkal utaljunk arra, hogyan lehet ösztönző, aktivizáló módon szemléltetni, vonjuk be a hallgatókat csoportos tevékenységekbe, utaljunk minden adandó alkalommal a tantárgyakon átívelő felhasználási lehetőségekre, tanítsunk technikákat, ismertessünk meg minél több anyagot, módszert. Kézművességből ismerjünk meg minél több természetes, mesterséges és újrahasznosítható anyagot, valamint ezek kreatív alakítási, felhasználási, alkalmazási, kombinálási lehetőségeit, tanítsunk origamit, tangramot, szemléltessük ezek széleskörű felhasználási lehetőségeit. A fentieken kívül a szatmáriak számára vizsgaanyag a tájokozódás annak a könyvészetben is szereplő DVD-nek az anyagában, amelyeket már az első kurzuson kézhez kapnak.

Negyed százada tanítok magyar és román nyelven módszertant, 17 éve dolgozom óvó- és tanítóképzős hallgatókkal. Munkám során azt tapasztaltam, hogy a tanítás lényege, legfontosabb hozadéka nemcsak a fentiekben rejlik, hanem elsősorban a hangvétellel, a hallgatóknak nyújtott segítséggel, a tevékenységeink játékos, közvetlen, ugyanakkor dinamikus hangulatával tanítjuk, neveljük, irányítjuk indirekt módon őket. Akárcsak a tanulók javarésze, ők sem az okos gondolatokat, a jó tanácsokat, alapigazságokat jegyzik meg, hanem a pedagógus személyiségéből áradó hitet, elkötelezettséget, mobilitást, segítőkészséget, empátiát, szeretetet.

Évek óta minden évfolyammal tartok egy szemináriumot a saját lakásomon, hogy ezen a módon még közvetlenebbé, élményszerűbbé váljék a kapcsolat tanár és hallgató között.

 

  1. Palackposta

 

Már nagyon régen írom, publikálom, népszerűsítem a módszertani elképzeléseimet, gondjaimat azzal a reménnyel, hogy talán valaki egyszer csatlakozik hozzám, segítő kezet nyújt, kiegészíti, gazdagítja, kijavítja, helyes mederbe tereli belterjes gondolataimat, elképzeléseimet. Bevallom, még az is átfutott az agyamon, hogy valamelyik tanügyért felelős intézmény mellém áll, kiadja a módszertani írásaimat vagy sokszorosíttatja, esetleg lefordíttatja románra azt a szemléltetőimet tartalmazó DVD-t, amely nagyon sok kolléga, tanár, óvó- és tanítónő munkáját segítené. Mindez azonban alig érdekel valakit. Eddig nem találkoztam olyan emberrel sem, aki vállalná, hogy átnézi, véleményezi ezt a hatalmas anyagot, szerintem azok is kevesen lehetnek, akik érdemben hozzá tudnának szólni.

Addig, amíg egy csoda folytán valamilyen változás áll be ezen a területen, úgy érzem magam, mint a hajótörött, aki néhány társával (a hallgatókkal, egykori tanítványokkal, fokozati dolgozatokat készítő óvó- és tanítónőkkel, valamint azokkal, akik naponta látogatják az általam szerkesztett világhálós oldalakat) egy lakatlan szigeten tengeti napjait, ahonnan évek óta, egyre reménytelenebbül küldözgeti palackba zárt üzeneteit minden irányban.

A fentiek ellenére optimista vagyok, hiszen meggyőződésem, hogy a körülmények, a kor egyre sürgetőbb elvárásai előbb-utóbb rákényszerítik az illetékeseket arra, hogy így vagy úgy, akár utasítások, felső rendelkezések nélkül, vagy azok dacára lépjenek ezen a területen.

