Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


01. Szatmárnémeti története évszámokban (I)

2011.08.15

SZATMÁRNÉMETI TÖRTÉNETE ÉVSZÁMOKBAN

1000 k. Zothmart a várával együtt Árpád magyarjai már itt találták. Gizella királyné (Szent István hitvese) németeket telepített ide, innen a Németi rész neve. A városkát a telepesek építették.

1013            Castrum Zothmar létezéséről tudósítanak a korabeli dokumentumok.

XI.-XII. sz.   Szatmár távol esett a fontosabb események színhelyétől, ez történelmének nyugodtabb szakasza.

1217 – 1230   A vár királyi erősség volt. Előtte volt egy kis domb, amelyet Dobolónak (Doboló Dombnak) neveztek, mivel a várat őrző katonaság ezen dobolt reggel és este.

1230       Ebből az évből származik II. Endre szabadságlevele. Ez elsősorban az itt lakó németek jogait erősítette meg.

1230-1464 Pénzverde működött a városban.

1241 A tatárjárás Szatmárt sem kerülte el, a várost kifosztották, felperzselték, sokan meghaltak. Emiatt hosszú ideig sok megműveletlen földdarab volt a környéken. Valószínűleg ekkor pusztult el Szatmár első földvára is.

1261 V. István mulatóhelye volt Szatmár vára. A városnak a király jogokat biztosított. Elöljárót, papot maguk választhattak, idegeneknek se bort, se posztót nem volt szabad árulni a városban.

XIII. sz. Szatmárhegyen már szőlőt szüreteltek.

1262 A hetivásárt hétfőn, majd pénteken rendezték.

1291 III. Endre megerősítette a városra vonatkozó szabadalmakat. A bíró neve magyar: Buda.

1310 Dokumentumok említik a szatmári Só raktárt. I. Károly király a Désen lakó remete barátoknak megengedte, hogy sójukat Szatmáron, szabadon árulhassák.

1330 Feljegyzések vannak arról, hogy az itt lakó németek királyi vadászok voltak.

1335 A szatmári minoritákról írnak a korabeli dokumentumok. 1448-ban hagyták el a várost.

1383 A városban a következő épületekről tudunk: városháza, öregek kórháza, kolostorok, két templom stb.

1384 Domonkos rendi szerzetesek voltak Szatmáron, ezeknél tanult Bakócz Tamás, a későbbi esztergomi érsek is. Ebből az időből tipikus középkori perek leírásai maradtak fenn

1406 Rögzítették a város határait. Zsigmond király úgy rendelkezett, hogy a város egyedül csak a tárnokmestertől függ.

1424 A város határait földkupacokkal jelölték meg.

1441 Zsigmond király Belgrádért cserében Brankovics Györgynek, a szerb despotának adta Szatmár várát.

1452 Drágffy Sándor a szatmáriakkal hatalmaskodott, ezért Hunyadi János kormányzó megparancsolta a vármegyének, hogy oltalmazza a várost.

1560 Szatmár vára Mátyás király tulajdona volt. Uralkodása idején egy négyszögletes kastély épült Szatmáron, szélein egy-egy toronnyal. Ez a Decebal híd környékén állt. (Amikor 1976-ban a közelben álló tízemeletes tömbházak alapjait ásták, hat méter mélyen, feltehetően ennek a kastélynak alapköveit találták meg.)

1464 Tokajból veretlen ezüstöt küldtek a szatmári pénzverdébe, de ezt az úton elrabolták.

1465 A gyulafehérvári káptalan Németitől dézsmaként 24 hordó bort követelt.

1482 A szatmári polgárok ólmot és élelmet szállítottak Asszonypatakára (Nagybánya). A szállítmányt Drágffy Bertalan tiszttartója a marhákkal együtt elvette.

1501 A tized miatt a szatmáriak ellentétbe kerülnek Geréb László erdélyi püspökkel, aki kiközösítette őket. Beszüntették parancsára a misemondást, gyónást, temetést stb. A püspökkel szemben II. Ulászló kelt a szatmáriak védelmére.

1527 Zápolya János a németieknek a környező falvakban (Homok, Lázári, Daróc stb.) birtokokat ajándékozott.

1530 Zápolya a városnak szabad só árusítást engedélyezett.

1535 A vár ebben az időben védelmi szempontból jelentéktelen volt. Bánffy Boldizsár (Ferdinánd vezére) a két városkát felgyújtatta, és mivel a vár nem volt alkalmas védekezésre, a templomot erősíttette meg sáncokkal és árkokkal. Ezt Zápolya vezére, Kún Gothard vette be, de közben maga is halálosan megsebesült. Bosszúból Zápolya Bánffy helyettesét, Horvát Mátyást karóba húzatta, és annak több katonáját felköttette a Váradi mezőn.

