Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. Rijksmuseum I

2011.12.10

EURÓPA NAGY MÚZEUMAI (14)

 

Rijksmuseum I.

 

A Rijksmuseum (Nemzeti Múzeum) Hollandia legnagyobb művészeti gyűjteménye, az amszterdami gyémántcsiszoló műhelyek közvetlen közelében található. Aki arra jár, annak megkerülhetetlen program, évente több millióan látogatják. Magát az épületet is eleve múzeumnak szánták, 1885-től nyitotta meg kapuit. A romantikus összhatású palota — Amsterdam nagyállomásához hasonlóan — P. J. H. Cuypers tervei alapján készült a historizmus (neogótikus, neoreneszánsz építészet) jegyében, mindkét épület felújítása évek óta tart, és úgy tűnik, még jó ideig elhúzódhat. A múzeumba jelenleg is csak egy oldalsó ajtón át lehet bemenni. Teljes anyaga több millió kiállítási tárgyat tartalmaz, a képtáron kívül van itt válogatás a holland kézműipar alkotásaiból, valamint az ország gyarmatosító múltját idéző dísztárgyakból, iparművészeti munkákból is, de mindebből jelenleg csak pár száz festmény tekinthető meg. Ennek az elhúzódó renoválásnak olykor előnyei is vannak, mert az ide érkező turista a művek számát tekintve szerénynek tűnő, de a holland festészet aranykorát kielégítően bemutató, kis képzettséggel akár néhány óra alatt is áttekinthető válogatást kap.

Nyilvánvaló, hogy ennek a képtárnak is főszereplői a holland klasszikusok: Rembrandt és Vermeer. Rembrandt A zsidó menyasszony (Izsák és Rebeka, 1661) című alkotása ótestamentumi történetre utal, de nem csupán a művész kortársainak, hanem számunkra is példaértékű az üzenete. Az összetartozás, kölcsönös szeretet, türelem, megértés képe ez amellett, hogy ugyanakkor az ereje teljében lévő alkotó kiteljesedett eszköztárának legjavából nyújt ízelítőt, végleg szakítva a lokális színek dominanciájával, kifinomult harmóniáival egységesíti, és ugyanakkor dinamizálja, vibrálóvá, lüktetővé, élettel telivé varázsolja festményét. A fentiek felismerése után már szinte mindegy, hogy valójában elképzelt személyekről vagy élő modellek után megrendelésre készült képről van szó.

            Jellemző, megható és elgondolkoztató az, amit a későbbi pályatárs, Vincent van Gogh mond a képről: „A zsidó menyasszony […] milyen bensőséges, milyen végtelenül megnyerő kép, egy tüzes kéz munkája.” Van Gogh nem csak jelképesen, hanem a szó szoros értelmében varázsló művésznek tartotta nagy elődjét, azt is hozzátéve, hogy általában nagyon nehéz sors jut minden varázslónak. Bátyjának írt levelében így fogalmazta meg Rembrandt alkotói világa utáni sóvárgását: „Ha lett volna erőm a folytatásra, az életből vett szentek és szent asszonyok képmásait festettem volna meg, olyanokét, akik látszatra más kor szülöttei, ám valójában korunk polgárasszonyai, mégis mintha lenne bennük valami közös a nagyon ősi keresztényekkel”.

Akit Rembrandt alkotásainak titka közelebbről érdekel, az nem vonatkoztathat el a kor szellemétől, gondolkodásmódjától, különben elvész a részletekben. Még a XVII. századi holland babaházaknál sem az aprólékosság, a részletek, a felhasznált anyagok változatossága, a technikai bravúrok kápráztatják el a nézőt, valójában az is mellékes, hogy az itt látható tárgyak, szobabelsők — amelyeknél ugyanúgy megtalálható a porcelán-, ezüst- és üveg nemű, a festmények és a delfti fajansz is, mint az eredetiekben — a mindennapi környezet kicsinyített másai.

Engem a babaházakon mindig a jómódú holland polgár komolysága, hitelessége hat meg. Ők a gyerekeiket nem meglepni, szórakoztatni, lefoglalni, hanem tanítani, alakítani, formálni szerették volna, vagyis már születésüktől örököseiknek tekintették azokat mindenben. Pontosan tudták, hogy a neveléshez, tapasztalatszerzéshez valódi anyagokból, szakmai tudással, hozzáértéssel készült, kicsinyített méretű, hiteles tárgyakra, eszközökre van szükség és nem sajnálták az időt, fáradtságot ahhoz, hogy mindezt hozzáértéssel, igényességgel létrehozzák utódaik számára. Így, ezen a módon mondták el szeretetüket, féltésüket, bizalmukat anélkül, hogy ezt az amerikai filmek stílusában, üres szavakkal félóránként kinyilvánították volna. Talán a fentieknek köszönhetően a hollandok ma is szeretik a szép bútorokat, képeket, könyveket, iparművészeti tárgyakat. Jó ízléssel, a minőség igényével berendezett, tiszta szobáik erről tanúskodnak bárki számára, aki arra jár, hiszen lakásaiknak nagyméretű ablakait csak a legritkább esetben takarják függönyök.

A holland művészet egyik legfontosabb titka, hajtóereje megítélésem szerint a példaadás. Leonardót polihisztorként tartották számon, de egy személyben szaktekintélyek, újítók, feltalálók, tanítók voltak a gótikus építőmesterekhez hasonlóan a későbbi századok építészei, festői, köztük Rembrandt, Vermeer, Frans Hals, Rubens is. Ez a folyamatosság, a tapasztalatok átörökítése, tudatos gyarapítása a titka minden emberi csodának.

A kor szellemét, gondolkozásmódját, a politikai, gazdasági feltételek, vagyis az életkörülmények formálták. A XVII. században Hollandia pénzügyi, kereskedelmi, tengeri nagyhatalom volt, joggal nevezik ezt az időszakot a holland aranykornak, amely nem véletlen egybeeséseknek köszönhetően, hanem magától értetődő természetességgel vált többek között a holland festészet, iparművészet aranykorává is.

 

                                                                                               

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek jegyzéke

 

 

 

 

01.   A múzeum épülete a felújítás előtt

02.  Katalógus

03.  A gyémántcsiszoló műhelyek épületsora

04.  A mostani, ideiglenes bejárat

05.  Rembrandt: Izsák és Rebeka

06.  Babaház 1676-ból

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.