Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


09. Képzőművészeti nevelés, elméleti líceum

2013.12.20

RAJZTANÍTÁS AZ ELMÉLETI LÍCEUMOKBAN

Az volna a természetes, hogy az általános iskolai tantervre épülve alakítanánk ki a líceumok számára egy olyan tantervet képzőművészeti nevelésből, amely nem egyszerűen csak rögzíti és bővíti az előző években elsajátított, alapelemekkel, színelmélettel, művészettörténettel, iparművészettel, népművészettel, ipari formatervezéssel kapcsolatos ismereteket, hanem a korosztály igényeinek, képességeinek megfelelően új elemekkel, új területek, technikák, anyagok megismerésével, sokoldalú felhasználásával bővítenénk ezeket.

A valóság az, hogy az első beszélgetések alkalmával általában kiderül, hogy a líceumi tanulók zöme nem részesült képzőművészeti nevelésben, maximum másoltak, vagy a nyelvtant, matematikát, földrajzot gyakorolták rajzórán. A túlnyomó többségnek fogalma sincs a képzőművészet alapelemeiről, nem ismer sem művészeket, sem stílusirányzatokat, és tele van szorongással, ha a kamasz természetes érzékenységével arra gondol, hogy kilencedikes létére rajzolnia kell, amikor nem tud és emiatt nem is szeretne semmi ilyesmivel foglalkozni.

A tanárnak egy ilyen helyzetben el kell döntenie, hogy tudomásul veszi-e a valós helyzetet és abból kiindulva próbál előre lépni, vagy köti az ebet a karóhoz, és ahhoz ragaszkodik, amit a tanulóknak a tanterv szerint tudnia kellene. Az utóbbi megítélésem szerint sehová sem vezet, mert szemrehányásokkal, a bepótolhatatlan elmaradások állandó felemlegetésével, irreális elvárásokkal, a könyörtelenül tárgyilagos jegyadással nem a munkakedv, az alkotási vágy növekszik, hanem csak a süketek párbeszéde kezdődhet el.

A fentiek figyelembe vételével nem kérdés, hogy mire kellene megtanítani ez alatt a két év alatt tanítványainkat.  Elsősorban dióhéjban azokra a dolgokra, amelyeket már rég meg kellett volna tanulniuk, vagyis a képzőművészet alapeleminek jellemzőire, eszközök, technikák használatára, művészettörténeti alapismeretekre, a tanultak sokoldalú hasznosítására más tantárgyaknál, a mindennapi életben. Ha szükséges, arra is feltétlenül tanítsuk meg őket, hogy a rajz nem csak firkálásra alkalmas, hanem a kommunikáció egyik alapvetően fontos eszköze, a vizuális kultúra pedig műveltségünk fontos eleme.

Természetesen tudom, hogy mindez kicsit soknak tűnik, de mégsem megvalósíthatatlan feladat, hiszen ha jól belegondolunk, az érdeklődés felkeltése, a munkára való tudatos és átgondolt ösztönzés, az alkalmazhatóságok kiemelése, tudatosítása olykor csodákra képes. Több évet tanítottam elméleti líceumban képzőművészeti nevelést, az itt szerzett tapasztalataimból szeretnék néhányat az érdeklődőkkel megosztani:

01.  Nekem egy jó nevű városi iskolában volt szerencsém munkálkodni, ahol líceumi tanítványaim közül néhánnyal már az általános iskolában is együtt dolgoztam. Tőlük tudhatták a többiek — más iskolákból, faluról érkezett növendékek — hogy a rajz fontos, olykor szórakoztató, sikerélményeket is hozó érdekes, hasznos tantárgy lehet. Ez az információ olykor hozzájárulhat a szorongás, a megfelelési kényszer, bizonytalanság növekedéséhez is. Elkerülésükre a legjobb, ha a tanár úgy ellenőrzi a tanítványai tudásszintjét, hogy annak hiányaiért senki se érezzen bűntudatot, ne tartsa magát felelősnek a mulasztásokért, hiszen nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem a tanuló a hibás.

02.  Már az első alkalmakkor tisztázni kell azt, hogy valójában minden fiatal tehetséges, érzékeny, képes jó, érdekes munkák készítésére, csak nem voltak valamennyien egyformán szerencsések. Biztosítanunk kell tanítványainkat arról, hogy elsősorban nem az imitáló, ábrázoló képességük, a technikai tudásuk a legfontosabb, hanem a fantáziájukra, kezdeményezőkészségükre, egyéni ötleteikre, meglátásaikra vagyunk kíváncsiak és az első feladatainkhoz is ennek megfelelően választunk témát, technikát egyaránt.