1543 A vár a király adományaként a Somlyai Báthoryak tulajdona lett. Ezek a Szamosnak új medret ásattak (kb. azon a szakaszon, ahol a folyómeder ma is van), így a vár szigeten volt. A falakat újból felépítették, és jól megerősítették. Ezzel a vár történetének új szakasza kezdődött el. Aki ezt a hatalmas erősséget uralta, az egész megyének parancsolt.

1547 A főbíró Fábián Albert volt. Ő a város ötvöseinek céhbeli szabadságlevelet adott.

1551 Mivel a várost újból felperzselték, Ferdinánd adómentességgel kedvezett a polgároknak.

1553 A németiek és mikolaiak rendezték a határvitát.

1554 Ettől az évtől a város polgárai Luther Márton tanait követték.

1558 A várat vérdíjként Balassa Menyhért kapta, aki rendszeresen fosztogatta katonáival a környéket.

1560 Balassa elárulta Zápolya János Zsigmondot. A 10000 aranyat, amelyet hadiköltségre kapott, eltulajdonította, és Ferdinánd pártjára állt.

1562 Zápolya János Zsigmond a budai és temesvári basákkal megostromoltatta Szatmár várát, a két városkát ezúttal is felgyújtották. A várat Zay Ferenc parancsnok védte 4000 katonával a 24000 török ellen. A törökök nem tudták a várat bevenni.

1563 Míg Balassa és kapitánya elhagyták a várat, a városi lakosok visszahívták Báthori Istvánt. Zápolya János Zsigmond megparancsolta a vár megerősítését.

1565 Schwendi Lázár és Báthori András császári vezérek a befagyott Szamoson keresztül nagy sereggel támadták a várat. Báthori István, a védő kilátástalannak ítélte a helyzetét, felgyújtatta a várat, és katonáival Váradra menekült. A győztes császáriak megerősítették a várat. 1500 katona őrizte, parancsnokuk Neustadi Mage Erasmus volt. A német katonák azonban a Szamos-parti fák almájától tömegesen vérhast kaptak, magyar katonákat kellett fogadni helyettük.

1567 A császár és Zápolya (János Zsigmond) csapatai Szatmár közelében hadakoztak egymással azért az egyházi dézsmáért, amely egyiküket sem illette meg. Közben a törökök is raboltak a környéken.

1569 Ebben az évben a szatmári vár értékét 24000 forintra becsülték. A debreceni zsinaton a szatmáriak a helvét hitvallást követték.

1571 II. Maximilian a II. Andrástól kapott kiváltságokat megerősítette. Megparancsolta Teüffenbach Kristóf főkapitánynak, hogy a megfutamodott katonái elkobzott vagyonát adja vissza.

1577 Rudolf császár a város eddigi kiváltságait megerősítette.

1580 Báthori András lengyel király nemzetségi birtokként Szatmárt kérte, de helyette csak Asszonypatakát kapta meg.

1583 Ebben az évben a város és a vár ura Báthori István lett.

1594 Báthori Zsigmond fejedelem a keresztesi ütközet után Szatmáron pihentette táborát. Ebben az évben tatárok portyáztak a környéken, a megye lakosai Szatmáron kerestek menedéket. A matolcsi zsinaton a szatmári református kollégiumot főiskolaként emlegették.

1600 Mihály vajda Szatmáron mulatozott, itt várt segítséget, hogy elfoglalja Erdélyt.

1604 Bocskai katonái ostromolták a várat, a védők feladták.

1605 Szatmár a kassai országgyűlésen képviseltette magát. Basta császári hadvezér katonái tűzzel-vassal pusztították a várost.

1608 Milotai Nyilas István megvásárolta a mai telket a református gimnázium számára. III. Mátyás megerősítette a város szabadságlevelét.

1622 A két városkát és a várat Bethlen Gábor kapta. A fejedelem a várbeli nemeseket adófizetésre kötelezte.

1623 Báró Károlyi Mihály Szatmáron tulajdonhoz jutott.

1626 Bethlen Gábor megparancsolta, hogy a város lakói ne adózzanak a vármegyének.

1630 Ettől az évtől állt a jezsuita rendház Szatmáron, a mai M. Eminescu Kollégium környékén.

1633 Ekkor öntötték Eperjesen a Láncos-templom harangját. Ugyanitt öntötték 1638-ban a székesegyház kis lélekharangját is.

