Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


07. Képzőművészeti nevelés, általános iskola 1.

2013.12.20

Bevezető

Pedagógusi pályám során jórészt általános iskolákban dolgoztam, gyakran úgy alakult, hogy katedra kiegészítésként az alsó cikluson is vállaltam órákat. Ezekről az évekről sok szép emléket őrzök. Szerettem a munkahelyeimet, nagyon sok tehetséges tanítványom volt, közülük kiváló, elismert szakemberek, jó nevű képzőművészek, rajztanárok, egyetemi tanárok, tanítónők, óvónők, írók lettek.

Többen kérdezték, hogy mi tartott a pályán engem, aki szükségből lettem pedagógus, de a későbbiekben több lehetőségem is lett volna arra, hogy megbecsültebb, anyagilag jobban elismert szakmákban dolgozzam. Egyszerű titok, idővel a tanítás és a tanítványok szeretete mindent felülírt.

Az általános iskolai anyagban már nem foglalkozom külön a kézműves tevékenységekkel. Nem azért, mert nincs elég ötletem vagy illusztrációm ehhez, hanem abban reménykedem, hogy felelős vezetőink rövidesen rájönnek majd arra, hogy érdemes, sőt megkerülhetetlen a szakemberek képzése ezen a területen.

Mi a helye, a szerepe a képzőművészeti nevelésnek az általános iskolában? Az mindig attól függ, hogy milyent szánunk neki. Jelen körülmények között elenyészően kicsi, jelentéktelen szerepkör jut ennek a tantárgynak, mert felkészületlen, motiválatlan, gyakran képesítés nélküli emberek tanítják. A heti egy óra még a nagyobb városi iskolákban is kevés ahhoz, hogy főállású rajztanárt alkalmazzanak, a kis falusi iskolákról nem is beszélve. Amúgy a rajztanárképzés még az egyetemeken sem örvend nagy népszerűségnek, az végzősök csak abban az esetben választják a rosszul fizetett, lenézett tanárságot, ha nincs más lehetőségük. Nem tudok olyan szakemberről magamon kívül, aki Romániában magyar nyelven rendszeresen publikálna módszertani írásokat. Ez hátrány, hiszen a belterjes dolgok nem igazán életképesek, rájuk férne időnként egy kis frissítés, vita, vérátömlesztés. Évek óta keresem erre az alkalmat, lehetőséget, de még nem sikerült partnerre akadnom.

Szinte természetes, hogy iskoláinkban a fizika, kémia, biológia tanításához laboratórium kell, a tornaórát a tornateremben tartják, de a rajzhoz úgy tűnik bármilyen helység, körülmény megfelel, a kopott, keskeny, agyonfirkált és kényelmetlen padokat is beleértve. A múlt század elején még kötelező volt a heti két óra a legtöbb európai országban, és rajztermek is voltak minden jelentősebb iskolában, de ezeknek mára még az emléke is elpárolgott egy olyan világban, amelyben az ezredfordulótól dominánssá vált a kultúra vizuális jellege. A vizuális, esztétikai nevelés leghatékonyabb eszköze, mint az köztudott, a képzőművészeti nevelés. Ellentmondásos korban élünk, de ez az ellentmondásosság jelen esetben mintha sokkal erőteljesebben, bántóbban, sőt döbbenetesebben jelentkezne a megszokottnál.

Az általános iskolában is ugyanazzal foglalkozunk, mint az óvodában, elemi iskolában: a látás nyelvével és nyelvtanával. Természetesen magasabb szinten, igényesebben, az elméleti részekre, megokolásokra is hangsúlyt fordítva tesszük ezt. Tovább bővítjük a tanítványaink technikai ismereteit és megkezdjük a művészettörténeti ismeretek tanítását is ezekben az években. Még ez sem a szó szoros értelmében vett művészettörténet, de már van benne rendszer és ragaszkodhatunk a stílusok, nevek, a műalkotások címeinek a megjegyzéséhez is. Megismerkedünk a tér ábrázolásának néhány lehetőségével, az ipari formatervezéshez, divathoz, építészethez kapcsolódó alapismeretekkel, belekóstolunk a betűk, mértani formák és a természet utáni rajz világában, új színelméleti fogalmakat sajátítunk el. Úgy gondoltam, hogy jó lenne kicsit az origamival, tangrammal is foglalkozni. Erről eddig a kézműves tevékenységek keretében esett szó, de mivel tapasztalataim szerint a kollégák nem nagyon foglalkoznak vele, kár lenne teljesen megfeledkezni róluk. Egy nyolcadik osztályos tanuló már 11 éve ismerkedik a képzőművészet alapelemeivel, azok felhasználási, alkalmazási lehetőségeivel és ennyi idő alatt nagyon sok mindent meg lehet tanulni.  Paradox módon, a fentiek ellenére mégis akad olyan kilencedikes, aki nem ismeri az alapszíneket, vagy nem tud megnevezni egyetlen szobrászt vagy festőt sem.