 

                                                                                                Muhi Sándor

 

 

  1. Könyvészet

(rövid összeállítást közlök az alábbiakban azokról az általam készített, és a témakörhöz kapcsolódó publikációkról, amelyek a mai napig elérhetőek, felhasználhatóak)

 

  1. Muhi Sándor: Szemléltetők (2015)

Szatmárnémetiben a kurzusok kezdetén minden hallgató kap egy több kötetnyi szöveget és több tízezer képet, reprodukciót, szemléltetőt tartalmazó DVD-t, amelyből kiválogathatják azokat a szövegeket, képeket, reprodukciókat, amelyek segítik őket a szemináriumi feladatok megoldásában, a gyakorló tanításokon, vizsgákon. Ezekből eddig több százat adtam és adok ajándékba folyamatosan idehaza és külföldön egyaránt azoknak, akik ezt igénylik: muhisandor1945@gmail.com

Az anyagot évente felújítom, kiegészítem a legújabb, legfrissebb anyagokkal, reprodukciókkal. Az összeállítás tartalmaz 30 szakdolgozatot az eddig elkészült 100-120 darabból, amelyeket az utóbbi jó két évtizedben a kihelyezett tagozat hallgatói, illetve a Szatmár megyei óvó- és tanítónők írtak.

  1. A honlapomon nagyos sok képet, segédanyagot találhat az, akit a témakör érdekel: http://www.muhisandor.eoldal.hu/ . Ennek eddig közel negyedmillió látogatója volt. Itt olvashatóak a módszertani tanulmányaim, a gazdagon illusztrált témajavaslataim az óvodától az egyetemig, de van egy összeállítás Művészettörténet dióhéjban címmel, Szakkifejezések szótára, itt publikálom  folyamatosan a szemináriumok, gyakorló tanítások képanyagát, és még sorolhatnám.
  2. Ilyen jellegű írásaim olvashatóak a BBTE szatmári kihelyezett tagozatának a honlapján: http://www.bbtepedsm.ro/page.php?page=oktato&id=9
  3. A kihelyezett tagozat facebook oldalán rendszeresen közlök fotó-sorozatokat a különböző tevékenységekről, ünnepekről, gyakorló tanításokról, szemináriumi tevékenységekről:
  4.  
  5. Van youtube csatornám, ahol saját készítésű képzőművészeti, művészettörténeti és helytörténeti kisfilmeket lehet megtekinteni: https://www.youtube.com/channel/UC-ar_NJ__tZzscKuaZBuJaQ
  6. Működtetek, szerkesztek kulturális oldalakat, amelyeken a hallgatók, pedagógus kollégák bőven találnak építészeti, képzőművészeti, helytörténeti adatokat, képeket, kisfilmeket, amelyeknek nem csupán a képzőművészeti vagy kézműves tevékenységeken vehetik hasznát
  7. Ezen az oldalon is olvashatóak szép számmal írásaim, tanulmányaim:
  8. Az RMPSZ oldalán a Magiszter folyóiratban megjelent írások, tanulmányok között az én módszertani írásaim is olvashatóak:  http://rmpsz.ro/hu/src/?keres=TWFnaXN6dGVy
  9. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum honlapján, az alábbi címen olvashatóak a tanulmányaim:

       http://opac.opkm.hu/pages/modules/opac/opac.php

 

Néhány, a sajtóban, alkalmi kiadványokban, szakfolyóiratokban megjelent módszertani jegyzetem, írásom, tanulmányom

 