1636 Pázmány Péter gimnáziumot alapított Szatmáron. A várkapitány Rozsályi Kún László, az udvarbíró Bellevai Dávid volt.

XVII. sz. Már állt a Rákóczi–kastély a mai főposta helyén, 1907-ben bontották le. Németiben már volt gazdaközösség.

1642 Szatmár I. Rákóczi György tulajdona.

1644 Megújították a városi polgárok vámmentességét.

1645 Rákóczi György az avasi lakosokkal a várhoz palánkkarókat hordatott. Szegedi Mihály volt Szatmáron a bíró, ő kegytárgyakat is készített a református egyház számára, ezek egy része még megvan.

1646 Rákóczi György részt vett a szatmári zsinaton, és megerősítette Bethlennek azt a rendeletét, miszerint a szatmári ispotálynak (kórháznak) évente 25 köböl gabonát kell adni.

1657 Lengyelek ostromolták a várat, a védők feladták. A béke aláírói között ott volt Szobieszki János is. A béke értelmében a lengyelek bármikor bemehettek a városba, de 2600 tallérnál több hadiadót nem követelhettek. Iszonyatos pusztítást végeztek, sok ártatlan embert hadi ínségbe taszítottak, a lerombolt falak maradványaira ezt írták: „Adjuk vissza néked ekként jó szomszéd a költsönt”. (Szirmay)

1659-1663 A környéken török és tatár pusztított. 5000 tatár megtámadta és felgyújtotta a várost, ezreket hurcoltak rabságra. Montecuccoli hadvezér a távolból nézte az eseményeket, de nem avatkozott be.

1661-63 Az elmaradt fizetések miatt a vár zsoldos katonasága többször fellázadt.

1662 Leopold megerősítette a város kiváltságait.

1663 Szatmár követei Kassán gyűléseztek. Ekkor volt a szatmári zsinat is, amely a reformáció elterjedésének itteni jelentőségét bizonyítja. Öt lelkész működött a városban, a református egyháznak főiskolája és kórháza volt. Rákóczi úgy rendelkezett, hogy a nemesek ugyanúgy kötelesek adót fizetni, mint a polgárok.

1664 Gróf Rákóczi Ferenc meggyőzött kétszáz várbeli német katonát, hogy álruhába öltözve menjenek a váradi vásárba, és ott a magyarokkal együtt foglalják vissza Várad várát a törököktől. A törökök a katonákat, vezéreikkel együtt, lekaszabolták. Ebben az évben Leopold birtokolta a szatmári várat, a katonaság ezúttal is német volt.

1665 Az egri káptalan tiszttartója a dézsma fejében a szatmáriak pénzét erőszakosan elvette.

1667 Szatmár a királytól (I. Leopold) szabadságlevelet kapott.

1668 A szatmáriak panaszkodtak gr. Nádasdi Ferenc országbírónál a vár katonáinak visszaélése miatt. Helyettük magyar végvári katonákat kértek azzal az indoklással, hogy ezek tartása lényegesen olcsóbb.

1669 A német katonaság rendszeresen fosztogatta a megye lakosságát is. Kemény Zsigmond fejedelem özvegye, Lónyai Anna összehívta az aranyosmeggyesi várban a megye urait és nemeseit, hogy ennek gátat vessen. A megye csapata a portyázó németeket a Szamosnak szorította és lekaszabolta. Annyi német holttest, kalap, takarmány úszott a vízen, hogy a szatmári vízimalom kereke leállt. Leopold bosszúból lefoglaltatta az aranyosmeggyesi várat és a szatmárihoz csatolta. A nemesség akcióját német részről megtorlások és kivégzések sora követte.

1670 Gróf Rhédey Ferenc Berencét a szatmári református iskolának ajándékozta, ezen kívül még évi 100 forinttal is támogatta azt. Leopold császár figyelmeztette Rákóczi özvegyét, hogy fia, Ferenc és tisztje, Józsa Miklós a szatmáriakat sanyargatja. Ebben az évben I. Rákóczi Ferenc 2000 katonával akarta bevenni a várat, de elűzték.

