Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


d. Hetedik osztály

HETEDIK OSZTÁLY

Aki dolgozott már hosszabb ideig általános iskolában, az pontosan tudja, hogy a hatodik osztály vége felé, a hetedik osztály kezdetén megváltozik az órák, a közös programok, az osztályban zajló tevékenységek hangulata. A jó esetben addig békésen, szorgalmasan teljesítő, összekovácsolódott közösség egyre ellentmondásosabb, kritikusabb lesz, mind több magánvéleményt formál, hangoztat témákkal, feladatokkal, elvárásokkal kapcsolatban. Néhányan eltávolodnak a rajzolástól, festéstől és akadnak olyanok is — bár ők vannak kevesebben — akik számára egyre többet jelent az alkotás, az egyéni ötletek kivitelezése.                                 Ilyenkor a tapasztalatokkal nem rendelkező rajztanár elbizonytalanodik, és ha van kevés önkritikája, a hibát a rosszul választott módszerekben, a nem megfelelő hangvétel háza táján keresi. A tapasztaltabbak pontosan tudják, hogy ebben az időszakban kezd szivárvány módjára szétfoszlani az ábrázolásmódban is a gyermekkor mesés varázsa, és a képzőművészeti nevelés területén a folyamatosság fenntartása érdekében új módszerekre, témákra, megközelítésekre van szükség. A fiatalok ugyanis ebben a korban, a kamaszkor kezdetén szembesülnek azzal a ténnyel is, hogy igaznak, szépnek hitt, sokak által dicsért munkáiknak nem sok köze van a valósághoz, amelynek az ábrázolására törekednének, de hiányoznak ehhez az eszközeik.

Nyilvánvaló, hogy fokozatos, tervszerű átállásra van szükség ahhoz, hogy minél hosszabb ideig eredményesen tudjuk bővíteni tanítványaink képzőművészeti ismereteit, műveltségét a sokoldalú és hathatós felhasználás reményében. Ennek érdekében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak majd a mindennapi életben, a különböző tudományágakban, mesterségekben közvetlen módon felhasználható, alkalmazható ismeretek, technikák, tapasztalatok, az alkalmazott grafika, a design. Tervezünk plakátokat, könyvborítókat, logókat, épületeket, készítünk divatterveket és közelebb kerülünk a formák, színek egészségügyi, kereskedelmi, társadalmi vonatkozásaihoz is. Egyre behatóbban, erőteljesebben vesszük birtokba közös örökségünket, a képzőművészet, építőművészet, iparművészet, népművészet helyi, nemzeti és nemzetközi hagyatékát is, egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy az általános iskolában nem művészképzés zajlik, de a tehetségek felismerése, értő segítése, felelős irányítása, útbaigazítása ugyanúgy kötelességünk, mintha művészeti általános iskolában, líceumban dolgoznánk. Más hangsúlyt kezd kapni a természet utáni rajz fogalma, egyre fontosabb szerep jut a térábrázolás különböző formáinak, a változatos, kifinomult technikai megoldásoknak, a képi elvonatkoztatásoknak. Szinte megszámlálhatatlan út, lehetőség áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy zökkenőmentesen bővítsük tanítványaink ismereteit a számítógépes grafikától, a fotó és filmművészetig, a karikatúrától a montázsokig, a szerkesztésektől a mértani testek szabadrajzolásáig, a díszítő betűk alkalmazásától a természet, a modell utáni rajzokig, kár lenne ezeket nem kihasználni, gyümölcsöztetni.

Mindez természetesen a nevelő részéről nemcsak rugalmas magatartásmódot igényel, hanem állandó tanulást és érdeklődést minden új iránt. Annak a pedagógusnak, aki más, korszerűtlenebb, archaikusabb nyelvet beszél a tanítványainál, esélye sincs arra, hogy szót értsen velük. Ilyenkor kezdődnek a szokványos, tehetetlen kesergések, hogy: „a mai fiatalokat már semmi sem érdekli, közömbösek a maradandó értékek, szépségek iránt, kitehetjük nekik a lelkünket, akkor sincs semmi esélyünk, hogy ránk figyeljenek.”