03.  Megítélésem szerint a tantárgy hatékonyságában igen jelentős szerepe van az osztálytermekben, folyosókon rendezett alkalmi tárlatoknak. Ezekre szinte bármilyen felület alkalmas, amely nem zavarja a tanítás menetét a többi tantárgynál. Rendezhetünk mini tárlatot a szekrény oldalán, az ajtón, a fogas deszkájának az alján, az olajfestékes felületeken, a táblán, ezekhez mindössze néhány rajz és egy kevés tapadós gyurma szükséges. A feladat megoldásában bátran kérhetjük a tanítványaink segítségét, közreműködését is. Minél többször vesznek részt hasonló akciókban, annál fontosabbá válhat számukra az egész tevékenység.

04.  Az alkalmi tárlatok mellett fontos, hogy ragadjunk meg minden lehetőséget tanítványaink munkáinak a reklámozására az iskola honlapján, a diákújságban, a helyi sajtóban, vagy a saját honlapunkon. Létesíthetünk a folyosón „a hét rajzai, reprodukciói” sarkot is, amelynek a közreműködőit, szerkesztőit a tanulók közül választjuk.

05.  Szoktassuk tanítványainkat ahhoz, hogy maroktelefonnal, digitális fényképezőgéppel rendszeresen dokumentálják a közös tevékenységeket, vetélkedőket, tárlatokat és az eredményeket ők is népszerűsítsék a rendelkezésükre álló eszközökkel.

06.  Ha időnk engedi, tervezhetünk városnéző kiruccanásokat, múzeum- és tárlatlátogatásokat. Fontos, hogy ezek ne alkalomszerűen, hanem konkrét céllal, előkészítetten történjenek.

07.  Ha plakátokat, szórólapokat, faliújságokat, montázsokat tervezünk, és ezekkel az iskola folyosóit, az osztálytermeket rendszeresen díszítjük, sikerrel szerepelünk különböző versenyeken, megmérettetéseken, iskolanapokon, ezek az akciók a tantárgy elfogadásának, elismertségének kedveznek, minden ilyen eredmény a munkánk minőségét, hatékonyságát szolgálja, amely a fentieknek köszönhetően idővel megkerülhetetlenné, kihagyhatatlanná válik az iskola életében.

08.  Külön szerepet szánunk a képzőművészeti reprodukcióknak az osztályteremben és az iskola folyosóin is, hiszen ezek a művészettörténeti ismeretek közlésének igen hatékony eszközei. A vetített képek elvesznek a napi vizuális információk rengetegében, de azok a reprodukciók, amelyekkel a tanuló több napon át rendszeresen találkozik az osztályteremben, a folyosón, már sokkal inkább megmaradnak az emlékezetben. Ennek az anyagnak kötelezően tartalmaznia kell helyi épületek, képzőművészeti, iparművészeti, népművészeti alkotások reprodukcióit is, és időközönként, legalább hetente, kéthetente cseréljük őket.

09.  Ne sajnáljunk jó jegyeket adni, és ne spóroljunk a dicséretekkel. Ha ezek olyan hiteles ember szájából hangzanak el, aki maga is tud rajzolni, akkor a hatás nem marad el. Fontos, hogy indokoljuk meg minden alkalommal a jó jegyet, a dicséretet. Pl.: a rajz még nem az erősséged, de jó a színérzéked és vannak ötleteid, vagy: örülök, hogy szorgalommal próbáltad pótolni a hiányosságaid

10.  Fontos, hogy ne legyen olyan iskolai rendezvény, karnevál, mulatság, sportesemény, szavalóverseny, kirándulás, ballagás, szüreti bál, szépségverseny, amelyen a rajznak, festménynek legalább egy plakát, szórólap, jelmez, álarc erejéig ne lenne valamilyen szerepe, feladatna. Ha szerencsénk van, ilyen tevékenység mellett még azt is kiharcolhatjuk az iskola vezetőségénél, hogy rajztermet létesítsenek. Ilyenek voltak jó száz éve minden magára valamit is adó tanügyi intézményben, de lassan sikerült még az emléküket is végleg eltörölni.

A felsorolás természetesen folytatható, de adjuk meg a lehetőséget a kollégáknak, hogy az összes további pontot maguk találják ki és alkalmazzák a mindennapi gyakorlatban. Nincs két egyforma osztály, iskola sem, ezért kész receptekkel egyetlen területen sem szolgálhatunk.