1672 Kurucokat vontak össze Batiznál és Vasvárinál, hogy a németeket verjék ki a várból. A németek ágyúkkal a csapatok elé mentek, a gyalogság az ágyútűz elől a földre feküdt, a lovasság pedig elmenekült. A gyalogság soraiban voltak a szatmári diákok is, akiket a katonákkal együtt levágtak. A holttesteket tömegsírba temették, ennek dombja a batizi temetőben még megvan. A tömegsírt a XX. század elején feltárták. 73 ifjú maradványait találták meg. Ferenczi János szerint ebből 49 szatmári diák volt, név szerint felsorolta ezeket. A legújabb kutatások megállapították, hogy kevesebben, kb. 25-en voltak, a felsorolt nevek közül ugyanis több szerepel a következő években az iskola katalógusaiban (Bura L.).

1673 A magyarokat védelmező erdélyi hadak megtámadták Szatmárt, de a németek visszaverték őket.

1676 Apaffy Mihály visszakérte a várat Leopold császártól. A válasz: „Nem adjuk, Szatmár nem tartozik Erdélyhez.”

1677 Schmidt kassai hadvezér 4000 katonával Szatmárra jött, és az erdélyi táborban katonáskodó lengyeleket próbálta a császári seregekhez csalogatni nagyobb zsoldért. A lengyelek válaszként 1500 német katonát leöltek, 500-at elfogtak. Herberstein szatmári kormányzó is ott esett el.

1680 Apaffy Mihály erdélyi fejedelem 24000 törökkel, erdélyiekkel és havasalföldi románokkal jött Szatmár vára alá, és azt egy hónapig ostromolta, de elüldözték. A fejedelem hadvezérének, Teleki Mihálynak sarkantyús csizmáját a védők gúnyból a szatmári kapura szegezték.

Elpusztult Hóstánc (Hochstadt), állítólag a törökök gyújtották fel. Ez egy váron kívüli virágzó városrész volt. A kültelki református templom márványtáblája a fenti eseményre utal.

1681 A város követei, Kőszegi Mihály és Szőnyi János részt vettek a pozsonyi országgyűlésen. Ebben az évben a város a császári várbeli katonaság tartására 300 forintot fizetett.

1682        Thököly Imre kurucai, kihasználva a Szamos alacsony vízállását, elfoglalták a várat. Scherffenberg Friedrich német ezredes emiatt olyan csúnyán káromkodott, hogy ezért 1684-ben, Eperjesen a fejét vették. Ebben az évben a két városka lakói megegyeztek abban, hogy kinek, hol kell a Szamos jegét rendszeresen vágni ahhoz, hogy a vár télen is megközelíthetetlen maradhasson.

1683        Leopold (Lipót) császár megengedte az itt lakó görögöknek, rácoknak, oroszoknak vallásuk szabad gyakorlását. Monastelli Demeter lett a papjuk.

1684        Thököly követői elhagyták a várat, az itt maradt katonák pedig felesküdtek Leopold császárnak. Thököly a későbbiekben pár száz tatárral megtámadta ugyan a várat, de ezt a támadást a védők könnyedén visszaverték.

1685        A város lakói ebben az évben is bepanaszolták a vár katonáit, hogy rabolnak, fosztogatnak. A főbíró ebben az évben Istvándi János volt.

1685-1693 Caraffa Antal generális garázdálkodott Szatmáron. Hatalmas adókat követelt, három év alatt a város 60000 forintot fizetett neki. A lakosság 1730-ig nyögte az adókra felvett kölcsönöket.

1687 A vármegye a várost a nemesekkel való erőszakoskodások miatt meg akarta fosztani a kiváltságaitól, de Szatmár követei (Karah Mihály és György János) ezt megakadályozták.

1688         Leopold császár megparancsolta, hogy a nemesek és a katonák házainál csak céhbeli mesteremberek dolgozhassanak.

1692 A császár megengedte, hogy a város a hidakon vámot szedjen.

1696 Szatmár és Németi megalkudott a vár parancsnokával a várbeli ezred tartásáról. A török elfoglalta Nagyváradot és Jenőt, onnan kiverte a görögöket és rácokat (szerbeket), akik Szatmáron telepedtek le. Engedélyt erre Leopold császártól kaptak, szabad vallásgyakorlásuk is úgy volt, hogy papjuk Rómához, vagyis közvetlenül a munkácsi püspök fennhatósága alá tartozott. Kereskedni csak napkeleti (török, görög, örmény) áruval kereskedhettek.