 Ki ne hallotta volna pedagógusként ezerszer elhangzani a fenti szavakat a kollégáitól, amelyek sohasem a fiatalokat jellemzik, hanem a saját pedagógusi magatartásmódunk csődjét. A gyakorlat azt igazolja, hogy az empátiával, szeretettel és korszerű eszközökkel irányított osztályközösségekkel nemcsak az általános iskolai osztályokban, hanem a líceumokban, főiskolákban is lehet eredményesen, hasznosan, szórakoztató módon dolgozni. A pedagógus feladata sohasem a kesergés, a tehetetlen beletörődés, hiszen ezzel a magatartásmóddal nem csak a szakmai képességeit, hanem a tantárgy létjogosultságát is megkérdőjelezi. Lényegében ez az egyik alapvető oka annak, hogy a képzőművészeti nevelés területén már jó ideje nem sikerült egyről a kettőre jutni.

Ettől az időszaktól kezdünk rugalmasan és főleg fokozatosan változtatni a jegyadási szokásainkon is. Ennek a lényege az, hogy minden új feladatnál már a kiindulópontban pontos, teljesíthető és mindenki által megvalósítható követelményeket fogalmazunk meg, és ezeket a munkák kiértékelésekor következetesen számon kérjük. A biológiai, pszichés, értelmi fejlődésnek nemcsak hátrányai, hanem nyilvánvaló előnyei is vannak. A tanítványaink meg fogják érteni az elvárásainkat, sőt, tapasztalataim szerint, ha azok reálisak, próbálnak majd igazodni ezekhez.

 

szeptember: Bevezető, ismétlés, az évi feladatok vázlatos ismertetése, eszközök, technikák, újdonságok

Biztosak lehetünk abban, hogy az újszerű, felnőttesebb feladatok, témák bejelentésekor a tanítványaink örömmel fogadják majd ezeket, hálásak lesznek azért, hogy komolyan vesszük őket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy végérvényesen lezárjuk a gyermekkori fantázia, képzelőerő meseszerű világát. Az ehhez kapcsolódó megnyilvánulási formákat a továbbiakban is kiemelt értékként kezeljük, és folyamatosan felhívjuk a tanulók figyelmét arra, hogy ezek nem csak az ő alkotásaikban fontosak, hanem minden korban, a világon bárhol, a művészetek területén is.

Ez alatt az idő alatt készíthetünk szabadon választott feladatot is, de látogathatunk, kiállítást, múzeumot, ismerkedhetünk az utcán, a városban, vetítések, reprodukciók segítségével, a művészet szerepével napjainkban, a mindennapi életben, különböző szakmákban, tevékenységi területeken.

október: A pont, mint a képzőművészet alapeleme

Azzal, hogy a szerkezet nem változik, azt üzenjük tanítványainknak, hogy a lényeg marad, a hangvétel azért más, mert immár többet, jobbat, átgondoltabb foltelosztást várhatunk egy mozik utánzat elkészítésekor (01), tanulmányozhatjuk, mint újdonságot, a változó méretű pontok térhatását (02) és kifejező erejének sodró lendületét (03) is.

november: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme

Igényes, hatásos újításokat vezetünk be a vonalas ábrázolásoknál is, készítünk illusztrációkat iskolai olvasmányélményeink alapján (04), tanulmányozzuk a vonal térhatását (05), a folyamatos, megszakítás nélküli vonal segítségével arcképeket, csendéleteket (06) készíthetünk, és lassan felfedezhetjük a vonal, a vonalas rajz szerepét a jellemábrázolásban (07) is.

december: ünnepváró tevékenységek, ritmus

A hetedik osztályban természetesen nem vattával teleszórt piros ruhás télapókat vagy többméteres, színes láncdíszeket ragasztunk papírból, ezek helyett készíthetünk ajándékdobozokat, saját díszítéssel és meglepetés ajándékokkal, és készíthetünk egy technikailag, a kompozíció, színhasználat, kivitelezés szempontjából igényesebb díszítő rajzot, díszített felületet is (08, 09).