További információk:

http://www.muhisandor.eoldal.hu/cikkek/modszertan--rajztanitas--kezmuvesseg/10.-liceumi-rajztanitas.html

http://www.muhisandor.eoldal.hu/cikkek/modszertan--rajztanitas--kezmuvesseg/12.-a-liceumi-kepzomuveszeti-neveles-szuksegszerusegerol.html

http://www.muhisandor.eoldal.hu/cikkek/modszertan--rajztanitas--kezmuvesseg/07.-dobozok-versenye.html

KILENCEDIK OSZTÁLY

Mint azt már a bevezetőben is említettem, a kilencedik osztály jelen körülmények között a nagy és gyors pótlások, a tantárgy elfogadásának, megszerettetésének az éve. Nagyon sok dolgot szükséges a helyére tegyünk az első hónapokban, hiszen az ismeretek jelentős része kicsit ziláltan, rendezetlenül és hiányosan, de létezik, csak rendszerbe kell foglalni, közös erőfeszítéssel a helyükre kell tenni a dolgokat.

szeptember, október: Ismerkedés, ismétlés, a képzőművészet alapelemei, műfajok technikák

Az ismerkedés, mint mindig, ezúttal is nagyon sok rajz, festmény, reprodukció, különféle eszközök bemutatása segítségével történik. A nevelő nagyon sokat tudhat meg a tanulók reakcióiból, kérdéseiből, válaszaiból, miközben kínosan kell vigyáznia arra, hogy a bemutatott munkák, példák kedvcsinálóak legyenek, olyanok, amelyekre sokan mondhatják, hogy ezt én is szívesen kipróbálnám.

Sok időnk nincs az elméleti előkészületekre, a hiányok menet közben úgyis jelentkeznek, ilyenkor szükséges mindig időt szakítani a pótlásra. Már a második órán készíthetünk egy olyan munkát, amely nem igényel különösebb tudást, felkészültséget, és amellyel a szimmetria mellett tanulmányozhatjuk a dekoratív foltokat, spontán keveredéseket, a kontúrvonal szerepét, a pont és vonal díszítő szerepét és még nagyon sok mindent. Mindez munka közben jelenik meg, a mi feladatunk, hogy felismerjük és tudatosítsuk az alapelemek szerepét, hasznát, üzenetét, és időnként utaljunk ezekre (01, 02).

Egy pillanatra se feledjük, hogy már az első alkalommal olyan mutatós munkákat kell készítenünk, amelyek kiállítva valóban meg tudnak győzni egy osztályközösséget arról, hogy nincsenek tehetségtelen fiatalok. Készíthetünk továbbá kollázsokat (03, 04), vagy egyszerű színelméleti összefoglalókat is (05-07).

november: Témák, műfajok, művészettörténeti alapismeretek, divattörténet

A kilencedik osztályban vár ránk az a feladat is, hogy próbáljuk pótolni a művészettörténeti ismeretek terén tapasztalt hiányosságokat. Ez az alapfogalmak, a témák, technikák, műfajok nagyon sok kép reprodukció segítségével történő megismerésével, tisztázásával kezdődik, és azzal folytatódik, hogy a különböző forrásokból, történelem órákon, a médiákból, esetleg rajzórákon szerzett ismereteket próbáljuk feleleveníteni, rendszerbe foglalni, körbejárni, hasznosítani.

Erre nagyon sok lehetőség kínálkozik, közülük jó azokat választani, amelyek egybeesnek a tanítványaink érdeklődési körével, például többek között a divat. Egy rövid, képekben ismertetett divattörténet kapcsán beszélhetünk a különböző korszakok építészetéről, festészetéről,, szobrászatáról, a kor jellemző tárgyairól, ékszereiről is. Minden megbeszélés után kis, a témához kapcsolódó kiállítást hagyunk egy hétre az osztályterembe, amelyek alapján a következő órán kérdezzük ki a tanultakat. A megbeszéltek alapján készíthetünk divatrajzokat is, esetleg egy történelmi darab kosztümterveit, tervezhetünk kortárs öltözékeket, táskákat, ékszereket (8-12).

