Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. Sétatér b

2011.03.26

Ornamentika Szatmárnémetiben

 

06. Sétatér/b — Középületek

 

A Sétatéren (B-dul Vasile Lucaciu), mint a bevezetőben már említettem több középület is található, közülük ezúttal néhány szóban a Megyei Múzeum, az ortodox plébániatemplom valamint a Megyei Nyugdíjigazgatóság épületeinek az ornamentikájáról írok.

Nagyon szép, igényes díszítésű az alig nyolcvanéves templom, amelyen az ortodox, ezen belül a román építészeti iskola hagyományait, motívumvilágát fedezhetjük fel Tévesen többek — beleértve a magyar sajtót is — katedrálisnak neveik. Divatos szó lett a katedrális, hiszen annak nevezik sokan a nagykárolyi új ortodox templomot, de még nagyobb falusi plébániatemplomoknál is találkoztam ezzel a kifejezéssel. Magam is szép, reprezentatív épületnek tartom a szatmárit, de katedrálisnak, székesegyháznak csak akkor mondhatnánk, ha püspöki, esetleg érseki templom lenne. A katedrális a görög káthedra (ülőhely, bírói vagy tanári szék) szóból ered. A VI. századtól a püspöki templomokat hívják így, mert abban áll a liturgiát vezető püspök széke. A katedrálist nevezik még székesegyháznak vagy dómnak, a többi templom neve plébániatemplom, a kisebb templomokat kápolnának hívják.

Az előkép, a példa ebben az esetben nyilvánvaló, elég, ha összehasonlítjuk a Curtea de Argeş-i, XVI. századi  püspöki templomot a szatmárival, azt fogjuk tapasztalni, hogy a két épület nemcsak külső megjelenésében, hanem a kötélfonatot utánzó díszektől a toronysüvegekig, az alacsony kerítéstől az épület felületén látható ívsor frízekig, a kockafejezetű, gazdag növényi ornamentikájú oszlopoktól, rozettáktól az övpárkányokig a különbségek mellett még számos párhuzam van. A frízek, rozetták kifinomult, magas szakmai tudással kivitelezett díszítései mellett külön felhívnám az érdeklődők figyelmét az oszlopfők motívumvilágára. Érdemes ezeket több nézőpontból, különböző megvilágításban is tanulmányozni, hiszen a maguk nemében páratlan plasztikai élményt nyújtanak. Engem egy tavalyi, 2010-es görögországi út — amely során számos ortodox templomot, kolostort is meglátogattam — győzött meg a romániai ortodox építészet arányainak és motívumvilágának figyelemre méltó szépségeiről. Ez a tapasztalat is bizonyítja, hogy értékeink megítélésében milyen fontos szerepe van az összehasonlításnak.

Kis sarkítással megállapítható, hogy az ortodox, görög keleti építészet, festészet, díszítőművészet kortalan. Kortalan olyan értelemben, hogy a hagyománytisztelő, a szigorú előírásokat (kánonokat) következetesen betartó művészek alkotásain alig okoztak feltűnő, alapvető változásokat a századok. Ilyen értelemben az összehasonlítás a görög, bolgár, orosz stb. régebbi vagy újabb példákkal viszonylag egyszerű. Bátran állíthatjuk, hogy ebben az összehasonlításban a romániai ortodox egyházművészetnek — és ide sorolható a szatmári plébániatemplom is — nincs szégyenkezni valója.

A régi prefektúra épületét, amely ma Megyei Múzeum, G.P. Liteanu, a román  műépítészeti iskola képviselője tervezte. Igazodik ez a két világháború között emelt monumentális hatású középület a kordivathoz is, de ugyanakkor külsőségekben, az épület szerkezetében egyaránt egy közigazgatási intézménnyel szemben támasztott követelményekhez is hű kíván maradni. Tekintélyt ébresztő egyszerűség, áttekinthetőség, pragmatikus megoldások jellemzik. Homlokzatát a két felső szintet összekötő, óriás (több szintet összekötő) fél oszlopok tagolják, amelyek ívsort „tartanak”, itt látható a széles erkély, amely a homlokzati rész meghatározó eleme. Mindehhez szervesen illeszkedik a széles, díszes bejárat, a sarokrészen kis, toronyszerű kiugrót fedezhetünk fel.  Mi az alapvető különbség a régi és a mostani szatmárnémeti közigazgatási palota között? Az első a monumentális jellege mellett, nyugalmat, biztonságot sugall, arányaival alkalmazkodik az alföldi város jellegéhez, az ide érkező könnyen tájékozódhat, kiigazodhat a belsejében. A mostani olyan grandomán, égbe nyúló, a város építészeti hagyományait semmibe vevő, túlbonyolított szerkezet, amelyben a belső térkiképzést utólag a külső formák adott kereteihez idomították, és ez akadályozza az áttekinthetőséget, valamint nagyon sok kihasználatlan és kihasználhatatlan felületet eredményez. Akik úgy gondolják, hogy a modern építészeti megoldások egészen más igénnyel formálódnak, alakulnak, azoknak szíves figyelmébe ajánlom a nagybányai közigazgatási palota épületét.

Régi, tekintélyt, anyagi biztonságot sugárzó polgári házból alakították ki a közelmúltban a Megyei Nyugdíjigazgatóság épületét. A közelében több kisebb középület, pártszékház, adóhivatal stb. is látható. A nyugdíjigazgatóság épületének kazettás díszítésű kapuja, falpilléreinek mívesen kivitelezett korinthoszi fejezetei, térkitöltő díszei a város egyik legszebben, leggazdagabban díszített, figyelemre méltó földszintes középületévé avatják. Azt egy pillanatig sem állíthatjuk erről a homlokzatról, hogy egyszerű, visszafogott az ornamentikája, ennek ellenére az összkép egységes, kiegyensúlyozott, kellemes hatású, úgyis fogalmazhatnék, hogy emberléptékű, barátságos, hívogató. Ha rendeltetésére gondolunk, ez egyáltalán nem elhanyagolandó szempont, erény.

 

                                                                               

 

       

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete 10. Sétatér 2

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.