Talán nem felesleges, ha az alábbiakban néhány mondat erejéig azt is felvázolom, hogy melyek az általános iskolai tanár legfőbb gondjai az ötödik osztály kezdetén.

01.  A tanulók nem elég önállóak, nem hozzák el a felszereléseket, nem fejezik be, olykor többször is újrakezdik a feladatokat. Többen másolnak, illetve igénybe veszik a szülők, rokonok segítségét munkáik elkészítésénél.

02.  Nincsenek önálló döntések hozatalához szoktatva. Nem tudnak egy adott téma kapcsán konkrét feladatot választani, szinte követelik, hogy pontosan közöljék velük, hogy mit csináljanak. Ezzel szemben óriási rutinjuk van a diktálás utáni írásban.

03.  Nincsenek saját ötleteik, ezért vagy a szomszédjaik elképzeléseit veszik át, vagy a szemléltetők közül próbálják valamelyiket utánozni

04.  Sűrűn elhangzik a kijelentés: nem tudok rajzolni, nincs tehetségem

05.  Nincs helyes önértékelésük, ezért vagy sokkal gyengébbnek, vagy sokkal jobbnak hiszik magukat a valóságnál

06.  Sokan közülük eleve feleslegesnek, vagy komolytalannak tartják a tantárgyat, hiszen korábban ezt hallották a szüleiktől, nevelőiktől is, akiknek minden valószínűség szerint pocsék rajztanáraik lehettek.

A fentiekből — a felsorolás még hosszan folytatható — kiderül, hogy legtöbbször a rossz tapasztalatok és a megfelelő felkészítés hiánya miatt akadozik a munka, ezért gondolom, hogy az első órák feladatai közé tartozik a kötelező felmérő mellett a közösség sok türelemmel, megértéssel, de következetes munkával, ellenőrzéssel történő, helyes irányba való terelése. A megfelelő módszereket ki-ki maga alakítja ki, lényeges, hogy ezeknek ne legyen riasztó, pánikkeltő hatása, hiszen az érdeklődéssel, szeretettel végzett munka mindig hatékonyabb, az így elsajátított ismeretek, képességek, felfedezések pedig tartósabbak.

Mit tehetünk a fentiek ellen? Csak azt tudom itt elmondani, hogy én mit próbáltam ellenük tenni.

01.  Az első hetekben, hónapokban rendszeresen következetesen ellenőrzöm valamennyi tanuló felszerelését. Kiszűröm a másolókat, az idegen tollakkal ékeskedőket is, ez rutinmunka, egy gyakorlott pedagógus azonnal felismeri ezt. Az állandó újrakezdést azzal akadályozom meg, hogy aláírom a lapokat. Ha valaki elakad, vagy hibázik, segítek a folytatásban, a hiba kijavításában.

02.  Az önálló döntéshozatalt a munkánk elején úgy segítem, hogy ajánlott feladatokat javasolok a témához, és ehhez példákat is mutatok. Ez a segítség a későbbiekben fokozatosan elmarad.

03.  Minden alaklommal sok szemléltetőt mutatok, de ezek közül csak azok maradnak a táblán, amelyek nem utánozhatóak. A szomszédokról való másolást a tanulók szűrik ki, ha tudatosul bennük, hogy ez azonos a dolgozatoknál való másolásokkal, vagyis számukra is előnytelen.

04.  Tudatosítani kell, hogy nincs tehetségtelen tanuló, csak olyan, akinek elvették a kedvét ettől a tevékenységtől. Minden munkában lehet találni dicsérni valót, egy kevésbé sikerült, szerényebb rajz is lehet kreatív, különleges, eredeti, bátor.