Legalább ennél a tantárgynál őrizkedjünk a diktálástól, a magolástól, meg a többi hasonló, élmény- és öröm nélküli tanulási módtól. Megfigyeltem, hogy minden kilencedik osztályos tanuló, függetlenül az előző iskolától, tanulmányi eredményektől egyetlen dolgot biztosan tud: diktálás után írni. Ha párbeszédet kell folytatni, kérdésekre válaszolni, esetleg egyéni módon konkrét feladatot választani egy témához, akkor általában nagy a tanácstalanság, bizonytalanság, de ha kijelentem, hogy diktálok, abban a pillanatban elcsendesül az osztály, csak a lapozgatás suhogása, az írószerszámok előkészítésének a nesze hangzik, és mindenki ír. Más kérdés hogyan, mit, és a leírtakat ki olvassa majd el. Viszont írnak, kitartóan, szorgalmasan, kommentár nélkül, mert sajnos éveken keresztül ehhez szoktatták őket!

december: Dobozok, közösségi helységek, osztálytermek, folyosók díszítése

December ezúttal is jó alkalom nemcsak alkalmi díszítések kivitelezésére, néprajzi vonatkozások felelevenítésére, hanem üdvözlőlapok, ajándéktárgyak készítésére is. A hetedik, nyolcadik osztály ajánlott feladatainál kihagytam a hasonló tevékenységeket, arra hivatkozva, hogy ezeket a közösség, az osztálybizottság különösebb nógatások nélkül is képes megszervezni, elvégezni.

Tapasztalataim szerint a kilencedikeseknek ismét szükségük van az ötletekre, az irányításra, hiszen különböző közegekből, és nem midig használható, vagy ajánlható tapasztalatokkal jönnek az új közösségbe. Tanítsuk meg őket többek között dobozt hajtogatni, ezeket díszíteni, sokoldalúan felhasználni díszek, ajándéktárgyak, csoportos feladatok alkalmával. Nem kimondottan képzőművészeti feladat ez, de nagyon hasznos, egyben kedvelt, mozgósító tevékenység is, amelyet biztosan nem fog más megtanítani helyettünk. E sorok írója több ezer diákot tanított meg az utóbbi években dobozt hajtogatni, díszíteni, felhasználni az óvodától az egyetemig, és úgy ítéli meg, hogy szükség volt, van erre a tevékenységre is. (13-15)

január: Betűk, graffiti, plakát

Közkedvelt feladatok ezek a tanulók körében, egyben jó alkalmak arra, hogy helyes mederbe tereljenek nagyon sok spontán, negatív megnyilvánulást, firkálási kényszert.

Nincs olyan képzőművészeti feladat, amelynek ne lennének művészettörténeti vonatkozásai is, ez elmondható a betűkről, amelyek kapcsán szót ejthetünk a kódexekről, iniciálékról, ősnyomtatványokról, könyvborítókról, illusztrációkról is. A legrégebbi plakátok, falragaszok az impresszionizmus időszakához kapcsolhatóak és ezeknek is megvan a maguk sajátos, immár 150 éves története.

A feladat kapcsán természetesen festünk, rajzolunk is, sokat jelent, ha ezeknek a munkáknak konkrét célja van. Készíthetünk plakátokat különféle iskolai rendezvényekhez, logót az iskolánknak, kedvenc csapatunknak és még hosszan sorolhatnám a lehetőségeket (16-23).

február: Mitológia, álarcok, farsang

Az tévhit, hogy a kilencedikesek nem szeretnek játszani, a felnőttek is szeretnek, csak nincs rá idő, alkalom. Ha tartós, élményszerű tevékenységeket szeretnénk tartani a kilencedik osztályban, ha azt kívánjuk elérni, hogy a növendékeink az előzmények ellenére szeressék ezeket az órákat, akkor minél többet játszunk közösen, és közben ne feledkezzünk meg a képzőművészeti, kifejezésbeli, művészettörténeti, néprajzi vonatkozásokról sem.

Nem az a jó rajztanár, aki szerzetesi komorsággal, pontos sorrendben elvégez minden előírt feladatot, hanem aki úgy tudja az alapvető ismereteket közvetíteni, hogy közben a tevékenység megőrzi a felszabadult, játékos, humoros, kedvcsináló hangulatát, a közös, élményszerű alkotás örömét. Erre nagyon sok lehetőség áll a rendelkezésünkre az álarcok, kosztümök tervezésétől a színpadi díszletek megvalósításáig. Ezúttal kitalált mitológiai lények festését javasolom feladatként. Ezek amellett, hogy nem igényelnek különösebb rajztudást, megmozgatják a tanulók fantáziáját, lehetőséget nyújtanak művészettörténeti, kultúrtörténeti vonatkozások ismertetésére, valamint színelméleti, kompozíciós, kifejezésbeli feladatok megvalósítására is (24-29).

március: A vonal díszítő, jellemábrázoló szerepe (térhatású kompozíciók, képregény)

A különböző feladatok elvégzése közben, ha helyesen irányítjuk a tevékenységet, azt fogjuk tapasztalni, hogy a tanítványaink egyre jobban nekibátorodnak az ábrázolásoknak és előzőleg nem sejtett képességeket is felfedeznek önmagukban ezen a területen. A legtöbb tanuló szeret és tud rajzolni, és ha lehetőséget, ösztönzést, bátorítást kap, akkor ezt be is tudja bizonyítani.