1703 II. Rákóczi Ferenc ostromolta a várat. Szatmár és Németi porrá égett. Szatmárt Rákóczi, Németit a vár parancsnoka, gr. Löwenburg gyújtatta fel éjfélkor úgy, hogy előbb a lakosokat Szatmárra vitték. Szatmár teljesen elpusztult, a lakosság javait a kurucok és németek elrabolták, az emberek a szőlőhegy (Szatmárhegy) kunyhóiban húzódtak meg.

1704 Rákóczi két évre minden teher alól felszabadította a szatmáriakat. A főbíró Nánássy Ferenc, a várkapitány Galambos Ferenc lett.

 

1705 Két év ostrom után gróf Glöchesberg, a vár parancsnoka feladta a várat. Rákóczi Ferenc leromboltatta és jobbágyaival széthordatta azt. Ez hosszadalmas folyamat volt, mert a szatmáriak ellenálltak Rákóczi parancsainak. 1711-ig folyt a huzavona, végül Rákóczi fővezére, gróf Károlyi Sándor kényszerítette a szatmáriakat a vár lerombolására. A gróf attól félt, hogy a Majténynál állomásozó kurucok a várba menekülnek, és ez meghiúsíthatja a béketárgyalásokat gróf Pálffy Jánossal, a császár megbízottjával.

1706 A város vagyona 2794 forint, 89 pénz volt. Ebben az évben tanácsülést tartottak Szatmáron, és azokat a tanácsosokat, akik nem jöttek le a „hegyről” az ülésre, 12 forint pénzbírságra büntették.

1707 A háborúskodás miatt sok lakos földönfutóvá vált. A megüresedett telkeket a jövevényeknek adták el egy esztendei hitelbe. Ekkor épült az Új (Batthyányi) utca. A kurucok hadi adót róttak a városra, ez 281 pár csizma, 1171 bakancs, 1296 süveg volt. Ezeket 1708-ban Egerbe szállították.

1710 Pestisjárvány volt Szatmáron, 200 gazda meghalt, 73 földönfutóvá vált. Kurucok és labancok felváltva fosztogatták a várost. 169 ház maradt üresen.

1711 A szatmári béke éve. A tárgyalás a kurucok és labancok között Debrecenben kezdődött, Nagykárolyban folytatódott, és Szatmáron fejeződött be.

A békekötés után összeírták a két városka népességét, értékeit. Volt 101 serdült polgár, 42 zsellér, 39 özvegyasszony, 150 mesterember. Volt még 136 ló, 99 ökör, 54 tehén, 2 kocsma, két malom, két pálinkafőző fazék, némi búza, rozs, árpa, tengeri stb. Mielőtt Rákóczi Munkácsról Lengyelországba menekült, megsajnálta a szatmáriakat, és oltalmi levelet küldött a lakosoknak, amelyben szabad utazást és kereskedést biztosított nekik. Az özvegy császárné (Leopold özvegye) megparancsolta, hogy a bírónál, tanácstagoknál, jegyzőknél ne szállásoljanak el katonákat. Új református templom épült a mai Láncos-templom környékén. Ennek fatornya és paticsfala volt.

1712 Szatmár és Németi egyesült. Az egyesülést a pozsonyi országgyűlésen rendelték el. Itt a követek elpanaszolták a város keserves állapotát is. Maga az egyesülés még évtizedekig tartó bonyodalmakkal, veszekedésekkel járt. Több királyi biztos próbálta ezeket rendezni, de nem sok sikerrel.

1715 Szatmárnémeti szabad királyi város lett. A lakosság kb. 50000 forintért (Szirmay szerint 41773 forintért), óriási erőfeszítéssel vásárolta meg ezt a címet. Jó száz éve törekedtek erre, de kísérleteik rendre csődöt mondtak. 1715-ben végre sikerült megalkudni a királyi kamarával. Miről szól VI. Károly szabadságlevele? A város lakosságának szenvedéseiről, a pusztításokról és a császár iránti töretlen hűségről. A levélben minden Leopoldtól kapott jogot megerősítettek. Szatmár törvénykezési jogot nyert, a lakosok mészárszéket, fogadót, szeszfőzdét, boltokat létesíthettek, választhattak maguknak bírót, tanácsot, tisztviselőket stb. A zsidókat, görögöket, rácokat maguk közül kirekeszthették, heti vásárokat tarthattak, az utakon, hidakon vámokat szedhettek. Ekkor kapták azt a címert, amely (kis megszakítással) mindmáig használatban van. A szabadságlevél tartalmazza ennek pontos leírását. 