05.  Az önértékelés kialakításának leghatásosabb eszközei azok az alkalmi, témazáró tárlatok, amelyeken az osztálytársak mondanak véleményt egymás eredményeiről, megvalósításairól. Gyakran még erre sincs szükség, hiszen összehasonlításban legtöbbször mindenki számára szavak nélkül is nyilvánvalóvá válnak a munkák hibái, erényei.

06.  A tantárgy megítélése mindig a pedagógustól függ. Ha sikeres, eredményes a tevékenysége, ha a tanítványai örömmel rajzolnak, festenek, díjakat nyernek, tárlatokat rendeznek, szerepelnek a helyi sajtóban, könyveket illusztrálnak, alkalmi tárlatokkal jelentkeznek az osztályteremben, az iskola folyosóin, megváltozik a kollégák, szülők véleménye is. A változást csak a hosszú, kitartó, eredményes munka hozhatja meg. Itt sincsenek titkok, se meglepetések. Sajnos ezeket az eredményeket rövidebb idő alatt tönkre lehet tenni, mint gondolnánk.

Külön trauma az ötödikesek számára a jegyadás. Többen vitatják a létjogosultságát többek között a képzőművészeti nevelésnél is. Megítélésem szerint szükségség van rá, mert ahol ismereteket közlünk, ahol számít a teljesítmény minősége, ott valamilyen módon az eredményeket mérni kell. Nem a jegyadással van gond, hanem a legtöbb esetben azzal, hogy mire adjuk a jegyet. Mert ha csak a kézügyességet, utánzóképességet, türelmet vagy szorgalmat díjazzuk, akkor valóban nincs sok értelme az egésznek. Ha azonban figyelembe vesszük a kreativitást, kezdeményezőkészséget, az egyéni fejlődést, erőfeszítéseket, felzárkózási, alkalmazási kísérleteket is, akkor a jegyadás haszna nyilvánvaló.

Az elemi iskolai osztályokban gyakori jelenség, hogy a minősítésnek nincs különösebb jelentősége, rutinmunka. A tanulók olykor rajzolgatnak valamit, míg a tanítónő füzeteket javít, vagy a szekrényében rak rendet. Ilyen körülmények között a rajzoló és a nevelő is pontosan tudja, hogy az eredményektől függetlenül úgyis mindenki kitűnő lesz. Ez a gyakorlat legalább annyira káros hatású, mint a túlzott és indokolatlan szigorúság. A pedagógus feladata az, hogy vegyen észre, értékeljen, bátorítson, ösztönözzön minden erőfeszítést és eredményt, kerülje az egyenlősdit, legyen megértő, de osztályozzon differenciáltan, hiszen nem lehetünk mindig, minden körülmények között, mindenből kiválóak. A felnőttek sem azok, akkor miért várják el ezt a gyerekeiktől.

Ezúttal nem foglalkozom külön könyvtár keretében a leggyakrabban előforduló hibákkal, hiszen szinte azonosak azokkal, amelyekről az elemi iskolai tanulóknál már bőven szó esett. Én úgy gondolom, úgy tapasztaltam, hogy a legfőbb gond az általános iskolákban nem a képesítetlen pedagógusok hozzá nem értésével van, hanem sokkal inkább a közömbös, érdektelen, kényelmes magatartásmóddal, amely képesített vagy képesítetlen kollégáknál egyformán és tartósan jelentkezhet. Gyakran hallom, hogy azért a kevés pénzért elégedjen meg az állam annyival, hogy a tanár egyáltalán megtartja az óráját, ezen túl senki se várjon tőle erőfeszítéseket, áldozatokat, találékonyságot, gyermekközpontú, aktivizáló, eredményes, vonzó tevékenységet.  Ezért van az, hogy nagyon sok rajzórán a magára hagyott, zajos, másokat a munkájában zavaró osztály sokat árt a tantárgy megítélésének.

Sokan panaszkodnak arra, hogy egyre nehezebb rajzórán fegyelmet tartani, a tanítványainkat odaadó, fegyelmezett munkára ösztönözni. Szerintem egy rendszeres, alaposan előkészített, sikeres, következetes tevékenység önmagában elegendő ahhoz, hogy a fenti gondok megoldódjanak. Olyan ez mit a pontosság. Azoknak a nevelőknek az osztályai késnek egy iskolában, ahol a pedagógus is pontatlan, kiszámíthatatlan. A pontos, fegyelmezett, következetes tanárok osztályai általában fegyelmezettek.