Néhányan közülük szívesen olvasnak, gyűjtenek képregényeket, és kellő előkészítéssel rávehetjük őket akár képregények készítésére is (30-32). Természetesen ez sem öncélú tevékenység, hanem közben kitérhetünk a vonal, vonalhálók kifejező erejével kapcsolatos ismeretekre, jellemábrázoló szerepére, a képregények történetére is. A vonalat természetesen ezerféleképpen használhatjuk, többek között térhatású díszítőrajzok (33, 34) vagy színelméleti szemléltetők (35) készítésére is.

április: húsvéti népszokások, tojásformák díszítése, üdvözlőkártyák

Nagy kár lenne, ha feledésbe mennének ezek a szokások, ezért a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel bátorítjuk tanítványaink körében a húsvéti díszek, üdvözlőlapok készítését, a tojásfestést (36, 37), annak különböző, kevésbé ismert anyagait, technikáit.

Az áprilisi rajzórákat művészettörténeti ismeretekkel egészíthetjük ki. Konkrét feladatként azt javasolom, hogy lapozzuk át a tankönyveinket (román, magyar, történelem, idegen nyelv stb.) és ahol építészeti, képzőművészeti alkotásokat találunk bennük, beszéljünk ezekről, a szerzőkről, akorról részletesebben a tanulóknak. Erre a feladatra a tanárnak fel kell készülnie legalább A4-es méretű színes képekkel, hiszen a tankönyvek fekete-fehér, olykor apró és homályos reprodukcióiból alig tudhatunk meg valamit.

május: természet utáni rajz, ismerkedés a város építészeti értékeivel, múzeumok, tárlatok látogatása, fotózás, kisfilmek készítése

A természet utáni rajz a líceumi osztályokban nem tartozik a többség kedvelt elfoglaltságai közé, ezért úgy gondolom, hogy nem kell erőltetni, de ugyanakkor le sem mondhatunk róla (38, 39). Áthidaló megoldásként javasolom az alternatív feladatokat. Aki túlságosan idegennek érzi ezt a tevékenységet, választhat más, természetesen rajzzal, művészettörténettel, festéssel, mintázással, fotózással kapcsolatos feladatokat.

A fotózást, kisfilmek készítését már az év elejétől folyamatosan bátorítjuk, értékeljük, jutalmazzuk, a városnézések alkalmával pedig egyenesen elvárjuk ezt tanítványaink részéről. A bemutatásra méltó eredményeket utólag közösen nézzük, értékeljük és jutalmazzuk.

június:ismétlés, összefoglaló, év végi tárlat, előkészületek a tízedik osztályos  tevékenységekre

Ha kitartóan és következetesen dolgoztunk, akkor a kilencedik osztály végén is egy sikeres, szórakoztató, hasznos, kísérletekben és eredményekben gazdag év áll mögöttünk, amely alkalmával valamennyi tanítványunknak bebizonyíthattuk, hogy valóban nincsenek tehetségtelen, érdektelen, a feladatok teljesítése elől elzárkózó fiatalok, és azt is, hogy a világ környezetünk felfedezésének, birtokba vételének számos, addig ismeretlen útja lehetséges.             Meggyőző bizonyíték a fentiekre egy átfogó, érdekes, változatos anyagú tárlat is, de még ennél is erőteljesebb hatása van annak, ha a tanítványaink minden kényszer nélkül, örömmel vesznek részt a tevékenységeinken, hasznosnak, szórakoztatóaknak, kihagyhatatlannak érzik azokat. Készíthetünk természetes még egy szabadon választott feladatot is, és beszélgethetünk azokról a vakációs tevékenységekről, amelyek közvetlenül vagy közvetetten, de a tantárgyunkhoz kötődnek. Természetesen nem házi feladatokról, kötelező olvasmányok típusú tevékenységekről van szó, hanem olyan szabadon, önként választott, fotókkal illusztrált beszámolókról, munkákról, mint:

01.  A külföldi utamon múzeumokat is látogattam

02.  Tanultam egy új technikát

03.  Láttam egy tárlatot, amely hatott rám

04.  Érdekes, régi épületeket találtam szülővárosomban, lefotóztam ezeket

05.  Újabb művészeti albumokkal gyarapodott a könyvtáram

06.  Elhoztam a vakációs vázlataimat, rajzaimat

07.  Képet készítettem a szobám falára, az ajtómat montázzsal díszítettem

Mi tudhat a kilencedik osztály végén a tanuló képzőművészeti nevelésből?