január: betű, díszítő írás, alkalmazások, design

Természetesen nem feledkezünk meg a foltokról sem, de ezek kifejező erejével, sokféleségével más témakörök kapcsán: a szín, kompozíciók, design fogunk bővebben foglalkozni. A betűk tanulmányozásával nemcsak közelebb kerülünk az alkalmazott grafika sokarcú, rendkívül változatos és egyre népszerűbb világához, hanem számos színelméleti, kompozíciós, kifejezésbeli feladatot is tanulmányozhatunk a segítségükkel (10-13), illetve formatervek készítése közben (14, 15).

február:  művészettörténeti alapismeretek, kompozíció

A művészettörténeti alapismeret bővítése állandó feladat. Ezt tesszük elméleti jellegű ismertetőkkel, illetve rajzos feladatok elvégzésével. Ezzel a területtel ismerkedünk akkor is, amikor színelméleti, kompozíciós, térábrázolással kapcsolatos feladatok szemléltetésekor barokk, klasszicista, impresszionista, kubista vagy absztrakt alkotások reprodukcióit mutatjuk be. Ez az a témakör, amellyel művészettörténetből a hetedik osztályban foglalkozunk, tehát természetes, hogy ebből az időszakból is válogatunk reprodukciókat, ezekből rendezünk alkalmi tárlatokat az osztályteremben.

március : színelméleti ismeretek, kifejező erő

Itt is szükséges tovább lépnünk a színelméleti ismeretek bővítése terén, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a kifejező erőre is. Tapasztalataim szerint egy helyesen és következetesen irányított, foglalkoztatott tanuló ezen a területen rendkívül érzékeny, tiszta, hatásos munkákat képes létre hozni, és van érzéke az elvont képi üzenetek megfogalmazásához is. Ábrázolhatjuk absztrakt kompozícióként az évszakokat (18), külön a telet (19), a nyarat (20), a színek dinamikáját, közeli-távoli hatását (21, 22), a szakítást (23), a kétségbeesést (24). Készíthetünk olyan csendéletet, amelyben a tárgyakat színes, dekoratív folttá redukáljuk (25), illetve tanulmányozhatjuk nyolc különböző módon kifestett szoba ábrázolásával azt, hogy a színek hogyan változtathatják meg a belső teret (26). Mit valósítunk meg mindebből a gyakorlatban? Elsősorban azokat a feladatokat, amelyekkel eddig még érintőlegesen sem foglalkoztunk a többi téma keretében.

április: természet utáni rajz, statikus, dinamikus kompozíció

A hetedik osztályban a kompozícióink egyre több valósághű elemet tartalmaznak. Ebben a korban már nem elegendő a természet emlékezetből való felidézése, ezért a szabadban, az osztályteremben vázlatokat is készítünk (27). Családi csoportképet (28) fotó alapján is festhetünk, a tanulók ábrázolhatják megfigyelés után a tanáraikat (29, 30), a sporttermet (31, 32), az osztálytársakat (33).

május: modulált alapelemek (kezek, mértani testek, számok), térhatású díszítő rajzok

A fentiekből természetesen csak egy feladatot végzünk el (34-36), ez kiegészíthető térhatású kompozíciókkal (37) és díszítő rajzokkal (38, 39), valamint szabadon választott feladatokkal, karikatúrákkal, illusztrációkkal, versenyre készített tematikus munkákkal (40-44)

június:  ismétlés, a tanultak számbavétele, rögzítése, záró kiállítás

A fenti tevékenységek ezúttal is határozottan gyakorlati és csoportos jellegűek, alapvetően fontos, hogy egészében lássuk az évi tevékenységet, annak felhasználási lehetőségeit a mindennapi életben és ugyanakkor a tantárgyakon átívelő szerepét is.

 

Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a hetedik osztály végén?

A fentieken kívül jó, ha arról is van fogalma, hogy ez a tudás, tapasztalat nem korhoz, iskolapadhoz kötött, nem csupán pályaválasztási lehetőségeket kínál, hanem egy életre szóló ismeretről és tapasztalatról van szó. Fontos szerepet játszik itt bizonyos ismeretek, képességek megszerzése is, de a leglényegesebb a kreatív, kezdeményező kész, aktív és sokoldalúan hasznosítható ismeretek, kompetenciák folyamatos bővítése.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 



Facebook

Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        


Statisztika

Online: 8
Összes: 439094
Hónap: 12157
Nap: 341