Persze, lehet ezekért az áldatlan állapotokért a tanulókat hibáztatni, de nem illik. Nem igaz, hogy a mai fiatalok nem szeretnek rajzolni és semmi sem érdekli őket. Rajzolni nagyon szeretnek, de ha nem kapnak rá lehetőséget az órákon, a szeretetük nyomait az iskolapadokon, a falakon, a füzetek hátlapjain, a kezeiken, táskáikon firkák formájában fogjuk felfedezni. Arról, hogy mi minden érdekli az általános iskolás tanulót, választ kaphatunk azokból a munkákból, amelyekkel a tanmenet tervezeteket illusztráltam, és amelyeket zömmel a saját tanítványaim készítettek, illetve a felvételeken ők valamint az osztálytermeik láthatóak.

KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉS, ÖTÖDIK OSZTÁLY

Fontos, sőt meghatározó év képzőművészeti nevelés szempontjából minden tanuló számára az ötödik osztály. Természetesen jó lenne, ha nem ekkor kezdődne az ismeretség tanár és tanítványai között. Akárhogy alakulnak a dolgok, mindenképpen szükséges megismerni tanulóink tudásszintjét, anyagismeretét, technikai jártasságát, kedvenc témáit, érdeklődési körét, a véleményét a tantárgyról, a művészetről.

Az ismerkedés ezúttal is nagyon sok rajz, szemléltető, reprodukció, eszköz segítségével történik és konkrét, gyakorlati jellege van. Kerüljük a túlzott optimizmust, elégedjünk meg azzal a tudással, amelyet tapasztalunk, és ebből a kiindulópontból építsük fel az oktatási stratégiánkat. Analfabétákat sem lehet egyből a szépirodalom ismeretére, szeretetére nevelni, előbb meg kell tanítani őket írni és olvasni, függetlenül attól, hogy az a bizonyos analfabéta ötödik osztályos vagy netán líceumi tanuló.

Szeptember: ismerkedés, eszközök, technikák, alakos kompozíció szabadon választott témával, eszközökkel.

Mint általában, itt is beszélgetéssel kezdődik a tevékenység és egy szabadon választott feladat elkészítésével folytatódik, amelyeknél a tanítványaink az általuk jobban ismert, kedvelt eszközökkel dolgozhatnak. A munkák elemzésével alapvetően fontos dolgokat tudunk meg. Már az első rajzokat érdemes fotózni, hiszen ezzel kezdődik az a rendszeres dokumentáció, gyűjtés, amely a későbbiekben nagyon nagy segítségünkre lesz az eredmények megítélésében, a stratégiánk kidolgozásában, a jegyadásban. Ehhez természetesen kérhetjük a tanítványaink segítségét is, hiszen ebben a korban már sokan jól fotóznak közülük, és nekünk így több időnk marad a korrektúrára. Fényképezzük természetesen a táblára helyezett szemléltetőket, alkalmi tárlatokat, a csoportos tevékenységek menetét és az osztályt is. Ezekből a felvételekből áll össze a későbbiekben a teljes tevékenységünk krónikája. Mindez a számítógépek, a digitális fényképezés korában már járható út, e sorok írója 2005-től használja sikerrel ezt a módszert általános iskolában, líceumban, főiskolán, szakfelügyeleteken, gyakorló tanításokon. Jórészt erre a fotóanyagra támaszkodva készíthettem el a tanmenet javaslataimat és a Szemléltetők képzőművészeti nevelésből, kézművességből címet viselő DVD-t is. Ekkor látogatjuk meg az iskola állandó tárlatát (01, 02) és a könyvtárát is, ahonnan a tanítványaink albumokat kölcsönözhetnek.

Október: a pont, mint a képzőművészet alapeleme (díszítő, építő, jelképes szerepe)

Ennél a témánál a kifejező erő tanulmányozása mellett, a pecsételés, ragasztás, festés technikájával kapcsolatos ismereteket mélyítjük el, gazdagítjuk és e mellett gyakran utalunk az alapelem szerepére más tantárgyaknál valamint a mindennapi életben.