Ha legalább annyit tud, mint egy képesített tanár által lelkiismeretesen, szeretettel irányított hetedik-nyolcadik osztályos tanuló, akkor már eredményes évet tudhatunk magunk mögött, ha megszerette a képzőművészeti tevékenységeket, akár büszkék is lehetünk magunkra, mert nyert ügyünk van. Milyen jegyek kerülnek év végén a katalógusba? Ha jól dolgoztunk, akkor az érdemjegyek zöme jó és kitűnő lesz.

KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉS, TÍZEDIK OSZTÁLY

Ha sikeresen zártuk a kilencedik osztályt, optimizmussal tekinthetünk a tízedik osztályos feladatok elé is. Az elkezdett munka folytatása nem okoz majd különösebb gondot, ha kellően érdekes, tanulságos és hasznos feladatokkal sikerül felkeltenünk tanítványaink érdeklődését. Tanítunk természetesen ebben az évben is művészettörténetet, ezúttal a hazai, magyarországi és helyi példák közelebbi megismerésére koncentrálunk. Ezt azonban nem a hagyományos módon tesszük. Ismétlésként például az eurós bankjegyek segítségével, feleleveníthetjük tudásunkat a legfontosabb európai stílusirányzatokkal kapcsolatban. Ez azért is jó módszer, mert valahányszor a kezünkbe kerül egy-egy bankjegy, emlékeztet a tanultakra.

Olyan év ez, amely alatt a legtöbb tanuló számára utoljára esik szó szervezett, intézményes keretek között képzőművészetről, építészetről, iparművészetről, vizuális kultúráról, tehát fontos, hogy próbáljunk élményszerű ismereteket, tapasztalatokat nyújtani.

Nagyon lényeges lenne, hogy ez a nevelés, irányítás, az utolsó pillanatig, a 12. osztály végéig tartson, de erre pillanatnyilag csak elenyészően kevés esélyt látok. Egyrészt nem látom, hogy kik harcolnak majd azért, hogy ez a tevékenység nagyobb teret, helyet, lehetőséget nyerjen a tanügyi rendszerünkben, másrészt nem vagyok meggyőződve arról, hogy léteznek olyan szakemberek, akik élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel. Az ilyen típusú munkához nagyon sok ötlet, kreativitás, kezdeményezőkészség szükséges, megítélésem szerint sokkal nehezebb, embert próbálóbb feladat rajzórákat tartani egy elméleti, mint egy művészeti líceumban. A művészeti líceumok évtizedek óta kialakult rendszerben, tanmenettel dolgoznak olyan tanulókkal, akik önként vállalták ezt az elfoglaltságot, pályát, míg az elméleti líceumi osztályokban még minden kísérleti jellegű és folyamatosan nagyon sok kezdeményezőkészségre, ötletre van szükség ahhoz, hogy fenntartsuk a tanítványaink érdeklődését, megszerettessük velük a tantárgyunkat.

Ezen a területen csak akkor képzelhető el igazi reform, ha már a kiindulópontban magatartásmódot változtatunk. Néhány pontban felvázolnám, hogy mit értek ez alatt:

01.  Minden azzal kezdődik, hogy felismerjük-e vizualizálódó világunkban a képzőművészeti nevelés és kézműves tevékenységek kulcsfontosságú szerepét, és azzal folytatódik, hogy kik tanítják a leendő tanítókat, tanárokat, és kik irányítják a tanítók tanítóit. Ha itt nem csak a tudás, a szakmai erények, az érdek nélküli elkötelezettség érvényesül, eleve veszett ügyünk van.

02.  Második lépésben meg kell teremteni azokat a szakmai, anyagi feltételeket, amelyek bevonzzák a tanításra is alkalmaz, kiváló szakembereket. Ezek jelenleg széles ívben kerülik a tanügyet, mert ott sem a megfelelő óraszám, sem a munkakörülmények, sem a tantárgy megbecsülése, sem az elfogadható jövedelem nem biztosított.