1716 Szatmárnémetiben még boszorkányokat (két németi bábát, Fodornét és Rubánnét) égettek

1717 Tatárok törtek be a városba, nagy pusztítást végeztek.

1719 Pestisjárvány tört ki.

1729 Szatmár polgárai panaszkodtak a városi tanácsra azért, mert semmibe veszi jogaikat, és a lakosságot zaklatja.

1742 Újból pestisjárvány volt. Az ok a lakosság nemtörődömsége, a higiénia hiánya. Ekkor 1798 ember halt meg.

1749 Zúgolódások voltak a terhes egyházi adók miatt.

1750 Már volt görög katolikus oktatás a városban.

1760 A Szamos kiságát elzárták, hogy kiszárítsák és feltöltsék. Ez hosszú időt igénylő folyamat volt. A XX. század közepe táján még bárki láthatta az ún. „hótt Szamos” maradványait a Szigetlanka környékén.

1768–1772 Felépítették a „tornyos házat”, ez a mai Pannónia (Dacia) helyén állt.

1769 Szatmárnémetinek ebben az évben 5068 lakosa volt.

1771 Felépítették a „Fehér házat”. A mainak az elődjéről van szó, ezt ugyanúgy hívták, és vendégfogadó volt.

1772 Szatmáron feloszlatták a jezsuita rendet.

1780 Ettől az évtől engedélyezték a „Hóstáncba” való temetkezést. A mai hídon túli római katolikus temetőről van szó.

1782 A város határában ásványvizet találtak, amely az orvosok szerint „kiválóan alkalmas a köszvény és az elgyengült tagok gyógyítására, lehet inni, és fürdőként is rendkívül hatásos”. Mivel a Szamos medre több szigetet képezett, és ezek áradáskor gondot okoztak, a szigeteket átvágták, hogy a Szamos egyenesebben folyhasson. Így a só szállítása is könnyebb lett.

1786 Megkezdték a plébániatemplom építését, ez a későbbi székesegyház magja. 1797-ben fejezték be. A várbeli templom összedőlése után kezdtek hozzá, amely valószínűleg a mai görög katolikus templom helyén (a püspöki palota mellett) állt. Ez az év a Láncos-templom alapkőletételének éve.

1790 Megalakultak országszerte a „Diana” vadásztársaságok. A szatmári fiók vezetője Kazinczy Ferenc volt A városháza (tornyos ház) alatt volt a főkocsma. Szatmáron ekkor a templomok mellett is kocsmákat építettek. Sok volt a tűzvész, a város 12 létrát, 50 bőrvedret, 12 csáklyát, 12 vízipuskát rendelt. A vízipuska biciklipumpához hasonló, de annál lényegesen nagyobb, kb. 1,5 méter hosszú cső volt, amellyel 1-2 liter vizet lehetett felszívni és a kívánt helyre pumpálni. Kéményseprő nem volt a városban. Összeírták a fegyvereket: 135 puskát, 136 pisztolyt és 65 kardot találtak. Móricz György háromtagú színjátszó társulata járt Szatmáron, a primadonna Lengyel Mária volt. Esze Tamás főbíró levélben dicsérte meg szereplésüket.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Zürich

Georg S. Katcz, 2014.03.31 11:59

kerdezem, hogy miota volt Szatmarnak szamos zsido lakossaga? ki tudja ezt es azt is hogy a "nemeti" nevresznek van-e ahhoz köze, hogy Szatmarban (vagy közeleben) egy Zipserek altal alapitott üveggyar volt?

Re: Zürich

muhisandor, 2014.04.18 10:27

A szatmári zsidó lakosság a 19. században telepedett le a városban, a két világháború közötti időszakban volt a legnépesebb, majdnem a lakosság egyharmadát tette ki. A cipszerek inkább Máramarossziget környékén laktak, de attól még alapíthattak üveggyárat. A Németi állítólag a nevét a Gizella királyné által telepített németekről kapta.

Re: Re: Zürich

muhisandor, 2015.04.22 15:52

Igen...

történet

ogre53@gmail.com, 2012.07.14 16:57

igen én is nagyon szeretném ha a történelem az 1800 -1920 éveket is tudnám olvasni , mert se hol nincs róla szó de miért ? ez az idő nincs meg?

Re: történet

muhisandor, 2015.04.22 15:49

Megvan, olvasható a honlapon

ancsa.lakatos@gmail.com

Lakatos Anikó, 2012.05.31 19:22

Kedves Sándor! Szívesen olvasnám tovább Szatmár történelmét. A Facebookon szerettem volna Önnek levelet írni, de nem lehet.

Üdvözlettel:
Anikó