Jó alkalom ez tehát a különféle anyagok, technikák felelevenítésére, gyakorlására is, de nem mellékes szempont az sem, hogy ezek a feladatok nem igényelnek különösebb rajztudást, tehetséget, kis figyelemmel, fegyelemmel szinte bármelyik tanuló kitűnően teljesíthet, ha kellő segítséget, bátorítást kap. Arra kérem a kollégákat, hogy ne siessék el a munkák befejezését, erre gyakran a rendelkezésre álló ötven perc kevés. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a legtöbb tanítványunk nincs tisztában a befejezett munka fogalmával sem, sokan akkor jelentik be ezt, amikor ráunnak egy-egy feladatra, illetve akkor, amikor rájönnek, hogy nincsenek eszközeik a munkák tovább fejlesztésére. Néhány lehetőséget, témát a 03-07 számok alatti felvételekkel illusztráltam.

November: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme

Készítsünk minél változatosabb témájú, technikai kivitelezésű munkát vonalakkal, vonalhálókkal. Egyszerű feladat a körberajzolt tenyérforma díszítése (08), de készíthetünk színes munkákat filctollal (09), tanulmányozhatjuk a vonal kifejező erejét festőhengerrel (10).  Készíthetünk a tanulók megfigyelő- és ábrázoló készségét is próbára tevő feladatokat golyóstollal (11, 12). Az utóbbiak tágabb értelemben természet utáni rajzoknak is nevezhetőek, hiszen a 11. számú kép a katedránál ülő rajztanárt, e sorok íróját ábrázolja, a 12. önarckép, a 13-on az iskola bejárata látható.

December: Foltok (díszítő, festői, szimmetrikus foltok)

Decemberben természetesen nem feledkezünk meg a karácsonyról sem, de a különféle díszek, díszítések készítését ezúttal bízzuk a kézműves tevékenységekre. A felsorolt foltféleségek illusztrálására a következő felvételeket ajánlom: 16, 17, 18. Megfigyelhetjük ezeken, hogy az ötödikes már sikerrel vállalkozik a teljes felület betöltésére, jól használja a kontúrvonalat, van kellő fantáziája ahhoz, hogy a spontán foltokat, konkrét formákká alakítsa és a keretezéshez egyre gyakrabban használja az ecset és a filctoll mellett a korrektort is.

Január: Művészettörténeti alapismeretek (az őskor, ókor művészete, az ókori világ hét csodája,  http://www.muhisandor.eoldal.hu/fenykepek/06.-muveszettortenet-diohejban/)

Az alapismeretek taníthatóak csoportosítva, de párhuzamosan a történelemből tanultakkal is. Ezek a tantárgy jellegéből adódóan azonban nem szokványos ismeretközlések, hanem olyan játékos feladatok, amelyek során sokat rajzolunk, festünk, mesélünk, nagyon gazdag szemléltetőanyagot mutatunk be, ehhez minden kiegészítést, saját kútfőből származó bemutatót külön jutalmazunk. Néhány példa: Colosseum (19), Épül a Rodoszi Kolosszus (20), Alexandriai világítótorony (21), Szemirámisz függőkertje (22).

Február: Színelméleti alapismeretek (alapszínek, hideg-, meleg színek, semleges színek, árnyalatok, kiegészítő színek, kifejező erő)

Tovább tanulmányozzuk, bővítjük a színelméleti ismereteinket, új témákat, fogalmakat (árnyalatok, kiegészítő színek), technikákat vezetünk be. A 23-as kép meleg színekkel készült díszített felület, amelyen színárnyalatok is találhatóak, egyben festői folt is. A 24-es rajz tintás alapon, tintakiszedővel, spricceléssel készült, a hideg színek uralkodó jellege figyelhető meg rajta, valamint a hideg-meleg ellentét, egyben dinamikus kompozíció. Használhatunk fekete alapot (25) és készíthetünk virágcsendéletet a vörös-zöld kiegészítő színpárral (26), ábrázolhatjuk ugyanazt a jelenetet szomorú és vidám színekkel (27), és számos feladat keretén belül alkalmazhatjuk a szín- és tónusellentétekkel kapcsolatos ismereteinket (28).

Február lévén természetesen készíthetünk farsangi álarcot vagy kosztümöt is.