03.  A fentiek csupán feltételek, ebből a kiindulópontból még hosszú éveknek kell majd eltelnie ahhoz, hogy valódi szemléletváltás következzen be. Ha sikerülne mindezt megvalósítani, az olyan társadalmi, gazdasági, kulturális nyereséggel járna, amelynek az értéke egyelőre felbecsülhetetlen, de csak azok számára, akik időben lépnek.

A szomorú valóság az, hogy mindez egyelőre senkit sem érdekel, még a jónak mondott, hitt szakemberek se foglalkoznak vele, hanem elbarikádozzák magukat azokon a részterületeken, amelyeket képviselnek, az egésszel érdemben senki sem törődik.

A tízedik osztályban az alap, a váz ezúttal is a képzőművészet alapelemeinek ismerete, felismerése a műalkotásokban, mindennapi környezetünkben, de ezeket olyan formában kell megközelíteni, hogy a hasznosság mellett minden téma legyen korszerű, érdekes és kedvelt.                 Nagyon sokféle rendszer, lehetőség képzelhető el, én ezúttal is egy olyan tematikát, feladatsort javasolok, amelyet a gyakorlatban kipróbáltam. Ebben, nézetem szerint olyan témáknak, konkrét feladatoknak jutna vezető szerep, amelyek kihangsúlyozzák a képzőművészeti nevelés szerepét a tanulásban, a mindennapi életben, a pályaválasztásban, az általános műveltség területén.

 

szeptember: Ismétlés, az előző években tanultak összefoglalója, az évi új feladatok vázlatos ismertetése

Ha sikerül felidézni az ismétlés mellett néhány tevékenység, tárlat, verseny, látogatás örömteli, lelkes, pozitív hangulatát, akkor megítélésem szerint nem kár erre egy-két órát áldozni. Természetesen ezúttal is sok reprodukcióval, rajzzal, szemléltetővel dolgozunk, vetítünk, alkalmi tárlatokat rendezünk a táblán, az osztály falán, ajtón, a szekrény oldalán, bárhol, ahol erre lehetőség kínálkozik. Az eurós bankjegyek kinagyított reprodukcióinak a segítségével röviden átismételjük a stílustörténetet is.

október: Tervezzünk bankjegyet

Nyilvánvaló, hogy a különböző korok, nemzetek bankjegyei számos történelmi, irodalmi, tudományos élettel, művészettel, gazdasággal, politikával kapcsolatos információ hordozói, amellett, hogy valamennyi egyben a bélyegekhez, logókhoz, fejlécekhez, plakátokhoz hasonlóan grafikai alkotás is. Mi ebből a kiindulópontból beszélgetünk majd tanítványainkkal a különböző bankjegyekről, amelyek közül elsősorban a hazai és a szomszédos államok pénznemeit részesítjük előnyben. 

Az alapelemek, általános szerkezet, bizonyos kötelező információk feltüntetése mellett arra ösztönözzük a tanítványainkat, hogy tervezzenek saját, méretre szabott bankjegyet. Meg fogunk lepődni azon, hogy mennyi ötletes, humoros, érdekes, igényesen kivitelezett megoldással rukkolnak elő (01-06). Csak mellékesem említem meg, hogy ezek a tervek olyan díszítőművészeti kompozíciók, amelyek segítségével tanulmányozhatjuk a díszítő és festői foltot, kontúrvonalat, a díszítő írás szerepét, kifejező erejét valamint a szín és tónusellentétek mellett, a tanítványaink érdeklődési körét is. Ha az eredményeinket nemcsak alkalmi tárlatok formájában, hanem elektronikusan (honlapon) is népszerűsítjük, az tapasztalataim szerint új lendületet adhat ennek a kísérletnek.

November: Készítsünk alaprajzot, rajzoljunk családi házat

Természetesen ezekkel a feladatokkal is az építészettel, környezetünkkel ismerkedünk, azt fedezzük fel kicsit rendhagyó, játékos módon. A fentiek mellett azt is szükséges tudatosítani, hogy nincs olyan építmény gyártmány, szerelés, amelynek az elkészítését ne rajz előzné meg. Természetesen a legtöbb esetben mindez ma már számítógépes programok segítségével készül, de attól még szoktathatjuk a szemünket, kezünket, agyunkat a körzőhöz, vonalzóhoz, grafit ceruzához is (07-09).