  1. A Hét évkönyve, 1986, Játszani is engedd c. tanulmány…
  2. Szatmári Hírlap, 2007. december 7. A Hattyúleány bemutatkozása a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban
  3. Szatmári Hírlap, 2009. február 17. A Scriptor díjazta a pályázókat
  4. Szatmári Hírlap, 2009. május 30. A gyermeknapi rajzpályázat nyertesei
  5. Magiszter 2007 (tavasz) Egy kis segítség (módszertani írás, 60-66 o.) Tanulj, hogy taníthass (módszertan, 84-87 o.)
  6. Magiszter 2008 (tavasz) Tanulásról, átélésről, kötődésről egy Dsida-kötet és egy mesekönyv illusztrációi kapcsán (módszertan, 71-75 o.)
  7. Magiszter 2009 (tavasz) Vannak magyar reformpedagógiai műhelyeink I. (módszertani tanulmány, 41-56 o.)
  8. Magiszter 2009 (nyár) Vannak reformpedagógiai műhelyeink II. (módszertani tanulmány, 34-46 o.)
  9. Magiszter 2009 (ősz, tél) Vizsgázunk (módszertani tanulmány, 93-102 o.)
  10. Magiszter 2010 (tavasz) A rajztanítás mérföldkövei I (oktatástörténet, 83-93 o.)
  11. Magiszter 2010 (ősz) A rajztanítás mérföldkövei II (rajztanítás a kommunizmus idején, oktatástörténet, 94-104 o.)
  12. Magiszter 2010 (tél) Gondolatok a gyermekrajzok olvasatairól (tanulmány, 65-77 o.)
  13. Magiszter 2011 (nyár) Az óvodai környezetről és díszítésről (tanulmány, 5-18 o.)
  14.  Magiszter 2011 (ősz), Pénz, pénz, pénz (módszertani tanulmány, 61-71 o.)
  15. Magiszter 2011, tél, A szövetség 20 éve, Pedagógusok tudományos munkája (52-55 o.)
  16. Magiszter 2012. (nyár), Készítsük el a saját címerünket! (43-53 o)
  17. Magiszter 2013. (tél) Az óvodai és elemi iskolai oktatás mostohagyermeke: a kézimunka és a kézművesség (66-82 o.)
  18. Magiszter 2014. (tavasz-nyár) Van-e gazdája az óvodai ás elemi iskolai képzőművészeti nevelésnek? (46-64 o.)
  19. Demény Piroska, Fóris-Ferenczi Rita (szerkesztők): Új utak és módok az oktatásban (2011, Kolozsvár) Muhi Sándor: Ne magyarázd, mutasd! (279-286 o.)
  20. ÚTKERESÉS (2010, Státus Kiadó, Csíkszereda, a BBTE szatmári tagozatának kiadványa) Muhi Sándor: Vannak reformpedagógiai műhelyeink (133-175 o.)
  21. Gyakorlatközelben (Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2012.) Muhi Sándor: Képzőművészeti nevelés, kézművesség az előkészítő osztályokban (153-162 o.)
  22. Határon innen és határon túl (2014. Státus, Csíkszereda) a BBTE kihelyezett szatmári tagozatának elektronikus kiadványa (Muhi Sándor: Tanügy rendszerünk mostohagyereke: a kézművesség, 403-415 o.)
  23. MAGYAROKTATÁS. RO (2010. ősz 2011.)
  24. Néhány gondolat a rajztanítás jelenéről és jövőjéről (tanulmány).
  25. Reform (tanulmány).
  26. Dobozok  versenye (tanulmány).
  27. Rendezzünk minél több kiállítást az osztályteremben (tanulmány)

 

 

  1. KÉPEK JEGYZÉKE

(a felvételeket a szerző készítette a BBTE szatmári kihelyezett tagozata harmadéves hallgatóinak tevékenységein)

 

  1. Alkalmi tárlat szemléltetőkből az előadóterem tábláján
  2. Szemináriumi bemutató
  3. Csoportos feladat
  4. Az eredmények bemutatása
  5. Gyakorló tanítás az első osztályban
  6. A hallgatók is rendszeresen fotóznak a tevékenységeken
  7. Csoportos feladat, kollázs technikával
  8. Szemináriumi bemutató a tanár lakásán
  9. Vizsga képzőművészeti nevelésből
  10. Néhány tudományos dolgozat képzőművészeti nevelésből, kézművességből

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.