Március: Modul, kompozíciók modulált alapformák (tenyér, betűk, számok, gyümölcsök) segítségével

A tanítványaink által igen kedvelt feladatok ezek, amelyeket általában sok eredeti ötlettel, humorral, játékosan oldanak meg. A fentiek mellett a téma segítségével színelméleti, a kifejező erővel, foltokkal kapcsolatos ismeretek is tanulmányozhatóak. Ezt a témakört hat munkával (29-34) illusztráltam.

Ha már a humorról szó esett, kevesen tudják, hogy egy ötödikes tanuló remek karikatúrákat képes készíteni többek között az uniós témakörben (35, 36), de csak akkor, ha ezek a feladatok megfelelően vannak előkészítve. Azt tévhit, hogy a gyerekek önmaguktól vagy szülői bíztatásra, ösztönzésre fognak gyönyörű munkákat készíteni, mert tehetségesek. Minden eredményt kitartó munka, szakmai irányítás, folyamatos segítség készít elő.

Április: Húsvét, ritmus, díszítések

Képzőművészeti nevelésből díszíthetünk tojásformákat (37, 38), ezek remek alkalmat nyújtanak nemcsak a díszítőművészeti ismeretek felelevenítésére, hanem rendkívül változatos technikák alkalmazására is. Sablonnal dolgozunk, de ezeket egy kettéhajtott kartonlapból a tanulók vágják ki. Kivágott sablonformák használatával készültek a vázaformák is (39), amelyek díszítésével többek között a görög művészettel, életmóddal is ismerkedhetünk. A fentiek mellett készíthetünk díszített felületet (40), díszített keretet (41), vagy díszített kört (42), amelyek segítségével a ritmussal, foltokkal, színelmélettel kapcsolatos ismeretek egyaránt elmélyíthetőek.

Május: Önarckép, kompozíciók, munka a szabadban

A természet utáni rajzok sorát gyarapítják az emlékezetből készített önarcképek, portrék (43, 44) de ettől az évtől próbálkozhatunk a szabadban való rajzolással is (45). E sorok írója rendszeresen tartott rajzórákat az iskola parkjában és tanúsíthatja, hogy ezek az órák amellett, hogy eredményesek, a tanulók által is igen kedvelt, rendhagyó tevékenységek. Ebben a korban a valósághűség még meglehetősen viszonylagos fogalom, tehát ne ragaszkodjuk mereven ennek a visszaadásához. Tanítványainkat azzal vehetjük rá a valóság alaposabb megfigyelésére, ha nem az egész parkot, iskolát, udvart rajzoltatjuk velük, hanem ezeknek egy jellemző, érdekes részletét.

Az ötödikben is készítünk statikus és dinamikus kompozíciókat, ezek kötődhetnek egy emlékezetes eseményhez (46), de egy olvasmányélményhez is (47).

Június: Kiértékelés, év végi tárlat, szabadon választott feladat

Az eredmények számba vételének az ötödikben talán még fontosabb, még nagyobb jelentősége van, mint a többi osztályban. Azt javasolom, hogy ez általában a dicséretek, a pozitív észrevételek jegyében zajlódjon, ami nem azt jelenti, hogy teljességgel kerüljük, kizárjuk az építő, segítő szándékú kritikát. Rendezzünk feltétlenül év végi tárlatot az osztályteremben, de az elkészült fotók alapján le is vetíthetjük az év fontosabb eseményeivel, megvalósításaival, témáival, versenyeivel kapcsolatos felvételeket. Ha iskolai tárlatot rendezünk, jó esélyünk van arra, hogy ennek hatására pozitív irányba változzon a tantárgy, a tevékenység megítélése.

Mit tud egy tanuló képzőművészeti nevelésből az ötödik osztály végén?

Jó lenne, ha ismerné a fenti témákkal kapcsolatos legfontosabb fogalmakat, ha helyesen használná a leggyakoribb kifejezéseket, szakszavakat, ha volna az őskor, ókor művészetével kapcsolatban néhány alapismerete, ha technika és anyagismeret tekintetében is sikerülne előre lépni. A fentieknél is fontosabb, hogy örömmel, érdeklődéssel várja a rajzórákat, tudjon önállóan konkrét témát és ahhoz megfelelő eszközöket választani, legyen kreatív és tudja hasznosítani az itt szerzett ismereteket más tantárgyaknál és a mindennapi életben.

 

 

 

A mappában található képek előnézete 04. Rajztanítás az általános iskolában