Készíthetünk alaprajzot egy szoba berendezéséhez, vagy ábrázolhatjuk az osztályterem alaprajzát is (10, 11). Ezek folytatásaként megtervezzük egy családi ház homlokzatát, és ennek a feladatnak a kapcsán természetesen szóba kerülnek a környezetünkben látható érdekesebb, szebb, karakteresebb épületek (12-17), és természetesen a giccs is.

december: Furcsa házak, vicces homlokzatok

Hiba lenne, ha a fenti témának nem aknáznánk ki a játékos, humoros oldalát, hiszen a képzelőerővel kombinált humorérzék a legértékesebb emberi tulajdonságok egyike, amelyre megítélésem szerint szükségünk van az élet minden területén. Ezért választottunk két ilyen feladatot is, az alaprajzok, családi háztervek után, ezekhez kapcsolódóan. Az első furcsa formájú, különleges, sőt különc házak tervezését tűzte ki célul (18-23), a másodikban egy átlagos tömbházat próbáltunk érdekessé, széppé, hangulatossá varázsolni (24-29). A fentiek mellett foglalkozhatunk az ünnepi díszítéssel, amelyeket tízedikben már az osztályra bízhatunk, azzal az igénnyel, hogy ezek ne hivalkodóak, zűrzavarosak, túlcicomázottak, hanem egységesek, nemesek, visszafogottak legyenek.

január: Tervezzük meg a saját címerünket!

A címer kapcsán természetesen nem csupán a középkorról, dinasztiákról, országokról, a megyéről, városról esik szó, hanem logókról, emblémákról, fejlécekről és még nagyon sok mindenről, amellyel korunk állandó mozgásban, átalakulásban lévő fogyasztói társadalma a tévében, a világhálón, a kereskedelemben, az utcán, mindenhol és minden mennyiségben eláraszt bennünket. Amikor azt állítom, hogy dominánsan vizuális világban élünk, a reklámszatyroktól a pólókon látható ábrákig a fentiekre is gondolok. Kezelnünk kell valamilyen formában ezt a hatalmas képmennyiséget, ezért van szükségünk vizuális kultúrára, ennek megszerzésére pedig a képzőművészeti nevelés a legalkalmasabb. Humor, ötlet, nyitottság jellemzi a tízedikesek címereit (30-36)

február: Maroktelefon

Természetesen foglalkoztatnak bennünket, és főleg a tanítványainkat a technikai civilizációs eszközök is, közülük hatalmas választék áll a rendelkezésünkre. Kiemelt példának ezúttal a maroktelefont választottam (37-42).

március: Műköröm

Hogyan harcolhatunk a divathullámok, mániák hegemóniája ellen? A játékos, humoros rajz erre is alkalmas, tanítványaim néhány munka közvetítésével ezúttal azonban nemcsak a műkörmökről (43-48), hanem színelméleti, technikai, kompozíciós tudásukról, fantáziájukról tudósítanak. Csak azok a tanulók készítenek ilyen alkotásokat, akik számára a képzőművészeti nevelés hasznos, szeretett és egyben felszabadult, szórakoztató tevékenység.

április, május: Kollázs, montázs, arcfestés, autó, reklámszatyor, testfestés, tetoválás, hímes tojás, művészettörténet, az ezzel kapcsolatos kortárs dilemmák, és így tovább.

Szinte felesleges felsorolni milyen széles az a választási lehetőség, amely kaput nyit a kortárs művészeti, illetve azokhoz kapcsolódó jelenségek megértése felé. Minden kaland, kiruccanás ezen a területen képessé tesz bennünket arra, hogy kicsit másként lássuk, értékeljük az állandóan alakuló, korántsem egyértelmű és azonos esztétikai értékeket hordozó világot, különben eltévedünk benne. Az alábbi kollázs-montázs technikával készült munkák egyben kritikai vélemények is korunk ellentmondásairól (49-54), mert a fiataloknak van véleménye, olykor meglepően tisztán és világosan ítélik meg az őket körülvevő dolgokat.

 

Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a tízedik osztály végén?

Jó lenne, ha tudna tájékozódni abban a vizuális információáradatban, amellyel korunk elhalmoz bennünket. Persze a leírtak alapján még ezerféle dolgot tudhat, ismerhet, tapasztalhat, de ezeket nem szeretném elismételni. Tény, hogy a képzőművészeti nevelés korunkban, különösen az ezredfordulótól bekövetkezett változások után minden szinten nélkülözhetetlenné vált. Tény, de ki hiszi ezt el nekem?

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete 05. Rajztanítás az elméleti líceumokban


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.